Vérmacska

Volt egynéhány könyv, ami az egész FMK-t meghódította. Kezdődött a Lotyóval, aztán a Rém Hangosan és irtó közellel folytatódott, és most a Vérmacskánál járunk.

A Vérmacska @Maerlyn jóvoltából került a klubba, majd @Falena is behódított egy példányt, és most sorban állunk értük.

A Vérmacska egy eszméletlenül ötletes könyv, bár kissé szabad szájú, néhol kissé unalmas, de apró momentumai határozottan jót tesznek a hangulatnak és az életfelfogásnak.

A Vérmacska egy blog volt- eleinte, mely még ma is működik-, vagyis hát a macska volt előbb, de aztán lett facebook profil is a végén, közben egy könyv.

Szóval, a könyv.

Blogbejegyzés gyűjtemény, egy kicsit ráncba szedve. Szőri zseniális, az ALfi zseniális, a Fürtöske határozott, és bírható, és Kislófasz hülye.

Tetszett, hogy megnyilatkozik néha Alfi, hatalmas EGO-ja a háttérbe kerül, és aggódik- Kislófaszért-. a virágokért, és a Szőri takarójáért nem.

Amikor Szőri elköltözött, az hatalmasat dob a könyvön, és különösen tetszett a 3 agglegény együttélése.

És örömmel olvasom a facebookon, hogy végre beújítottak egy csajt J

Nekem tetszett J

Hozzátenném, hogy nem hatódok meg általában a macskáktól, de ez az ÁLLAT megvett magának (és komolyan elgondolkodtam rajta, hogy nekem is kell egy...aztán tovább gondolkodtam, és lebeszéltem magam róla)

1. Adrian

Adrian Mole- al pont egyidősek voltunk, amikor először találkoztunk. Ő azóta, már előrehaladt a korban- egyelőre nem tudom mennyire, de év végéig erre fény derül.

Most, hogy felelevenítsem élete históriáját, elkezdtem, őket újraolvasni, és a 13 és ¾-ed éves Adrien Mole-t már jól ismerem. Bizonyos történetekre jól emlékeztem, mint például az eperlekváros konyharuha, a kirántott kardú kiskalóz, Charles és  Diana esküvője, na meg a piros zokni.

Nem emlékeztem már, a londoni osztálykirándulásra, hogy –Lucas kukaccal az anyjának milyen viszonya is volt, meg arra sem, hogy a könyv végén miért is válnak el Pandorával útjaik.

Mielőtt rátérnék a Kínszenvedéses részre, egy pár könyvet még el kell olvasnom, legalább a feléig. a sorozat elemei a következők, melyekkel teljes egészében végezni akarok 2012-ben, még a világvége előtt.

§  A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója (The Secret Diary of Adrian Mole, Aged 13¾) (1982)

§  Adrian Mole újabb kínszenvedései (The Growing Pains of Adrian Mole) (1985)

§  Adrian Mole és a kis kétéltűek (The True Confessions of Adrian Albert Mole) (1989)

§  A 23 és ¾ éves Adrian Mole küzdelmei (Adrian Mole: The Wilderness Years) (1993)

§  Adrian Mole - Capuccino évek / Adrian Mole és napi hat cappuccino (Adrian Mole: The Cappuccino Years) (1999)

§  Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek (Adrian Mole and the Weapons of Mass Destruction) (2004)

§  Adrian Mole elveszett naplói - 1999-2001 (The Lost Diaries of Adrian Mole, 1999-2001) (2008)

§  Adrian Mole folyó ügyei (Adrian Mole: The Prostrate Years) (2009)

A Frolix-8 küldötte P.K.D szerint máshogy néz ki

Nagyon nehezen ültem neki ennek a házi feladatnak. Ugyanis kiolvastam a Philip K. Dick könyvet, amit a kiadótól kaptam azért, hogy értékeljem.

Ez egy olyan könyv volt, amilyet vártam P.K.D-től, a sci -fi írótól, aki idő előtt szörnyű jövőt festett le könyveiben, melyeket jócskán átjárnak az üldözési mániás megjegyzések, szereplők, az összeesküvést a háttérben sejtő emberek, vagy emberszerűek.

Nem feltétlenül erről van szó A Frolix-8 küldöttében, de valami hasonló.

Hogy miért is olyan nehéz véleményezni, hát, mert, hogy tisztában legyek az író munkájának jelentőségével - amivel eddigi 1 könyve során nem voltam (Timoty Archer lélekvándorlása)- , megnéztem nem is olyan régen a Különvéleményt, előtte a Sorsügynökséget filmen. Kell az embernek némi ráhangolódás, és ez kellőképpen megtörtént.

Nos, a könyv történetéről annyit, hogy a fülszöveg egy kissé félrevezetett, de aztán olvasás során a vártnál jobb történet kerekedett belőle. Tehát, a könyvben egy olyan Földön vagyunk, amit nem simán csak emberek irányítanak, hanem az Újak, és a Szokatlanok. Ők, nem olvadnak bele a Régiek alkotta társadalomba, ha csak a hatalmas fejüket is nézzük, amit úgy kell kitámasztani, és ezzel is kissé érdekesen utalunk arra a különbségre, hogy csak az „agyas” emberek lehetnek vezető szerepben.

Szóval olyan a világ, hogy figyelnek bennünket, meg kell felelni minden elvárásnak, és szerencsések lehetünk, ha csak annyira nyomnak el bennünket, hogy a gyerekeink már ebből semmit se éreznek. Merthogy, van lehetőség a Régiek közül kijutni, csakhogy ahhoz részt kell venni egy „felvételin”, ami, hát, mint szokott lenni, kissé hibás. De a lényeg, hogy miközben élik mindennapjaikat a kor emberei, addig van egy kis csoport, az ellenállók, akik a mélyben igenis röplapoznak, térítenek, és utat mutatnak a kételkedőknek. Ők várják a felmentő sereget, ami érkezik is a Frolixi - 8 bolygóról.

Mindeközben, hogy lássuk, hogy nem csak a hatalmi berendezkedés a fő téma, megcsillan egy szerelem- első látásra- önmegvalósító kapuzárási pánikoskodás- 2 férfi között. Az egyik a Fő- Szokatlan, a másik pedig csak egy Régi (ám ő annál fontosabb, hogy „csak” –ként emlegessem, hiszen ő az egyik fő szereplő).

És, hogy mi is lesz a szerelem- valamint a Föld népének a vége? Ez kiderül a könyv 222 oldalán.

Betekintést nyerhetünk abba, hogy P.K.D.  hogyan is képzelte immáron 40 éve, hogy milyen  is, amikor egy földönkívüli megszállja a Földet. Sőt, azt is megtudhatjuk, hogy vajon miért jelent vonzerőt a világunk. Vagy, hogy létezik-e önzetlen segítség? Vagy, ha a segítséget kérjük, jól járunk-e végső soron.  

Rágódtam bizonyos dolgain, például, ahogy az Isten - kérdést boncolgatja, majd megoldás nélkül engedi, hogy eldöntsem, a magyarázat szimpatikus-e.  Vagy megnevettetett, hogy micsoda kategorikus kijelentési vannak, egy ilyen fiatal lánynak a költészetről, amihez ugye- nem is ért, de magabiztosan adja elő.

 „Hadd meséljek egy legendát Istenről- mondta Morgo. - Kezdetben teremtett egy tojást, egy hatalmas tojást, amelyben volt egy lény. Isten fel akarta törni a tojást, hogy kiengedje a lényt, az eredeti élő teremtményt, de nem tudta. De a lénynek, amit ő teremtett, éles csőre volt, ami éppen efféle feladatra szolgált, így a lény, kicsipkedte magát. És azóta,minden élőlény szabad akarattal bír ”

Szóval összességében, hogy arról is írjak, hogy is tetszett ez a remekmű, azt kell, hogy mondjam, hogy sajnálatos tény, de rajongó lettem. Abban az értelemben, hogy meghajolok a döbbenetes utópián, elegáns történet megoldáson, amit ez az ember, ennyi évvel megelőzve korát produkált. Sajnos ez a könyv, határozottan felkeltette az egyéb művei iránti keresletemet, és határozottan állíthatom, hogy egy-két P.K. Dick könyvet minden évben elóhajtok olvasni. Mert úgy gondolom, hogy ilyen könnyed módon leírni a ránk váró esetleges borzalmakat, csak a Dick általi rózsaszín napszemüvegen keresztül tudom élvezni. Ez a naivság nem elkeserít, hanem felkelti a figyelmemet, majd csodálatot szül.