2012. május 15., kedd

Mole újabb kínszenvedései (2. rész)



Adrian Mole már elmúlt ugye- 13 és háromnegyed éves. Mostanra már be is töltötte a 16-ot. Legálisan vehetne alkoholt, talán még szavazatna is- vagy nem…
Született 2 testvére is, nem mellesleg a szülei fasírtból fasírtba ugrálnak, a kutya és Bert még mindig él, és ugyanott lakik.
Fájdalom, de nem lett okosabb, még mindig Pandorát imádja, még mindig beszél hülyeségeket, és még mindig úgy gondolja, hogy mivel egy leckét jól megtanult (norvég bőripar- hajrá Loe), még lehet belőle valaki.
Tetszett, hogy végre elzüllött, és élethű depressziót mutatott, na meg, ahogy éli az életét. Ezt a kétségbeejtően unalmas mindennapokat, angol módra, kamasz szemmel, ilyen szórakoztatóan előadni…ehhez Sue Towsend kell.. Esetleg Bridget Jones…  (bár ő már nem kamasz)

Erlend Loe: Vegyesfelvágott Hajótemplom


Már megint olvasol?
Mivel te alszol.
De már Megint???
Mi ebben a furcsa? te alszol, én meg elfoglalom magam.
És most mi olyan érdekes, hogy hajnalok hajnalán alvás helyett inkább olvasol?
Tudod, az a norvég pasi J Aki írta a Dopplert.

….
Amit még mindig nem olvastál el. Jut eszembe, mikor is akarod végre elolvasni? biztos tetszene, de te most inkább ilyen űrben játszódó kitalált történeteket olvasol…
szóval? Majd elolvasom, de most, miről szól?
Hát, igazából, furcsa kis könyv ez…mert egy házaspárról, meg a gyerekeiről szól, akik elmennek nyaralni, és közben történik egy s más. a pasi felismeri, hogy menthetetlenül szerelmes Nigellába- tudod, aki szerinted nagyon nagy darab, és főleg azért, mert mindent megeszik, amit megfőz, meg a nő megcsalja férjét (nem Nigelláról állítom ezt), meg közben 3 gyerekük van.
Te! mikor kezdted ezt olvasni?
most reggel. miért.
Mindjárt végzel vele!
Hát, ez Loe sajátossága, rövid, velős, de mégis f*a kis könyveket ír.
Aham. Akkor, szia! én alszom tovább.
Jó, de ma még kell vásárolnunk majd, meg megbeszélni, a….
ALSZOM!!!

(eme bejegyzés formai ötlete, nemcsak Loe-tól, hanem @Haritól is származik a molyról. )

2012. május 10., csütörtök

Csak amúgy...


Szóval. Egy ideje határozottan eltűntem.
Március 5.-étől új munkahelyem van. Szerettem volna az előzőről minél előbb elpályázni- immáron lassan másfél éve, és most meg is ragadtam a lehetőséget, amit júliusban elszalasztottam.
Tehát, most tanulás, betanulás, kitanulás, kiutálás…meg ilyenek vannak a terítéken. Humorom, türelmem, és amúgy kedvem semmihez sem nagyon van, hát, még, hogy olvassak. Főzzek, takarítsak, gondolkodjak. satöbbi. Gyakorlatilag csak a Szent Johanna Gimi  volt, ami annyira lekötött, hogy mindenképp olvasni akartam, éjszakába nyúlóan, minden szabadidőmben. És most tűkön ülve várhatom a 7. részt.
Addig kínomban olvasom Adrian Mole-t, már szemezgetek az Abigéllel is, de Harry Potter is hatalmas csábítás.
És, hogy miért is a Szent Johanna, amikor semmi nem történik benne, amikor annyiszor, se annyiszor sóhajtok fel, hogy miért kell Paris-t (Szívek szállodája) faragni Kingából, hogy jajj, de béna már megint ez a Reni, jajj, mikor fognak már szexelni…(17 évesen csak ezen is kellene járni az eszüknek)….szóval addig csak eltöltöm valahogy az időt…
és most megyek főzni.