2012. április 5., csütörtök

SZJG


Ha valaki ezelőtt 1 hónappal megkérdezte volna, hogy ismerem-e a Szent Johanna Gimit, akkor azt válaszoltam volna, hogy hagyjon már a hülyeségeivel. Aztán a molyon, úgy 1 hónappal ezelőtt, minden frissem 95 %-át ez tette ki, hogy így, meg úgy a Szent Johanna…
Ezen felbuzdulva, adván az előítéleteimnek, miszerint, a divatdömping alatti könyveket évekre rá olvasok csak, elkezdtem.
Azt kell mondanom, hogy döbbenet…egy 14 éves szeméből nézve a gimnáziumot, még akár szórakoztató is lehet. Azaz életérzés uralkodott el rajtam, amit Meg Cabot tudott eddig csak elérni, hogy még, még a mindennapi gondokat, semmiségeket, szerelmeket, bulikat, mert ezek kapcsolnak ki, szórakoztatnak, és kötnek le.
Én, személy szerint annyira utáltam a középsulit, hogy átaludtam azt a 4 vagy 5 évet (technikusival együtt). És a könyvek szerint ezt lehet nem is utálni, hanem élvezni, várni, imádni…maradok a könyveknél J
SZJG sorozatból az első 3 könyvet fejeztem be, mert eluralkodott rajtam a betegség, mely abban nyilvánul meg, hogy inkább nem alszom eleget, csak még befejezem ezt a történést, bámulom órák hosszat a monitort, és újabb, és újabb oldalakat olvasok el, mert nem tudom abbahagyni…Ez egy új munkahelyen való megfelelés időszakában nem szerencsés. Úgyhogy a 4. részt, majd kicsit később, ám, mindenképpen. 

Nyertem egy Vámos Miklós könyvet


Az történt, hogy nyertem egy könyvet. Pár hónapja a méltán kedvenc íróm: Vámos Miklós (íróm és emberem), küldött egy levelet a molyoknak. Ebben a levelében felajánl x+1 kötetet, ha elolvassuk az írásait, egy bizonyos tematikát, kiírást követve.
Megtettem, megnyertem. Minimum tizenharmad magammal várhatom a postát, aki hoz nekem egy könyvet, egy olyan embertől, közvetve, akit tisztelek, kedvelek, és elismerek.

Amit elolvastam, hogy nyerjek: Félnóta (ez a fiatalos Beat-nemzedékes sztori, néhol szórakoztatott, néhol kevésbé, jobb szeretem, ha belemerülhetek egy mélyebb művébe), valamint a Márkez és én (ugyancsak kevésbé tetszett, lehetett volna jobb is, de ha ével múltán újraolvasom, biztos lesz benne olyan érdemes rész, amin most átsiklottam).

Vámos Miklós könyvei közül nagyon szeretem az Apák könyvét, akárhányszor olvasom, mindig leköt, és találok benne újat. Meg a Zeng az éneket megsiratom, és a Bárból a Gombócos sztorin mindig kiakadok…az anyósok olyan prototípusát ábrázolja, amit érdemes lenne messzire elkerülni.  


A lényeg, hogy eme tettétől, hogy felismeri a motiválható molyok társaságát, egy ekkora író, nekem csak kedvesebb lett.