2011. augusztus 26., péntek

végzetes péntek


Szóval tegnap...bicaj- könyvtár- Rádió Eszterrel, ami felejthetetlen (délben bringázni keresztül egy temetőn, ami a helyi Ultra imádott szentélyével totál szemben lapul), film, pizza, délután be, Pláza ajándék ruha stb...hazaindulás előtt ám észreveszi az ember, hogy ajándéka rommá olvadt, így a táskáját menthetetlenül mosógépbe kell, hogy rakja. Ki is mostam. de benne volt a telefonom...
Ezek után...most megyek és veszek egy olcsó használtat, mert 1 éjszaka száradása után sem jutunk el oda, hogy működjön. És a hűségem fél év múlva jár le, amikor is egy másik szolgáltató embere óhajtanék lenni, így ez egy csöppet kellemetlen, de legalábbis kényelmetlen.
de enélkül meg határozottan félember vagyok. És hozzá tenném, hogy a telefonomba volt egy csomó telefonszám, nem pedig a sim-kártyán. nincs mit tenni, menthetetlen vagyok...

2011. augusztus 24., szerda

Suttogások és hazugságok


Gabi barátnőm ajánlott egy könyvet. Elolvastam, jó sokat várt rám, de elolvastam. Gabi barátnőm azt mondta, hogy annyira sajnálta, hogy vége lett a könyvnek, mert érdekes, meg izgalmas volt. Miközben olvastam végig tudtam, mire megy ki a játék, aztán jól meglepődtem. Mert igaz bár, hogy elég kiszámíthatóan mentek az események végig, ám az utolsó pár fejezetben- bár minden szappanopera jellegű klisét végig vonultatva- mégis olyan könyv kerekedett, hogy azt kell, hogy mondjam, érdekes és izgalmas volt.

Mire számíthattam volna egy olyan könyvben, amiben annyira egyértelmű, hogy mi miért történik, a kérdés csupán csak annyi volt, hogy hogyan lesz vége. Hát az ember mindenre gondol, csak erre nem.

Ha könnyed, ámde nem klasszikus izgalmakra, krimis olvasmányra vágyik az ember, meglepő fordulattal a végén, akkor ez a könyv tökéletes.

Bye Bye Anita- Égő



Anita Blake olvasásom jelenleg a 7. kötetig tartott- majdnem a fele az egész mizériának. Jót tesz majd nekem, ha kicsit pihentetem, mert kissé már az agyamra ment. Annak idején a Fekete tőr testvériség is pihent, több mint 2 évet, és lám, újult erővel csaptam bele- és milyen jól tettem J na meg Harry Potter első 20 oldala is eggyel többször volt meg, mint a többi, mert annak is pihennie kellett, hogy beüssön a krach J

Szóval az Égő áldozatokig jutottam.

Ebben a könyvben van minden. Rájön Anita, hogy hogyan lehet méltó utód, szerető, és hogy hogyan kezelje a kapcsolatait az alakváltókkal, és a vámpírok köreivel.

Idegesített, hogy a

bűnténnyel nem is tudott foglalkozni, hiszen ez a fajta krimi szál – nekem a lényegek egyikét jelenti. Nem kelt már Anita halottakat munkájából adódóan, a rendőrséghez meg már csak az ő kihallgatásai miatt van köze.

Az első könyvekhez képest rendesen kifordult magából az egész sorozat, jóval több a gusztustalan, perverz, mágikus erotika, néhol komolyan már tele volt a hócipőm, hogy ezek mindenből ezt hozzák ki. És, hogy még nagyobb megbotránkoztatást keltsen, nem a horror felé, hanem a gusztustalan, gyomorforgató dolgok felé evickéltünk.

Bár nagy dolgok történtek a könyvben, amik nagy hatással lesznek a továbbiakra, meghagyom másnak.

Nekem, így egyszerre elég ennyi. Majd máskor.

2011. augusztus 23., kedd

Kerekeim vannak


Már egy ideje határozottan érlelődött a gondolat, hogy kell vennem egy bicajt. Aztán májusban már határozottan körvonalazódott, hogy lízingelhetek egyet. aztán sok minden közbejött. De a múlt éten felcsillant a remény, hogy ha onnan nem, akkor máshonnan igenis, viszonylag kevés ráfordítással lesz bicóm. Mivel a múlt hetet erőmön felül végigmelóztam,így igazán megérdemelem.

Tulajdonképpen az ára: 5000 pénz volt. és vettem hozzá még zárat, de egyebet egyelőre nem kell vele csinálni. És azt kell mondjam, jól áll nekem J

Persze, ha belegondolok, nagyon is olcsó volt, ám a Stephanie Meyer könyvek közel ennyibe kerülnek darabáron, a Szilmailokat lassan 10 éve közel ennyiért vettem meg, és a negyed könyvespolcom került ennyibe. Felveti ezen tények tömkelege, hogy mire költök én annyit, úgy, mégis?

2011. augusztus 20., szombat

Final countdown (7.)



Olvasásaimról a vallomások véget érnek- szervezett kereteken belül. Hiszen letelt a 7 hét, amikor is kötelező jelleggel publikáltunk sokadmagammal a gondolatokat, a lényeg csak épp annyi volt, hogy a Könyvekről értekezzünk. Mint minden jónak, ennek is vége szakad. Egyszer.

A közepibe bele csapván:

Tehát, hogy hogyan is változik az olvasási szokásom?

Amikor nem volt pasim, borzasztó sokat olvastam. Bele voltam buzulva a könyvekbe. Most meg, hogy találtam valakit, aki elvisel, és úgy tűnik egy ici-picit kedvel is, a barátaimat is, Apukámat is elviseli (igazán nagy szó), szóval mostanság valahogy hanyagolom a könyveket. Persze vannak kötelező olvasmányok. Azok a könyvek, amiket kölcsön kaptam, bevállaltam, és már igazán régóta vágytam elolvasni őket. De ezekkel is lassan haladok. Meg

persze most úgy tűnik, mintha muszájból olvasnék, pedig nem, csak valahogy erre már nemigen marad időm. Szóval intenzív olvasás csak akkor van, amikor nincs partner. Amikor van, akkor kevésbé intenzív.

És, hogy hol, mostanság lefekvés előtt az ágyban, a buszon, a munkahelyen cigi- és kajaszünetben. vagy amikor tényleg nincs más dolgom. Gyakorlatilag bárhol és bármikor képes vagyok olvasni. Megtörtént már az is, hogy a bankban, amíg nem szólították a számom, addig Gaiman Törékeny holmijait vagy épp az Amerikai Isteneket olvastam. Vagy olyan is volt, hogy lassan haladt a Spárban a pénztárnál a sor, és természetesen volt nálam könyv. És nem féltem használni.

Az évszakoktól nem függök, de ha olyat olvasok, akkor vágyom a könyv helyszíneire. Pl. a Highgate temető egy vágyálmom lett és Londonban is metróznék pár napocskát.

Remélem méltóképp történt a búcsú, és mindenkinek olyan kellemes perceket okozott a bejegyzések olvasása, mint nekem.

2011. augusztus 13., szombat

Lakás- lakás, te mindenem




Július utolsó napjaiban, és augusztus első hetében szabadságon voltam. De nem ám azért, hogy valami messzi szép tájra elmenjek magamat kipihenni. Nem azért, hogy otthon süttessem a hasam, vagy, hogy megismerjem a szebbnél szebb magyar városokat és Balaton

-parti buli helyeit.

Hanem, hogy a lakásfelújítás utolsó, befejező részét igenis lezavarjam. Ehhez jó sok segítségre, pénzre és türelemre volt szükségem. Barátocskám, Milánom az egészet úgy lezavarta, hogy nekem nem maradt más dolgom, mint menni a boltba, rendelni a pizzát, vagy épp főzni, lelkesíteni a brigádot. Volt, amikor Eszter és Zoltán is mindketten külön-külön is, meg volt, hogy a testvérem is besegített. Vagyis, elvitték a hátukon a melót J

És, hogy 5 nap megfeszített munka eredménye milyen is lett, Na, arról nem mutatok képet. Még a rendrakás, villanykapcsoló visszahelyezés, és szőnyegkeresés, meg ágytalálás periódusa van, bár már dolgozom, sőt, már eljárogatunk ide-oda, és már elegünk van az

egészből. De ha végre vége lesz, rendszerezem a temérdek mennyiségű könyvet és mindennek meg lesz a helye, fel lesz fúrva a tükör és a pakoló-polcok, ha visszaviszem az ágyneműtartót az IKEÁba, majd akkor öröm és Bódottá lesz úrrá rajtam. De amíg jó idő van, addig piknik, buli és fanta hegyek. Semmi fúrás-faragás J

(a képeken a munka hevében némi hülyeség is nyomot hagyott (Eszter és Fruzsi nagy egyetértésben, bár Eszter nem adja hozzá a szemét, én meg takarítok). A szín felfestése után egy ideig még lehetett látni a kezemet, és látszik, hogy csak a Milán dolgozott kettőnk közül)

2011. augusztus 12., péntek

6.hét- közel a vég



Az utolsó előtti héten olyan témákról kellene értekezni, amiről nehéz, vagy épp nem kihívás ezért inkább elnapolnám- jó sokáig. Ezért is halasztgattam egész péntekig a publikálást. Aztán tegnap este épp ecseteltem a Milánomnak, hogy ezek a kérdések pont úgy lettek összeszerkesztve, hogy csak nyögve nyelősen tudnék róluk beszélni, erre mit ad Isten? Kb. 10 percig folyamatosan dumáltam arról, hogy de a mai fiatalok csak ezt olvassák, ezért és ezért, a többiek ezt nem olvassák, mert, és amúgy is az iskolában… szóval most leírom nagyjából JJ

Tehát, a mai fiatalok igenis olvasnak! Hiszen hogyan is virágozgatna a vámpírpiac, ha nem épp őmiattuk lettek volna teremtve a csillámpírok, vérfarkasok és a misztikus lények netovábbja. Persze, hiszen 30- 50 évvel ezelőtt is éltek már ők a filmeken, meg könyvekben, de AMIT az utóbbi 4-6 évben megélünk velük, ha mondhatom, a Harry Potter óta nem volt.

Hiszen a mai tinédzser lányok szívét dobogtatják meg a kigyúrt vérfarkasok, a csodaszépségű vámpírfiúkák, és ki ne akarna magának egy olyan csajt, mint Elena a Vámpírnaplókból.

Miattuk lett kiadva annyi Vörös pöttyös könyv, miattuk lett Anita Blake 15 (vagy mennyi) kötetes, és akkor még a különböző földöntúli teremtmények szerelmi életéről nem is beszéltem (Shadowland, Hourglass).

Tehát igenis olvasnak ezek a kis cuki tizenévesek, csak épp nem a klasszikus szépirodalmat.

De hát, ki is vetné a szemükre, hogy inkább a véres vámpírharcosokról álmodoznak, mint a házasságszédelgő Tímár Mihályról, vagy épp Julan Sorel-ről…

A lényeg, a lényeg, hogy nem tarjuk olyan értékes könyveknek a mai preferált irodalmat, de legalább olvasnak a gyerekeink. Mert lehetne, hogy csak a napi Garfield-ot, Kázmér és Hubát vagy csak a rövid viccet olvassák el a napilapokból, de nem, ezek mellé még olvasnak némi vámpírirodalmat. És, ha már olvassák a Twilight szériákat, Ne adj’ isten az angol klasszikusok csak egy lépésnyire vannak, hiszen Bella is ezeket olvasta.

És ha már a klasszikusokat ennyiszer említettem, vannak olyanok, amiket igenis érdemes elolvasni. Csakhogy ezek azért klasszikusok, mert elég régen írták meg őket ahhoz, hogy az ember a mai rohanó világban igenis unalmasnak találja. (Na, jó, ez így teljesen nem igaz) Mert honnan tudnám, hogy milyen volt az orosz világ a világháborúk előtt, ha nem olvastam volna Anna Karenina esetét (mert róla viszonylag kevés az infó azon a sok oldalon), vagy honnan is tudhatnám, hogy milyen kicsinyesek az angol vénkisasszonyok és mennyire fontos, hogy az ember jó férjet válasszon, ha Austen regényeit nem olvastam volna annyiszor.

Mindezektől függetlenül és olvasom klasszikust is és kevésbé azt is – végülis a gyerekeimnek majd az én ponyváim lesznek a klasszikusaik.

És ennyi klasszikus írása után: már csak 1 hét van vissza :)!

2011. augusztus 8., hétfő

Timothy püspök magánélete P.K.D szerint


Eddig még nem olvastam Philip K. Dicktől semmit. Látni is csak a Sorsügynökséget láttam. De most, hogy elolvastam a Timothy Archer lélekvándorlását, most már bizonyos előítéleteim szanaszét hullottak.

Lássuk csak!

Mielőtt a P. K. D. könyvet a kezembe vettem, azt hittem, hogy ez a pasas, csak valami fura scifi-s dolgokat tud írni, ahol érdekesen alakulnak az események, ahol a paranoiás főszereplő szinte megszokott, és, a végén, mindig olyan történet bontakozik ki a szemünk előtt, ami akár igaz is lehetne (jelzem, nem olvastam eddig tőle még semmit).

Ám itt van ez a könyv, amiben alig vártam, hogy legyen valami akció, paranoia vagy bármi, ami miatt úgy gondolhatom, hogy egy igazán fura könyvvel és történettel állok szemben, és ez az érzés, valahol a 100-dik oldal környékén már fel is bukkan, majd csak egyre bizarrabbá válik, a végére pedig abszolút kiteljesedik.

Maga a történet ott kezdődik, hogy Angel apósának új csaja lesz. Angel szimpatikus, örök egyetemista a férjével együtt, de dolgozik, füvezik, és él a nem mindennapi após: püspök árnyékában. Majd szomorú halálesetek árnyékolják be a nem mindennapi felfedezéseket, mert a könyv folyamán megtudjuk, hogy ki is volt valójában- egy irat szerint Jézus, hogy mit ettek az apostolok, és hogy vajon megrendül –e, az ember hite, ha felfedez valamit. Aztán az egyházias dolgokat elhagyjuk, randevúzunk kicsit a szellemvilággal, majd a mentális betegségekkel fejezzük be.

Adott-e valami újat a könyv? Igen. Mert az előítéleteim P.K. D-kel szemben megszűntek, ugyanis egy könnyen fogyasztható, komoly dolgokkal foglalkozó könyvet hozott fedél alá. Kicsit belenyúl mindenbe, nem hagyja, hogy egy adott tárgynál leragadjuk, és nem hagyja azt sem, hogy kedvencet válasszunk, majd neki drukkoljunk. Rendesen megkavar mindent, csak azért, hogy a végén, a fő bajkeverő jól jöjjön ki. A könyv vége amúgy kellemes megnyugvás, mert az idegeket az utolsó 20 oldalon pattanásig feszíti, hogy vajon mit is mondhat még, ami új.

Érdekes, hihetetlen, és vallásokat megrengető. Nekem tetszett. És, hogy olvasok-e még tőle, persze! A Különvéleményt mindenképp, és a Kizökkent időt (mert az már megvan).


Köszönet a könyvért az Agave kiadónak és @Lobo-nak. Köszi!

2011. augusztus 4., csütörtök

V. hét



Lassan vége az Olvasás 7 hetének. Milyen fura, hogy gyakorlatilag az elmúlt héten nem is olvastam. Vagyis próbáltam, csak hát mindent kivett belőlem ez a felújítás. Amiben segítettek lelkes kis Molycik is JJ az egyik ma jelezte, hogy le vagyok amortizálódva- nem a Borostás moly-, ezért holnap majd fogom magam, és elmegyek szoláriumba…

Tehát az 5. héten…

A kérdés, hogy az vagyok- e, amit olvasok. Nem hinném. Mert szeretem a vámpíros könyveket, de nem vagyok sem vérivó, sem denevérpárti. Hiába olvasom Gaiman fantasztikus könyveit, nem gondolom, hogy a gonosz alteregóm egyáltalán létezik, de ha esetleg mégis, akkor mondjuk, gomb szemei vannak. Vagy például imádom a romantikus klasszikusokat, de nem hinném, hogy jól érezném magam abroncsos ruhában a sok képmutató között. És nem is hinném, hogy rám fájna Darcy foga. Mert hiába olvasok mindenfélét, akár lehangolót, akár őrülten betegeset és vicceset, magam, nem vagyok ilyen. (de ha valakit megkérdeznétek, aki hallotta a számból a dobókocka vs. gennyes hüvelyváladék viccemet, talán azt hihetnénk, hogy tényleg sok Moore könyvet olvastam).

És, hogy a könyvek hatással vannak- e a személyiségemre, jövőmre? Nem is tudom. talán csak annyiban, hogy ha olyat olvasok, ami után el kell, hogy gondolkodjak, akkor az amúgy is csak rövidtávú. Vagyis bizonyos vallási témájú könyvekkel nem ez a helyzet. de azoknak a könyveknek ez a dolguk.

Jelenleg ennyire voltam kalibrálva…