Január a székben: könyvek- februári előre jelzéssel

Tehát 2011-re volt némi tervezetem, kissé felrúgva, na meg mégis tartva magam hozzá, szóval elkezdtem, és van, amit már be is fejeztem.

A Januári hónapban 8 könyvet már ki is olvastam. Köztük sorozat részét alkotta 2: Scudder és Anita- egész jól elférnek egymás mellett. Scudder már viszonylag régi szerelem, na, ezeket Anitáról nem lehet elmondani. Egyetlen előnye a könyv(ei)nek-, ha már annak lehet mondani, hogy a nyelvezet annyira gyomorforgató, hogy az ember szinte érzi a rothadó hús szagát, és hallja a zombik lépteit, és cseppet sem nehéz elhinni, hogy a kitépett gerinc láttán hánynia kell a főhősnek… Nem egy mindennapi vámpíros történet. azt meg kell hagynom. A lényeg az, hogy a képi világ és az ízlés nem egykönnyen tántorít el a többi résztől. (Egyébként jóval több a humor ebben a részben, mint az elsőben: bár kissé fanyar-, de azért nem mindennapi: „Ez egy rohadt meló, de meg kell csinálnom”, vagy „Egy kőszívű kurva vagyok, de annak nagyon jó „.„Ha valaha is férjhez megyek-, amiben már egy ideje kételkedem-, akkor sem a pénz miatt fogom tenni. Szerelemből. A francba, tényleg a szerelemre várok? Na, ne.”)


A Molyok miatt már 2 könyvet elolvastam, az egyik nagy kedvenc lett: A lány gyöngy fülbevalóval.
Anna Karenina 2 teljesítménylistán is helyet kapott, csakhogy annyira nem könnyű vele haladni. De már legalább történik benne valamit…

Szóval februárra is megvan a terv.
Sorozatok részei össze- vissza vagy sorban, Orosz történet befejezése, egy kis Montmartre-i séta, valamint a Négyszögletű kerek erdei túra.


Könyvvásárlás, nem volt, ellenben nyertem egyet: a Kemény üzletet. Kaptam a Csendes amerikait (olvasni akarom!!!) És a Hyperion is kacsingat. Elhalasztottam egy vásárlást, és még többet elszalasztottam. NA de majd!

Törékenyek...mint egyébként

A Tükör és Füst után egy újabb novellás kötet. Nem mindennapi- olyannyira, hogy, olvasása részemről jócskán elhúzódott. Mert emészteni kellett. És újra, és újra felvetült bennem a kérdés, hogy, hogy lehet valaki erre képes, hogy ilyen történetek, szereplők és gondolatok pattannak ki a fejéből.

A Törékeny holmikat elemzem, mint rendesen

Versek, novellák, regény alapok, visszatérő szereplők, érdekes gondolatok, fantasztikus események, világvége, napmadár evészet, és egy ember aki imádja a "friss húst".
Ezekben a történetekben nem a megszokott fantasztikus lények, hanem azoknak is egy sötétebb fajtája elevenedik meg...vagy pedig a másik véglet, amikor a gyermeki ártatlanság, semmi természet felettivel sem találkozik. És olyan is van, amikor egy történeten belül, mindkettő megtörténik.

"Ha akarod. Vers vagyok, vagy egy minta, vagy egy emberfaj, aminek a

világát elnyelte a tenger.

– Nem nehéz egyszerre három dolognak lenni?

– Téged hogy hívnak?

– Enn.

– Szóval Enn vagy – szögezte le. – És férfi. És kétlábú. Nem nehéz egyszerre

három dolognak lenni?

– De ezek nem különböző dolgok. Úgy értem, nem ellentmondásosak. – Ezt a

szót gyakran olvastam, de még sosem mondtam ki hangosan azon este előtt, és

rossz helyen hangsúlyoztam. ELlentMONDÁSOSAK."

A továbbiakban a számomra emlékezetes művekről ejtenék egy-két szót:

• Keserű zacc: Döbbenet a történet vége- csak leledzettem a semmit tudás jótékony köd felhőjében, és döbbenten vettem tudomásul, hogy lehet meglepő befejezése ennek a történetnek is...tehát kávé árus ijesztő kislányok igenis léteznek.
  
  
• Gondtalan boldogság derék fiúknak adatik: Annyira kis helyes ez a történet. Egy kisfiú aki még magát is meglepve kitör a megszokott szerepéből, ezzel bizonyítva, hogy igenis lehet a nem megszokott is elismerésre méltó. Két dolgot említenék, ha ezt nem Gaiman írta volna, akkor is odáig lennék az ártatlanságától. A második pedig, az örök igazság: A jó bőgősök pocsék férjek. (bár még bőgős férjem sosem volt...)
  
  
• Október a székben: Már a turumputtyon is írtam erről egy bejegyzést. Hogy találhat ki valaki olyat, hogy a hónapoknak személyiség jegyeket adván, azokat cselekvésre, és mesélésre késztesse őket?! És amennyiben ez még nem lenne annyira megdöbbentő, hát a történet a kisfiúról- főleg annak újdonsült barátocskájáról, na az már szíven ütött (mikorra leesett, hogy miért is nem tudja elolvasni a nevét...jajj...olvasása után határozottan hosszú percekig csak nyeltem a könnyeimet és próbáltam úrrá lenni a döbbeneten, hogy ennyire szomorú legyen egy mese)
  
  
• Harlekin szeret: véres, borzasztó és döbbenetes. Milyenek is a férfiak?! Azt hiszik, hogy ők csak úgy játszadozhatnak, ijesztgethetnek, aztán behódolunk. Erre jön a nő, aki aztán nem fél tőle, és jól ellátja a baját a kis szellemünknek! Igazán feldobódtam tőle :):)
  
  
• Falatok és falatozók: Nem mindennapi vámpíros- vagy inkább élőhalottas,- húsevős, írtózatos sztori.
  
  
• Hogyan beszélgessünk bulin csajokkal: Eszméletlen, hogy egy szinte mindennapi kis történetből hogyan lehet kihozni valami borzongató, földöntúli , már már ijesztő dolgot.
  

Egy szó, mint száz, ez egy olyan gyűjtemény lett, aminek egyes történeteit nem, másokat viszont annál inkább szeretnék újraolvasni. (Még annyit, hogy nem egy történetben a fantasztikumon kívül a nyílt erotikát- is úgy emlegeti, hogy nem lehet rajta megbotránkozni. )

"A végzet szelét érzem – fészkelődött Augustus IndiánToll McCoy nem

sokkal később az ágyban, amiről széltében-hosszában lelógott. – És ha jól

sejtem, a végzet holnap köszönt ránk, grillszósz képében"

"

Könyvek 2011-ben előre láthatólag- betáblázva

Mire is jó a moly.hu?- például eltölteni az időmet olyan megnevezéssel, mint molyolás? Vagy mondjuk, ha feltenném azt a költői kérdést hogy vajon mit is olvassak, akkor tudom hol kell böngésznem? Vagy az is lehet, ha nincs még programom szerdára, vagy szombatra, felmegyek oda, és elolvasom, hogy hová és kivel lehet menni? Neaggyisten akár Fehérváron, és némi kultúra is kerül bele. (És itt most beszámolok egy olyan szerdáról, amikor is lementem a még addig csak hírből ismert Kafkabeatbe. Ugyanis elmentem. Előzmények röviden: Adott mennyiségű nappal a 3. fehérvári molytali után Peti bácsi beharangozta a már említett kocsmaszínház egyik programját. Gondolkodtam, mint Micimackó, hogy kell-e nekem Kafka- vagy beat...és arra jutottam, 350 Ft-ért nem mindennap megyek olyan helyre, ahol adnak némi kultúrát is cserébe. Szóval szerda este fogtam magam, és Melindám (munkatársam felesége és már x éve rágja a fülem, hogy menjünk színházba, mert ő oda annyira akar, és olyan helyre, ahol láthatunk közös ismerősöket...szóval szerda este...bár nem a Kőszínház, de egyébként pont megfelelő...szóval elmentünk ÉS ott végignéztünk egy 1 órás előadást, Kafka: Jelentés az Akadémiának- volt az. . Még nem olvastam, de majd fogom. Benyomások: a majom aki dumál- életben is hasonló és igen meggyőző módon adta elő, hogy az ember annyira gyarló és iszákos, hogy nem kell csodálni, ha egy majom könnyen megtanulja, hogyan is kell emberként viselkedni. olvasása után bővebben)
Ezen kívül még barátságok, ismeretségek és mindenfélék is köttetnek ott, és a közös pont: a KÖNYVEK.

2011-ben rengeteg esemény adott a Molyon, hogy keretek közé szoríthassam olvasásaimat.
Anna Karenina éve: elolvasása adott
Várólista csökkentés: 12 hónap 12 könyv
FMK: 18 könyv 9 hónap alatt
Világvége Emlékolvasás: Az út
Olvassunk Durrellt!: vagy Gerrald, vagy az egy ideje már kinézett Lawrence...
Kampány a Méhek titos életéért: vagy csak megnézem filmen- de valamelyik mindenképp 1 éven belül

hirtelen ennyi. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem bővítem még a tennivalókat könyvekkel, hisz a Molyok top10-es listája még fel sincs sorolva és amúgy is...nem lehet csak ennyi könyvet olvasni. Barátom lesz továbbra is Scudder, Anita BLake-kel elmélyítem a kapcsolatom, és nem ártana újabb szereplőkkel is összehozni egy- két találkát.

A feladat adott csak bírjam szusszal :)

Az apák bűnei- Scudder első megjelenése

Lawrence Block nem mai csirke- azaz pasi- , mint ahogy azt eme könyv ajánlójában kifejti. Mindennek ellenére, hogyan lehet mégis, hogy olyat ír, amit feltétel nélkül megzabálok?!

Elolvastam Az apák bűnei című krimit.

"A pokolba vezető út, jó szándékkal van kikövezve."

Szerző ajánlójának fontosabb elemei:

- az íróval nagyjából egykorú lehet hősöm: Matthew Scudder- eme könyv idején 36, mostanság meg 65...nálam nem számít a kora, mert mindig az a sármos, szikár, eszméletlenül jó kiállású ex zsaru marad- mondjuk mint Charlie a Fringe-ből.
- a személyiség fejlődés elkerülhetetlen, (és ezt már látom, hiszen olvastam a jelenlegi utolsó részt is Scudder történeteiből), - miben különbözik a közel 30 évvel idősebb önmagától =nem sok mindenben.
- New York is változik, minden változik. Bár a zsaruk ugyanolyan korruptak, és a gyilkolásra vetemedő nem csinálja azt elegánsan. (jég csákány, borotva, harisnya- a lehetőségek háza kimeríthetetlen)

Matt jelen esetben felkérést kap egy apától, méghozzá azért, hogy az, jobban megismerhesse most már halott lányát. Ám nyomozónk nemcsak azt deríti ki, hogy milyen is lehetett a friss halottunk utolsó éveiben, hanem azt is, hogy ki és miért ölte meg. A képbe bekerülnek más holtak is, és a vége igazán Blockos, mert a történet ilyenfajta lezárására nemigen számíthatott senki.

Örömmel látom, hogy vannak visszatérő momentumok, szereplők. Legyen szó az utcai verekedésről, a templomi pénz dobálásról, és hihetetlen, de mindig a prostikról van szó.
Kezdem azt hinni, hogy New Yorkban nincs más, mint prostik, korrupt zsaruk, magán nyomozók engedély nélkül, megvesztegethető hivatali munkások és vallás károsult földönfutók.

"Az ő vallása tiltotta az ivást. Az én vallásom meg a gyilkosságot."

Nekem ez a könyv is tetszett, meglepett, és érdekesnek találom, így utólag is. Mert felvet bizonyos kérdéseket, miszerint, hogyan is választhatnánk jól, ha adott a rosszabb jó, vagy a jobb rossz. A befejezése a történetnek pontot tett az ügy végére, és megnyugtató, hogy ha lehet, akkor a legjobbat sikerült választani.

Gaiman és az Istenségek

"-…El sem tudom hinni, hogy majdnem egy egész életet egymás társasága nélkül éltünk, tesó.
– Én igen.
– A vér erősebb a víznél.
– A víz nem erős.
– Akkor a vodkánál. Vagy a vulkánnál. Vagy, vagy az ammóniánál. A lényeg, hogy veled találkozni…privilégium."

Neil Gaimannal elfogult vagyok. A pasi és az írói munkássága is megragadott. Még az sem baj, hogy szientológusnak nevelkesett. Még ez sem komolyan. Olyan történeteket ír, hogy szinte elhiszem. BÁr mindig megbújik ott a kisördög valahol hátul, hogy ilyen persze hogy nincs...nincsenek kávét áruló halott kislányok, Tristan Torp csak kitalált személy! és hogy nem járkálhatunk kedvünkre egy temetőben...főleg ha félünk a szellemektől :)

Egy szó mint száz, újabb Gaiman vett le a lábamról.

Neil Gaiman: Anansi fiúk

Ez volt talán az első olyan könyv az írótól, amiről nem is hallottam: ELkerültek az értékelések, nem folyott a csapból a (jogos) dicsőítés, és nem nyomta agyon a marketing.

"Az a fontos a daloknál, hogy olyanok, mint a történetek. Semmit nem jelentenek, ha nincs, aki hallja."

Könyvünk főhőse Kövér Charlie- aki már nem is igazán kövér- , akivel megtörténik egy más, ami mással valószínű, hogy nem. Például:
- kiderül, hogy az apja egy isten, akiről azt mesélik, hogy néha pók, néha ember,
- nősülne, de az anyósa rendíthetetlenül utálja többek között azért, mert Charlie jól beleharapott egy viasz gyümölcsébe...(hol van olyan?!?!?!)
- arra is fény derül, hogy talán van valahol egy testvére, akit nem is ismer, majd mikor megismer, lavinaként hozza a nyakára a rendőrséget, a gonosz főnököt, néha egy-egy szellemet - duplumot, vagy egy rakásnyi embert egy szigeten, akik azt hiszik, hogy a citrom az valami (jajj bár én is kapnék egyet...), és akkor még nem is meséltem az ősi dalok szereplőiről, akik néha állatok, néha emberek, néha megkörnyékeznek, néha belénk költöznek...

És vajon fő hősünk hogyan lesz úrrá a kaotikus helyzetben, ahol megcsalja a menyasszonya, együtt alszik a rendőrnővel, aki később bilincsbe veri, mert a főnöke rálöncsölné a tetemes sikkasztás terhét, vagy amikor a kitépett nyelvű testvérbátyját, aki jelen esetben akaratán kívül Prométeuszt játszik, na mindezt megtudhatjuk az Anansi fiúkból.

Nekem - sajnálom- , de jobban tetszett, mint mondjuk a Coraline, vagy a Csillagpor, amelyek semmit nem vesztettek irántuk érzett imádatomból, csak most éppen ez jobban fekszik, és ez a nyerő.
És hogy ebben a könyveben mi van ami megtörténhetne bármelyikünkkel, talán csak az, hogy meghalunk egy Kareoke- bárban...vagy az sem, és ezt is meg kell hagynunk Charlie-nak :)

És hogy hogy jön ide a dal?- hát minden egy dallal végződik... (ehhez is Neil Gaiman kell)

Ahogy a molyok mulatnak...

Hely és idő: Jubileumi molytali (4.) Fehérváron a VOKE- ban. 2011. január hónapban egy verőfényes szombaton napon (vagy milyen is volt az idő?)
Résztvevők: Sokat, és éppen elegen, bár még fértek volna. Szám szerint: Ha jól számoltam 15+1... ha nem akkor bocsi.
Most is, mint eddig mindig, kicsiny csapatunk megfelelő vonzerőt jelentett más város molyainak...legyen az Győr Prince miatt, vagy Patricia- honnan is?- Győr, Anglia, vagy Pest... (Juli B.: Anglia Anglia)

Helyszíni szemle: VOKE- ban:
Összetolt asztalok teli minden földi jóval. Isteni finom pogácsa Csilla által, eszméletlenül jó linzer Dóri jóvoltából. és a köles golyó Andrea szponzorálásával. És ezen kívül minden földi jó, finom teák, forralt bor: Peti bácsi táskájából és Mályváék rezsójától. :)
Pót karácsony, remek könyvekkel, nekem váró listás kivánáglistás szuperség- A csendes amerikai-, valamit 2 jutalom könyv (nekem), sok sok könyvjelző, és eszméletlen vélemény cserék halmaza (mindenkinek). (bár ez utóbbi jócskán fokozódott a Kafkabeatben is- és ez jó! :) - mert ez tényleg jó hely ...)

Remek délután és este volt. Azt kell hogy mondjam. És várom a következőt. Ez mindig így van, mert gyerekek, szeretek veletek lenni!!!És bírom a molyokat. És legközelebb játsszunk, és Addigra meggyógyulok, és sziporkázóan szellemes, és pirulós leszek, és, és, és... na.majd

Természetesen mindenkinek örültem, és ha nem is említettem volna név szerint a népet, most megteszem:
Eszter: olyan jó, hogy még egy másik helyen is ismerjük egymást, és lehet, hogy legközelebb már szinkronban isszuk a bort.
Angel: máskor is gyere! és beszélj többet! :) és mondd el, milyen volt az ANglia Anglia könyv.
Zoltán!- Péter! köszönöm a vizet és bort! :) legközelebb te sörözöl, és iszom, még nemtom mit...de majd csak valamit :)
Brigi: Köszi, hogy ott lehetünk barátságos kis könyvtáradban minden hónapban, a VOKE-ban :), és hogy olyan jó kis ötleteid vannak a szponzorálós témakörben :)
Jane Eyre- legközelebb közelebb ülök :), és mindent megosztunk egymással, és megbeszéljük, épp melyik vörös hajú pasiba vagyunk szerelmesek a film vászonról, sorozat szériákból...(aki immúnis a vámpírokra :))
Piciszusz és barátocskája! még szép, hogy jöttök legközelebb is :):)

hirtelen ennyi. Remélem mindenki hasonlóan jól érezte magát, mint én- ahogy Peti bácsi beszámolt, minden úgy volt, és jó volt!

ui.:VÉgre nem Zsófi, hanem Brigi lettem :)

A méhek és a titkos életük

A moly és méhek

Van, amikor bizonyos dolgokat annyira reklámoznak a

moly

on- ezt nem rossz értelemben írom- , hogy megteszik a maguk kis útját a siker felé.

Például: ha a

Csodaidők

re gondolok- olyan a marketingje, hogy lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Mert nem csak arról van szó, hogy az írónő maga is aktív Moly, vagy arról, hogy lehengerlő kedvezményt biztosítottak annak, aki a honlapon keresztül óhajtaná megvenni a sorozat köteteit. HAnem arról, hogy aki olvasta az ezerrel ajánlja, nemcsak szöveges karcok, blogok, hanem videóajánlók is sorra születnek, és kacsingatnak.
Vagy, túllépve a Csodaidőkön ( :) ), ott van Máté Angi könyve: a

Mamó

.

Óriási publicitás, kedves ajánlók, rendkívüli kedvezmények, és elismerő szavak- arról, hogy a díjazottságban, mégis mennyi szerepe is van egy internetes portálnak.


Mert igenis, sok múlik azon, hogy vajon mennyen is írnak egy könyvről. MErt lehet hinni a hatalmas reklámhadjáratnak- a kiadó vagy az író részéről, de mennyivel hitelesebb egy olyan közösség megnyilvánulása, akik nem takargatják mondanivalójukat.

Szóval most én is beállok a sora (ideje volt!), és írok egy olyan könyv és film párosról, (rettentő röviden) amiről a molyon hallottam először, ahol azért gyűjtenek "aláírást', hogy adják ki az adott könyvet. Ez a könyv: a

Sue Monk Kidd által írt A méhek titkos élete c. iromány.

Könyvünk jelene a moly.hu-n:

A könyv 42 ember várólistáján, és 32 ember kívánságlistáján található meg.

Pillanatnyilag 8 ember gondolja úgy, hogy ez az egyik kedvenc könyve.39-en olvasták, és csak 13 embernek van meg. Ezért született eme bejegyzés, hogy még több ember tudhassa magáénak. Merthogy akkor adják ki- újra-, ha összegyülik 1500 ember. NA hajrá!

Engem kiváncsivá tett, hogy hogyan akarhat valaki a méhek életéről könyvet írni, vagy olvasni. És miért ennyien. Persze, ha ők mindannyian a méhek iránti im

ádatból táplálkoznak, vagy különös vonzódásukvan ezen lényekhez, vagy a mézhez, akkor ám legyen, értem. Nekem egyébként rögtön a felvilágosító szöveg jut eszembe a méhek élet éről (virág, bibe, porzó...) De eme könyv, ahogy utánnanéztem, egy lányrólszól. aki elszökik otthonról, egy képpel és egy dadával, és menedéket egy apáca közösségben talál, akik méhészkednek. NA ebbő mi sül ki? A könyvet feldolgozták filmes formában is, 2008-ban Dakota Faninggel a főszerepben. (akinek nem vette el a kedvét az ALkonyat szériákban nyújtott "remek" szerepben, annak itt az alkalom!)... Én már kiváncsi vagyok rá! BÁr lehet, hogy előbb a film lesz meg...