Szent Johanna Gimi és ami vele jár- nálam

Szent Johannával a kapcsolatom 5 hónapja kezdődött. Mindenki ezt olvasta a molyon. És áradozott róla. Aztán egye-fene, digitálisan jól elkezdtem én is. És meg sem álltam.

A 6. részt könyvben vettem meg, mert nem volt elektronikus elérhető (így lehet csak növelni az eladásokat- beetetés után így-is úgyis megveszik a könyvet). Szóval megvettem. És most meg előrendeltem a 7.-et. És újra olyan napokat élhettünk, amikor nem vagyok elég fáradt, hogy olvassak, nem alszom, nem eszek, csak olvasok. Falom az oldalakat, nevetek, vagy épp totális depresszióba esek, hogy mennyire kitol a kis újgazdag tinikkel ez a büdös élet.

Hogy mit is kedvelek ebben a sorozatban? Megnevettet, izgalmas, holott csak hétköznapokat ír le, oly annyira szirupos, hogy már ez egyáltalán nem is zavaró, és nem kifelejtve azt, hogy bár irodalmi értéke nincs, az élvezeti érték olyan magas, hogy az ember már- már nem az elhülyülést veszi észre magán, hanem valami otromba fanatizmust, amit senki más nem érthet, csak aki olvassa a sorozatot.

Vannak olyan jövőbeli terveim, hogy bizonyos könyveket magamnak és az utókornak bizony be kell szereznem. Amikor a polcok teherbírásával szembesültem, és az ezzel szorosan együtt járó helyhiánnyal is, akkor megfogant a fejemben az ötlet, hogy e-book olvasót kellene vennem. Ám ami könyveket szeretnék mindenképp magamnak, őket mindenképp könyv formában szeretném, így nem járnék jobban.  A lényeg, ami lényeg, hogy bár irodalmi érték nulla vagy valami minimális, ez az a sorozat, ami határozottan boldoggá tesz, így mindenképp meg kell, hogy vegyem magamnak minden egyes részét. És amikor egy-egy részt befejezek, rájövök, hogy ez véges, legszívesebben újraolvasnám. Azonnal. de hát akkor mikor olvasnám az olyanokat, amiket még nem- azaz, mikor tudnám meg, hogy miről maradtam eddig le.

szóval lényeg, ami lényeg, Szent Johannát én nem tudok úgy jellemezni, hogy ne szuperlatívuszokban beszéljek róla. Miért baj ez? Azért, mert lassan 28 évesen olyan tinikről olvasok, akiknek az a legnagyobb bajuk, ha nem szeretik viszont őket, vagy ha a padtársuk bukásra áll.

Mondhatnám, hogy visszahozza a kedvem, hogy sulis- gimis legyek, de én annyira utáltam a középiskolát, hogy ugyan nem vágyok oda vissza. Arra vágyom, hogy végeérhetetlenül Reniékről olvassak. És hogy soha ne legyen vége a történetnek. De mint tudjuk, egyszer minden jónak vége lesz. 

Klétka

Bächer Iván könyvet roppant érdemes venni a postán. Ugyanis rettentő kedvezményes áron kínálják őket. Így esett, hogy bár ajánlott levelet akartam csak feladni, azért biztos, ami biztos, vettem egy könyvet. A Klétkát, aminek a címe, már mondhatom, évek óta érdekelt.

A könyv, egy férfiról szól. Aki elkezdi mesélni életét pályája kezdetén, majd 1-2  évtizedig követjük is élete alakulását. Munkát, családot, szerelmet, mindennapokat.

Találkozik élete szerelmével- többször is, más-más nő formájában. Az egyikkel összeköti magát, majd egy életre szóló kálváriát kezdenek el végigjárni. A nő beteg, de reménykednek. Évekig, lassan a fél család elhullik, a férfi nem adja fel a természetét, talál mást, és két tűzhelyes férfi lesz. Ha már apa nem.

Azért nem ennyire egyszerű a történet. Eleve, nagyon igaz- szaga van az egésznek. A szerelem, a betegség, a párbeszédek, és a vége. Hogy ki hogy viselkedik, ha közeleg a vég. Hogy ki hogy él meg mindenfélét. Hogy milyen, amikor alakul a szerelem, milyen, amikor kiderül, hogy közeleg a vég.

Bächer Iván életéről csak mendemondákat ismerek. Hogy milyen nőügyei vannak , gyermeknevelései, írói jelenései, mindent a könyveiből sejtek. És tetszik, ahogy megosztja az életét. Ha csak a fele igaz, akkor is. És bár nem akarom megtapasztalni nőben, amit ő művel férfiban, mégis ahogy elém tárja a történeteit- maga mellé állít. Szimpatizánssá tesz. Ha nem teszik, akkor is.

És hál Istennek- a végén a csak kiderül mi is az a klétka- kábé onnantól kezdve nem bírtam abbahagyni a bőgést. 

Schäffer Erzsébet: A szőlővirág illata

A nagymamámtól kaptam tavaly a könyvet. Azzal az ajánlással, hogy ő szereti, ha a mindennapi emberekről olvashat. És ez valószínűleg ilyen könyv lehet.

NA, ilyen is volt. Akaratlanul is párhuzamot állítok Tóth Kriszta Pixeljével. Nem kellene, mert annyival jobb ez a Pixel, hogy most sem erről kellene morfondíroznom, hanem a Schäffer könyvet kellene értékelnem,  szóval kanyar….

Tehát. Ha emlékezetem nem csal, akkor ezt a nőt lehetett olvasni hétről hétre a Nők Lapjában. Ott egyszer olvastam tőle egy történetet, ami két lány villamoson történő utazását írja le, amikor is kiderül, leszálláskor, hogy a lány, akit csodál a barátnője, ajnároz, szinte megfojt a csodálatával, mozgássérült, és határozottan értelmes, ám kissé pesszimista. Szóval, valami hasonló egyveleget vártam volna itt is. Jelentem, nem kaptam.

Ellenben kaptam egy rakat kistörténetet. Párban Balatonra utazunk, néhányban más tájak emberével- más országok alakjaival ismerkedünk, és határozottan a legemlékezetesebb a jéghideg Balcsiban úszkáló tipikus, epés mamák.

Sajnos volt pár történet, amik nem keltették fel eléggé az érdeklődésem, hogy továbbolvassam őket. Talán az volt a könyvnek a veszte, hogy a Pixelt előbb olvastam, és nagyon megszerettem.  Sokszor megtörtént az is, hogy egy –egy eseménykor akaratlanul is eszembe jutott, hogy Vámos Miklós is írt valami hasonlót, vagy a Pixelben meg ez volt, vagy, hogy az épp kiolvasott Bächer Iván is amikor ezt írta, valami ilyesmire gondoltam.

Szóval. 

Sárkányfej legendás története

Engedtem a csábításnak, és végigolvastam egy Szerb Antal könyvet.

A Pendragon-legenda

Elkezdtem olvasni, mondván, ezt a könyvet említi a többség, ha valaki szóba hozza Szerb Antal bácsit. Tehát belekezdtem. Ott jártam valahol, amikor már az ősi Pendragon kastélyban vannak szereplőink, és történnek a furcsábbnál furcsább jelenések, mikor is a tévében este leadták a filmet. Mármint tényleg, egy szombat este, Latinovitscsal, és Bujtor Istvánnal a főszerepben, adták a filmet, amit egészen odáig értettem, amikor odaérnek, ahol én épp járok a könyvben. Utána filmszakadás. A filmen egyszer mosolyodtam el, amikor Darvas Iván túléli gázmaszk nélkül a háborúban a gáztámadásokat.

A könyvben nemigen találtam elsőre humoros elemeket, csak akkor, mikor Zoltán barátom rávilágított a kedves kis párbeszédekre. De ezek is csak a könyv elején voltak.

Szóval, ahogy végigolvastam a könyvet, valami orbitálisan nagy katyvasznak tűnik, néhol erőltetetten humoros, ijesztő akar lenni, vagy épp a misztikálással van elfoglalva a detektív vonal és a szerelmi szál mellett… nekem ez egyszerre sok volt, és felfoghatatlan.

A történet egyébként egy kutatóról szól, aki Budapestről érkezik Londonba, ahol is legfőképp egy Titkos társaság életét próbálja felderíteni. Majd meghívást kap egy igazi Earl-től a vidéki kastélyába, ahol furcsábbnál furcsább dolgok történnek, és aztán kibogozhatatlan történetszál indul útjára.

Nekem sajnos annyira nem, de másnak lehet. Még az Utas és holdvilág az a könyv, amit mindenképp el kell, hogy olvassak, hiszen ha lehet, azt a könyvet még többen dicsérik, ám ha az sem jön be, akkor ki kell jelentenem, hogy egyáltalán nem tudom értékelni Szerb Antal könyveit. Ám addig még vár rám egy olvasás.

 "– Mi az, hogy rózsakeresztesek? 

– Rózsakeresztesek? Hm. Hallott már a szabadkőművesekről? 

– Igen. Azok olyan alakok, akik titokban jöttek össze, és nem tudom mit csináltak. 

– Ez az. A rózsakeresztesek abban különböztek a szabadkőművesektől, hogy még nagyobb titokban jöttek össze, és még kevesebbé lehetett tudni, hogy mit csinálnak."

kurt

Egy este kifejtettem, hogy nem köt le semmilyen olvasmány. Nem haladok a Pendragonnal, Becher Klétkájába s belekezdtem a Vendéglő a világ végén, meg fogalmam sincs, merre jár. szóval kijelentettem, hogy nem köt le semmi, és valami szuper jó könyv kellene, hogy a kezembe kerüljön, és erre, levettem a polcról Erlend loe: Kurt híres lesz-jét.

Szóval elolvastam, csodás volt J Erlend Loe kitesz magáért minden kis könnyed történetében. Olyan aranyos kis mese ez, ami nem mindennapi. Mert hát, kiporszívózzák a világot, fogságba esnek, lelki válságba kerülnek a szereplők, és hazudoznak egy kicsit, szóval jó kis könyv ez J

nekem bejött. 

Mészárszéken táncoló- Scudder újra színrelép

Szóval Matt Scudder történetéből újabb publikációt olvashatunk, immáron egy hete. maximum.

Vártunk rá eleget, és határozottan kijelenthetem, hogy volt mire várni. Ugyanis nem hazudtolta meg magát, sőt, ha lehet, még inkább brillírozott Scudder, mint ahogy eddig megszokhattuk.

Alig három nap alatt kiolvastam Lawrence Block: Tánc a mészárszéken c. könyvét.

Jó régen megírta már eme történeteit Block Úr. Olyan ez az Agave, hogy kiadja a jó régi könyveket, speciel Lehanne, P.K.D, és Block könyveivel van ez így. Vagy csak ezeket látom :o. Nincs ezzel semmi baj, mert hiába íródott már meg eme könyv is lassan 30 éve, ha egyszer nem érezzük (legalábbis én). Ugyanis, nem hiányzik a történetből, hogy temérdek mai dolgot olvassak benne, mint pl. hogy mennyi e-mailen jött is a megbízás, vagy, hogy a csipogó szüntelenül jelzett, csörgött a mobil, vagy épp jeleztek egy betörést. Van ahol ez nem is zavaró, sőt, megspékeli a történetet, pl. a most nagy sikerrel futó Sherlock sorozat, na de nem azért vagyok itt, hogy azt istenítsem.

Főhősünk Matt Scudder valamikor rendőr volt, na, meg valamikor alkoholista is. Két gyerekkel és feleséggel élte az amerikai mindennapokat, amikor is beütött a krach. Egy golyó személyében, ami eltévedt, és megölt egy kislányt. Matt történeteit ezek utántól követhetjük nyomon. Magyarul most jelent meg a 9. rész, azaz eme könyv.Most ott tartunk, hogy Matt hotelben lakik, nincs barátnője, csak egy prostival (aki határozottan szimpatikus, intelligens) jár össze, valamint mindig van pénze, ugyanis engedély nélkül magánnyomoz, saját szabályai szerint. Eme történetünkben, hogy ne áruljak el túl sokat, egy férfi béreli fel Scuddert, hogy kinyomozza, hogy sógora a bűnös, húga halála miatt. Ám ahelyett, hogy egyszerűen csak ez után a bűntény után nyomozzunk, bejön egy régebbi szál is, és mit ad isten? Minden-mindennel összefügg.

Határozottan kijelenthetem, hogy megesett, hogy párhuzamokat vontam egy már olvasott D. Lehanne könyvvel (Hideg nyomon). Elsősorban az íróra eddig nem jellemző brutalitás reális ábrázolása, majd a végkifejlet, vajon helyesen tett, amit tett miatt.

Egy szó, mint száz, olyannyira jól sikerült krimi ez, hogy el is felejtettem jelölgetni benne a kiemelésre érdemes részeket (ezeket prezentálni most nem tudom). Tetszett, határozottan, új értelmet nyer a durva szex fogalma (én, kis naiv), és az emberi gonoszság is.

Akik olvasták az előbbi Block könyveket- azokon belül is Scudder történeteit, mindenképp értékelni fogják. És azok is, akik csak egy krimit akarnak elolvasni. Valamint itt jegyezném meg, hogy hiába várom már lassan 3 éve, hogy valaki megfilmesítse, vagy legalább sorozatra vigye a történeteket, még nem történt ez ügyben előre haladás. Ám, én türelmes vagyok.

Itt köszönném meg a kiadónak, hogy nekem ajándékozta ezt a klassz könyvet, és @Lobonak is a közbenjárást. 

Bridget Fru Jones

Mivel komolyabb irodalmat nem képes befogadni az agyam, kiolvastam a Bridget Jones két naplóját.

Alig 4 napomba telt. Közben csak keveset dolgoztam. Mindemellett azért segítettem a Milánnak a csempéről vakarni a friss festéket, meg a padlót is suvickoltam. Szóval nem szenteltem minden pillanatomat Bridgetnek, de azért jócskán foglalkoztam vele.

Bridget megannyiszor felvidít. Zseniális, humoros, és hús-vér, ízig- vérig, nő. Szeretem az első részben, hogy olyan esetlen, és hogy nem totál a film, és a második részt, ha lehet, még jobban szeretem, ahol állandóan röhögök az interjún, a rendőrökön, és a karácsonyi lapok szövegein, és előadásmódján. nem feltétlenül hasonlít Reneé Zellwegerre az én Bridgetem, de Darcy, és Daniel- határozottan telibe talált a vásznon.

Örülük, hogy annak idején megvettem antikváriumban mind2 részt, és remegve várom az új filmet is, hiszen nekem Bridget a nő, és az élet JJ Angliában. és a kikapcsolódás. 

válság

Néha megesik az emberrel, hogy válságba kerül. Többfélét ismerek. Lelki, anyagi, munkahelyi, olvasási, beszéd- és vagy akár koncentráció képességgel összefüggő képtelen cselekvési szituációk.

NA, velem valami hasonló vagyon mostanság. Lelki, azért, mert nem tudok önnön elvárásaimnak megfelelni. Az a fajta vagyok, aki eltervez, és meg van lőve, ha nem azonnal jön be. Vagy, ha kiderül, hogy nem is olyan könnyű a végrehajtás. a legutálatosabb, ha én eltervezem, és valaki máson, valami egyében múlik a megvalósulás, és emiatt késedelem, feszültség és negatív dolgok, gondolatok, események jönnek, mennek.

Aztán van munkahelyi válság. Nálam van. Nem csináltam márciusban olyan hű, de szuper váltást, és ennek most iszom a levét, többek között, nem vagyok elégedett magammal, az életemmel, és a párom hozzáállásával. Mindez, pusztán a munkahely miatt. Válság… (egyébként rájöttem arra, hogy amíg nem tudom egész pontosan, hogy mit is szeretnék dolgozni, addig nem is akarok…)

Aztán vannak ugye egyebek, és amikor a koncentráció összefügg mindennel, akkor jön nálam el, hogy hiába mindennemű kitűnő olvasmány elkezdése, ha egyszer nem megy.  Ugyanis, befejeztem idén már megint- újra a Csodaidők Tetralógiát, és nem bírok betelni vele. Az hagyján, de mást nemigen bírok elviselni sem.

Jelenleg mindent utálok, ami nem niesi, nincs köze a jövő CSU -beli kémkedéséhez és a Világ pozitív irányba terelődéséhez a Raas család segedelmével. Egyszerűen: nem megy és kész.

Sokkal egyszerűbb lenne megint elkezdeni, és végig olvasni, mert amíg azzal vagyok elfoglalva, a többi sz*r dologra fel sem figyelek. Csakhogy az élet túl rövid ahhoz, hogy mindig csak ugyanazt olvassam.

Épp ezért, most nekiállok a munkahelyi kötelezettségemhez. 

Mole újabb kínszenvedései (2. rész)

Adrian Mole már elmúlt ugye- 13 és háromnegyed éves. Mostanra már be is töltötte a 16-ot. Legálisan vehetne alkoholt, talán még szavazatna is- vagy nem…

Született 2 testvére is, nem mellesleg a szülei fasírtból fasírtba ugrálnak, a kutya és Bert még mindig él, és ugyanott lakik.

Fájdalom, de nem lett okosabb, még mindig Pandorát imádja, még mindig beszél hülyeségeket, és még mindig úgy gondolja, hogy mivel egy leckét jól megtanult (norvég bőripar- hajrá Loe), még lehet belőle valaki.

Tetszett, hogy végre elzüllött, és élethű depressziót mutatott, na meg, ahogy éli az életét. Ezt a kétségbeejtően unalmas mindennapokat, angol módra, kamasz szemmel, ilyen szórakoztatóan előadni…ehhez Sue Towsend kell.. Esetleg Bridget Jones…  (bár ő már nem kamasz)

Erlend Loe: Vegyesfelvágott Hajótemplom

Már megint olvasol?

Mivel te alszol.

De már Megint???

Mi ebben a furcsa? te alszol, én meg elfoglalom magam.

És most mi olyan érdekes, hogy hajnalok hajnalán alvás helyett inkább olvasol?

Tudod, az a norvég pasi J Aki írta a Dopplert.

….

Amit még mindig nem olvastál el. Jut eszembe, mikor is akarod végre elolvasni? biztos tetszene, de te most inkább ilyen űrben játszódó kitalált történeteket olvasol…

szóval? Majd elolvasom, de most, miről szól?

Hát, igazából, furcsa kis könyv ez…mert egy házaspárról, meg a gyerekeiről szól, akik elmennek nyaralni, és közben történik egy s más. a pasi felismeri, hogy menthetetlenül szerelmes Nigellába- tudod, aki szerinted nagyon nagy darab, és főleg azért, mert mindent megeszik, amit megfőz, meg a nő megcsalja férjét (nem Nigelláról állítom ezt), meg közben 3 gyerekük van.

Te! mikor kezdted ezt olvasni?

most reggel. miért.

Mindjárt végzel vele!

Hát, ez Loe sajátossága, rövid, velős, de mégis f*a kis könyveket ír.

Aham. Akkor, szia! én alszom tovább.

Jó, de ma még kell vásárolnunk majd, meg megbeszélni, a….

ALSZOM!!!

(eme bejegyzés formai ötlete, nemcsak Loe-tól, hanem @Haritól is származik a molyról. )

Csak amúgy...

Szóval. Egy ideje határozottan eltűntem.

Március 5.-étől új munkahelyem van. Szerettem volna az előzőről minél előbb elpályázni- immáron lassan másfél éve, és most meg is ragadtam a lehetőséget, amit júliusban elszalasztottam.

Tehát, most tanulás, betanulás, kitanulás, kiutálás…meg ilyenek vannak a terítéken. Humorom, türelmem, és amúgy kedvem semmihez sem nagyon van, hát, még, hogy olvassak. Főzzek, takarítsak, gondolkodjak. satöbbi. Gyakorlatilag csak a Szent Johanna Gimi  volt, ami annyira lekötött, hogy mindenképp olvasni akartam, éjszakába nyúlóan, minden szabadidőmben. És most tűkön ülve várhatom a 7. részt.

Addig kínomban olvasom Adrian Mole-t, már szemezgetek az Abigéllel is, de Harry Potter is hatalmas csábítás.

És, hogy miért is a Szent Johanna, amikor semmi nem történik benne, amikor annyiszor, se annyiszor sóhajtok fel, hogy miért kell Paris-t (Szívek szállodája) faragni Kingából, hogy jajj, de béna már megint ez a Reni, jajj, mikor fognak már szexelni…(17 évesen csak ezen is kellene járni az eszüknek)….szóval addig csak eltöltöm valahogy az időt…

és most megyek főzni.

SZJG

Ha valaki ezelőtt 1 hónappal megkérdezte volna, hogy ismerem-e a Szent Johanna Gimit, akkor azt válaszoltam volna, hogy hagyjon már a hülyeségeivel. Aztán a molyon, úgy 1 hónappal ezelőtt, minden frissem 95 %-át ez tette ki, hogy így, meg úgy a Szent Johanna…

Ezen felbuzdulva, adván az előítéleteimnek, miszerint, a divatdömping alatti könyveket évekre rá olvasok csak, elkezdtem.

Azt kell mondanom, hogy döbbenet…egy 14 éves szeméből nézve a gimnáziumot, még akár szórakoztató is lehet. Azaz életérzés uralkodott el rajtam, amit Meg Cabot tudott eddig csak elérni, hogy még, még a mindennapi gondokat, semmiségeket, szerelmeket, bulikat, mert ezek kapcsolnak ki, szórakoztatnak, és kötnek le.

Én, személy szerint annyira utáltam a középsulit, hogy átaludtam azt a 4 vagy 5 évet (technikusival együtt). És a könyvek szerint ezt lehet nem is utálni, hanem élvezni, várni, imádni…maradok a könyveknél J

SZJG sorozatból az első 3 könyvet fejeztem be, mert eluralkodott rajtam a betegség, mely abban nyilvánul meg, hogy inkább nem alszom eleget, csak még befejezem ezt a történést, bámulom órák hosszat a monitort, és újabb, és újabb oldalakat olvasok el, mert nem tudom abbahagyni…Ez egy új munkahelyen való megfelelés időszakában nem szerencsés. Úgyhogy a 4. részt, majd kicsit később, ám, mindenképpen. 

Nyertem egy Vámos Miklós könyvet

Az történt, hogy nyertem egy könyvet. Pár hónapja a méltán kedvenc íróm: Vámos Miklós (íróm és emberem), küldött egy levelet a molyoknak. Ebben a levelében felajánl x+1 kötetet, ha elolvassuk az írásait, egy bizonyos tematikát, kiírást követve.

Megtettem, megnyertem. Minimum tizenharmad magammal várhatom a postát, aki hoz nekem egy könyvet, egy olyan embertől, közvetve, akit tisztelek, kedvelek, és elismerek.

Amit elolvastam, hogy nyerjek: Félnóta (ez a fiatalos Beat-nemzedékes sztori, néhol szórakoztatott, néhol kevésbé, jobb szeretem, ha belemerülhetek egy mélyebb művébe), valamint a Márkez és én (ugyancsak kevésbé tetszett, lehetett volna jobb is, de ha ével múltán újraolvasom, biztos lesz benne olyan érdemes rész, amin most átsiklottam).

Vámos Miklós könyvei közül nagyon szeretem az Apák könyvét, akárhányszor olvasom, mindig leköt, és találok benne újat. Meg a Zeng az éneket megsiratom, és a Bárból a Gombócos sztorin mindig kiakadok…az anyósok olyan prototípusát ábrázolja, amit érdemes lenne messzire elkerülni.  

A lényeg, hogy eme tettétől, hogy felismeri a motiválható molyok társaságát, egy ekkora író, nekem csak kedvesebb lett. 

Méregnaplók- Maryrose Wood

Méregnaplók: gyerekek írják, előbb egy lány, később egy fiú. Először a növények növekedését írják, majd a növények elhatalmasodását...

Azért, mert: 

Azért kölcsönöztem ki a könyvtárból, mert valami könnyed, tini történetre vágytam, ami szórakoztat, leköt, és nem utolsósorban, még gyorsan el is olvasom.

Jelentem, ez megtörtént. Ugyanis alig 1 nap alatt elolvastam, tetszett, és várom a folytatást. Többször is újraolvastam a hátsó fülét a könyvnek, ahol a valódi Méregkertről beszélnek. Merthogy ilyen van. Persze a regénybelivel nem igazán rokon, vagy jobb, ha nem tudjuk, de a lényeg, a lényeg, hogy ilyen, létezik. http://www.femina.hu/utazas/a_kert_ami_gyilkol_megis_nepszeru_latnivalo

Eme történetben egy 16 éves lány él gyógyszerész apjával a századokkal ezelőtti Angliában, majd jön Gyom, és együtt bemennek a tiltottba, és történik egy s más, ami inkább valami ijesztő romantika, mindenesetre érdekes esemény.

Olvastam, hogy valaki Rómeó és Júlia történetéhez hasonlítja. Szerintem ezt az első- azaz Méregnaplók- rész alapján még egyáltalán nem biztos. egy olyan nyitott kérdés a vég, ami foglalkoztat egy ideig, majd mikor majd a kezembe veszem a folytatást, azt is pár nap alatt, vagy 1 este alatt kiolvasom, és már nem marad min törni a fejem.  Nem is tudom mi lenne a jobb…mindenesetre érdekel, hogy mi és hogyan….

Elfújta a ...

Erlend Loe: Elfújta. Azaz egy nő fújta el, bizonyos Marianne. És, hogy mit is fújt el, egy férfi életét. Erre aztán képes.

Szeretem Erlend Loe könyveit. Rövidek, érdekesek, kissé idegesítőek, de abszolút a „még csípem” határain belül.

Jelen könyvében Elfújta. Messzire. Könyvünk elején megtudjuk, hogy egy nő, simán be tud sétálni, költözni, majd felforgatni egy olyan férfi életét, aki erre nemigen van felkészülve. Majd némi romos állapotot hagyva maga után, mindent megtesz, hogy minden a legnagyobb rendben végződjön. Hogy a szereplők között, melyiköjükön akadtam ki leginkább? Nem tudom.   Hogy tetszett-e a könyv: tudom. Hogy akarok mást is olvasni a skandináv tele-regények közül: biztosan tudom. Hogy csak még jobban csodálom a férfiak gondolkodását: no comment J

Vérmacska

Volt egynéhány könyv, ami az egész FMK-t meghódította. Kezdődött a Lotyóval, aztán a Rém Hangosan és irtó közellel folytatódott, és most a Vérmacskánál járunk.

A Vérmacska @Maerlyn jóvoltából került a klubba, majd @Falena is behódított egy példányt, és most sorban állunk értük.

A Vérmacska egy eszméletlenül ötletes könyv, bár kissé szabad szájú, néhol kissé unalmas, de apró momentumai határozottan jót tesznek a hangulatnak és az életfelfogásnak.

A Vérmacska egy blog volt- eleinte, mely még ma is működik-, vagyis hát a macska volt előbb, de aztán lett facebook profil is a végén, közben egy könyv.

Szóval, a könyv.

Blogbejegyzés gyűjtemény, egy kicsit ráncba szedve. Szőri zseniális, az ALfi zseniális, a Fürtöske határozott, és bírható, és Kislófasz hülye.

Tetszett, hogy megnyilatkozik néha Alfi, hatalmas EGO-ja a háttérbe kerül, és aggódik- Kislófaszért-. a virágokért, és a Szőri takarójáért nem.

Amikor Szőri elköltözött, az hatalmasat dob a könyvön, és különösen tetszett a 3 agglegény együttélése.

És örömmel olvasom a facebookon, hogy végre beújítottak egy csajt J

Nekem tetszett J

Hozzátenném, hogy nem hatódok meg általában a macskáktól, de ez az ÁLLAT megvett magának (és komolyan elgondolkodtam rajta, hogy nekem is kell egy...aztán tovább gondolkodtam, és lebeszéltem magam róla)

1. Adrian

Adrian Mole- al pont egyidősek voltunk, amikor először találkoztunk. Ő azóta, már előrehaladt a korban- egyelőre nem tudom mennyire, de év végéig erre fény derül.

Most, hogy felelevenítsem élete históriáját, elkezdtem, őket újraolvasni, és a 13 és ¾-ed éves Adrien Mole-t már jól ismerem. Bizonyos történetekre jól emlékeztem, mint például az eperlekváros konyharuha, a kirántott kardú kiskalóz, Charles és  Diana esküvője, na meg a piros zokni.

Nem emlékeztem már, a londoni osztálykirándulásra, hogy –Lucas kukaccal az anyjának milyen viszonya is volt, meg arra sem, hogy a könyv végén miért is válnak el Pandorával útjaik.

Mielőtt rátérnék a Kínszenvedéses részre, egy pár könyvet még el kell olvasnom, legalább a feléig. a sorozat elemei a következők, melyekkel teljes egészében végezni akarok 2012-ben, még a világvége előtt.

§  A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója (The Secret Diary of Adrian Mole, Aged 13¾) (1982)

§  Adrian Mole újabb kínszenvedései (The Growing Pains of Adrian Mole) (1985)

§  Adrian Mole és a kis kétéltűek (The True Confessions of Adrian Albert Mole) (1989)

§  A 23 és ¾ éves Adrian Mole küzdelmei (Adrian Mole: The Wilderness Years) (1993)

§  Adrian Mole - Capuccino évek / Adrian Mole és napi hat cappuccino (Adrian Mole: The Cappuccino Years) (1999)

§  Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek (Adrian Mole and the Weapons of Mass Destruction) (2004)

§  Adrian Mole elveszett naplói - 1999-2001 (The Lost Diaries of Adrian Mole, 1999-2001) (2008)

§  Adrian Mole folyó ügyei (Adrian Mole: The Prostrate Years) (2009)

A Frolix-8 küldötte P.K.D szerint máshogy néz ki

Nagyon nehezen ültem neki ennek a házi feladatnak. Ugyanis kiolvastam a Philip K. Dick könyvet, amit a kiadótól kaptam azért, hogy értékeljem.

Ez egy olyan könyv volt, amilyet vártam P.K.D-től, a sci -fi írótól, aki idő előtt szörnyű jövőt festett le könyveiben, melyeket jócskán átjárnak az üldözési mániás megjegyzések, szereplők, az összeesküvést a háttérben sejtő emberek, vagy emberszerűek.

Nem feltétlenül erről van szó A Frolix-8 küldöttében, de valami hasonló.

Hogy miért is olyan nehéz véleményezni, hát, mert, hogy tisztában legyek az író munkájának jelentőségével - amivel eddigi 1 könyve során nem voltam (Timoty Archer lélekvándorlása)- , megnéztem nem is olyan régen a Különvéleményt, előtte a Sorsügynökséget filmen. Kell az embernek némi ráhangolódás, és ez kellőképpen megtörtént.

Nos, a könyv történetéről annyit, hogy a fülszöveg egy kissé félrevezetett, de aztán olvasás során a vártnál jobb történet kerekedett belőle. Tehát, a könyvben egy olyan Földön vagyunk, amit nem simán csak emberek irányítanak, hanem az Újak, és a Szokatlanok. Ők, nem olvadnak bele a Régiek alkotta társadalomba, ha csak a hatalmas fejüket is nézzük, amit úgy kell kitámasztani, és ezzel is kissé érdekesen utalunk arra a különbségre, hogy csak az „agyas” emberek lehetnek vezető szerepben.

Szóval olyan a világ, hogy figyelnek bennünket, meg kell felelni minden elvárásnak, és szerencsések lehetünk, ha csak annyira nyomnak el bennünket, hogy a gyerekeink már ebből semmit se éreznek. Merthogy, van lehetőség a Régiek közül kijutni, csakhogy ahhoz részt kell venni egy „felvételin”, ami, hát, mint szokott lenni, kissé hibás. De a lényeg, hogy miközben élik mindennapjaikat a kor emberei, addig van egy kis csoport, az ellenállók, akik a mélyben igenis röplapoznak, térítenek, és utat mutatnak a kételkedőknek. Ők várják a felmentő sereget, ami érkezik is a Frolixi - 8 bolygóról.

Mindeközben, hogy lássuk, hogy nem csak a hatalmi berendezkedés a fő téma, megcsillan egy szerelem- első látásra- önmegvalósító kapuzárási pánikoskodás- 2 férfi között. Az egyik a Fő- Szokatlan, a másik pedig csak egy Régi (ám ő annál fontosabb, hogy „csak” –ként emlegessem, hiszen ő az egyik fő szereplő).

És, hogy mi is lesz a szerelem- valamint a Föld népének a vége? Ez kiderül a könyv 222 oldalán.

Betekintést nyerhetünk abba, hogy P.K.D.  hogyan is képzelte immáron 40 éve, hogy milyen  is, amikor egy földönkívüli megszállja a Földet. Sőt, azt is megtudhatjuk, hogy vajon miért jelent vonzerőt a világunk. Vagy, hogy létezik-e önzetlen segítség? Vagy, ha a segítséget kérjük, jól járunk-e végső soron.  

Rágódtam bizonyos dolgain, például, ahogy az Isten - kérdést boncolgatja, majd megoldás nélkül engedi, hogy eldöntsem, a magyarázat szimpatikus-e.  Vagy megnevettetett, hogy micsoda kategorikus kijelentési vannak, egy ilyen fiatal lánynak a költészetről, amihez ugye- nem is ért, de magabiztosan adja elő.

 „Hadd meséljek egy legendát Istenről- mondta Morgo. - Kezdetben teremtett egy tojást, egy hatalmas tojást, amelyben volt egy lény. Isten fel akarta törni a tojást, hogy kiengedje a lényt, az eredeti élő teremtményt, de nem tudta. De a lénynek, amit ő teremtett, éles csőre volt, ami éppen efféle feladatra szolgált, így a lény, kicsipkedte magát. És azóta,minden élőlény szabad akarattal bír ”

Szóval összességében, hogy arról is írjak, hogy is tetszett ez a remekmű, azt kell, hogy mondjam, hogy sajnálatos tény, de rajongó lettem. Abban az értelemben, hogy meghajolok a döbbenetes utópián, elegáns történet megoldáson, amit ez az ember, ennyi évvel megelőzve korát produkált. Sajnos ez a könyv, határozottan felkeltette az egyéb művei iránti keresletemet, és határozottan állíthatom, hogy egy-két P.K. Dick könyvet minden évben elóhajtok olvasni. Mert úgy gondolom, hogy ilyen könnyed módon leírni a ránk váró esetleges borzalmakat, csak a Dick általi rózsaszín napszemüvegen keresztül tudom élvezni. Ez a naivság nem elkeserít, hanem felkelti a figyelmemet, majd csodálatot szül.

Spellmann-ék nyomoznak- Fruzsina nevet

A Spellmann-ék életét bemutató könyvet sokszor láttam a molyon, sokszor láttam a Postán.

Aztán láttam a molyon, hogy vicces, jó, élvezetes, hát akkor miért is ne. Amíg meg nem jön az új PKD, addig semmi nagyobb kaliberbe nem szabad belefognom. Gondoltam én.

Nem is volt nagy kaliber, mégis, eszméletlenül jó volt. Lebilincselt, szórakozatott, csak kicsit idegesített. Pont, mint egy véres-nyomozós Meg Cabot.

Nekem bejött, és ajánlom másnak is.

 Vicces volt, hogy senki sem normális ebben a családban, sőt, hogy mit meg nem csinálnak egymás bosszantása érdekében.  A kitalált bosszúelemek nem voltak egyáltalán unalmasak, sőt, mindig újabbak jöttek elő.

Adom kölcsön azoknak szépen sorban, akiknek ajánlottam. Határozottan megérte azt a 600 Ft-ot. És érdekelne a 2. rész is.

"Habár Albert és Olivia automatikusan a tökéletesség 

megtestesülésének látták elsőszülött gyermeküket,

 csak akkor döbbentek rá, mennyire hibátlan is 

David valójában, amikor két évvel

 később az én világrajövetelem 

összehasonlítási 

alapként 

szolgált." 

Prérifarkas Blues

Christopher Moore életművét akkor itt kivégeztem vala, ha csak nem vesszük, az Ördögöd van!-t, ami nem jelent meg még Agave-s köntösben, ha jól tudom … de az is lehet, hogy ezt is rosszul.

Na, szóval. Legyen a téma a továbbiakban Egyedül Vadászó Samson, és Prérifarkas.

Tehát.

„Samson Egyedül Vadászó éli az indián fiúk békés életét, mígnem tizenöt évesen kénytelen elszökni a varjú indiánok rezervátumából. Ma már sikeres biztosítási ügynök, van Mercedese, lakása és egy üres, kitalált élete. Nem sokkal a harmincötödik születésnapja után a végzet a szerelem veszélyes ajándékát kínálja fel neki egy Calliope nevű lány izgató alakjában… valamint egy átkot egy ősi indián isten, Prérifarkas kéretlen betoppanásával. Prérifarkas, a pajkos, csínytevő istenség azért jött, hogy a nyugalomból káoszt korbácsolva felébressze Samben a misztikus mesélőt, és közben csúnyán elcsessze az életét.”

Amit én tudok mondani. Akciójelenetek, hollywoodi sztori vezetés, Moore gyengusz humormorzsái, de ezek, kellemes percet okozó rötyögős humormorzsák. Legyen itt szó, ez alatt, mondjuk, a valláshoz viszonyulás megközelítésiről: leprikon, bagoly vagy az ügynöki hozzáállás, orvosi hozzáállás, és Gabriella neve ihlette versike satöbbi.

Hogy ezt a könyvet nagy valószínűséggel Moore írta, csak onnan tudhatnám, hogy obszcén szavak használata elegendő- Moore-hoz képest-, idióta, semmitmondó, humorcélú a történések hada,  és döbbenetes végkifejlet, sőt, történet.

Nekem tetszett. Bár nem hozza azt a minden oldalon 3 másik vicces- marhaságot, mint a Biffben, de attól még jó.

És hogy miért is csípem Moore-t? Mert egy világvallásból, mert etnikumokból olyan sértődős poénokat, sztereotípiákat és bődületes marhaságokat tud kihozni, hogy lehet, hogy inkább a fordítót kell isteníteni? De megsértődni nem érdemes. Meg felhúzni az orrokat sem.  

Aznap amikor megszülettem

Kedd volt, és azóta: 9767 nap telt el. Ezt a Facebookon mondta meg a computer.

Arról nem beszél, hogy napos volt-e az idő- ha nagyon akarnék utánanézhetnék, hogy milyen bel, esetleg külpolitikai dolgok történtek, de ha nagyon akarnék, elmehetnék a megyei könyvtárba, aztán jól megnézhetném. A lényeg az, hogy egy olyan adatra bukkantam, amivel nem tudok mit kezdeni.

Ha elmennék jósnőhöz/csillagászhoz/akárkihez- boszorkányosdit játszani, kellene az óra: perc. Már 10 éve tudom, hogy meg kellett volna kérdezni. Anyukám mindig valami reggeli 6:30-ról beszélt,  hogy a régi szomszédasszonyunk vitte be, aki, miután kijött a vizsgáltról megkérdezte, hogy na, milyen volt? Mert az orvos- aki megszültetett, állítólag szép volt. De anyukámat akkor ez nemigen érdekelte, ő csak leöntötte a torkán azt a gusztustalan szmötyit, amit a csap felett kellett magába dönteni, mert ha visszajön a nővér nem örült volna … szóval legalább szép orvos segített a világra.

Aztán anyukámmal kapcsolatban azt is tudom még, hogy mielőtt megszülettem volna- 2 héttel korábban jöttem- az anyai nagyszüleim vendégeskedtek egy hétvégét nálunk, és az édesanya ugrott minden szóra, mozdulatra, és ritka hisztis, és házsártos volt. Ekkor anyai nagyanyám kijelentette: Na, meg fog születni ez a gyerek! Előbb, mint gondolnánk! Persze azt nem vette figyelembe, hogy életem 17 évében, amíg ismertem őt,- Nagyanyámat-  mindig puskaporos volt a levegő körülötte…

Na, meg még azt is tudom, hogy apukám melyik telefonfülkéből hívta a mentőket. És, hogy a kisebbik bátyámmal sétált haza Édesanya az oviból, és engem toltak a babakocsiban, és ekkor a tesóm megkérdezte, hogy Ugye Édesanya nekünk van a legszebb kisbabánk a világon? És a tesómat- őt- hívtam TAI-nak…

Na, mindegy, szóval amikor apukámat kérdeztem, hogy pontosan mikor születtem, határozottan kijelentette, hogy ő most ezt honnan- hiszen nem volt ott? J

Hát ez az. És ez csak egy dolog, amit innentől kezdve, hiába is állok neki akárkit is megkérdezni. Mert ha csak azt veszem, baromi sok mindent nem tudok- és már nincs is kitől. Többségük nélkül marha jól el lehet lenni, mert nem kellenek az életvitelhez.  Legyen szó: családi pletykákról, kapcsolatrendszerekről, informatikai dolgokról, vagy a router jelszaváról!!! Nem tudom a router jelszavát- és már nagyjából mindennel próbálkoztam, amivel a magamfajta laikus próbálkozhat- pár napon belül, egy újabb drasztikus dolog fog ez ügyben intéződni, de a lényeg az, hogy amúgy ez is homály- a ködben információ.

És ez az oka többek között, ami miatt sajnos Grecsó Krisztián fiatalúr Elférsz mellettem könyvét hanyagolom. Mert, hogy lehet az, hogy állandóan sírnom kell, Dunát fakasztok az egyes történettöredékektől vezérelve. Hát úgy. Máshogy, és mást éltünk át, de sajnos, ezek olyan dolgok, amiket már úgysem kérdezhettem meg. És már nem is tudom őket megkérdezni  

Wass: Funtineli

Kedves Emberek, akik kíváncsiak vagytok a Funtineli boszorkányra!

A Funtineli boszorkányban érdekes gyerekkora volt.  Egy emberel - aki azt mondta, hogy az apja- költözött az Urszuba, a víz mellé faházat épített, csapdákat rakott a hegyoldalba, és élte mindennapjait. Aztán az ember, egyszer nem jött haza. Elvitték, mert lecsapott egy embert. Így az urszubeli szőkeség egyedül maradt. Várta az embert, közben boldogult. Kapott segítséget is, pedig nem kért. Megismerkedett kedves és csöppet sem kedves emberekkel. Duplázta vagyonát, és szépen nőtt. Majd beütött a krach egy cigányasszony személyében.

Majd a Komárnyikra költözött, felnőtt, és igenis, boszorkánykodott. Majd történt mindenféle, amit ha most ide leírnék, spoiler felirattal kellene írnom.

Tehát, nagyon tetszett. A tájleírás, a szereplők és a történet. Nem maradtam tőle csöndben, de izgultam, hogy mi és hogyan történik Tipikus lányregény, csak épp nem szőke a herceg, és nincs happy end sem.  

De azt hiszem, egy időre már befejeztem Wass Alberttel az ismerkedést. Elolvastam ezt a meséjét, és sokkal job volt, mint amire vártam, ám ezzel annyira magasra tette a lécet, hogy nem kísérlem meg a léc mozgatását.

Amennyiben más is vállalkozna a könnyen elolvasható 3 kötetre, csak nyugodtan!

(Milán elakadt a 2. kötet elején. Lassan, de biztosan halad.)

Üdvözlettel: Fruzsina

Út a Funtinelre- nálam

Ebben a kis bejegyzésben szeretnék közzétenni néhány momentumot, ami mind a Funtineli boszorkánnyal kapcsolatos (egy idő után már határozottam Wass Alberttel ) . Némi idővonal, hogy, hogyan is kerültünk mi viszonylag szoros kapcsolatba.

Egyen a kezdet 2010 szeptembere, amikor is gyülekeztek a Fehérvár (környéki) molyok a Kávészínház kávézóban, az első molytalira, az ős FMK-ra. Amiből aztán lett is nem kis csoda, egyéves ottalvós buli, Keménymag, FMK-s kihívások 1-2, már a második ajándékozásra készülünk, és aki egyszer jön, jön még máskor is, na mind1- elkanyarodtam.

Szóval ez egy kellemes pénteki nap volt, a lila örök kedvenc pulcsikám volt rajtam persze bele is sültem rendesen, és vártam Piciszuszt a fehérvári autóbusz állomáson, de helyette Morn talált meg elsőként. Szóval, akkoriban Piciszusz olvasta azt a retró babkék, meg rózsaszín borítós Funtinelli kiadványt a második résznél járt. Meglátta nála DAndrea, és elmesélte, hogy ő bizony az utolsó részt úgy olvasta, hogy ki sem jött a szobájából csak enni és pisilni (asszem), mert ő annyira jól érezte magát fenn a Havasokban.

Aztán múltak a hetek, és csak hallottam, hogy Wass Albert ilyet írt, meg olyat írt, és aki egyszer elkezdi őt olvasni nem is akarja sosem abbahagyni. Aztán, egy január 6.-ai nagyszabású szülinapi partin megkaptam az ukászt, hogy ne vesződjek a boszorkányokkal, legyen: inkább Adjátok vissza a hegyeim!

De egészen addig mindenki, kivéve Jankát, azt mondta, hogy Funtineli. Aztán Eszter barátnőm bejelentette egy Műhelyes estén- azt hiszem az első volt, hogy bizony őneki annyira hatott ez a könyv, hogy komolyan elgondolkodott, hogy igenis, az ő leányának is ez legyen a neve (Nuca)- nem ám Honória … bocsánat.

Aztán május 01-én hajnalban találkoztam a jövendőbelimmel. A Kafkabeatben ünnepeltem a születésnapom egy kafkás bandámmal, és Marcsikámmal pár perc alatt annyira leittuk magunkat a kellemesig, hogy egy idő után- olyan fél 4 felé jelzett a gyomor- hogy enni kellene. Marcsival elindultunk a pult felé, ám őt beinvitálták, ő elfelejtette, miért is jöttünk, így tudtam merre szoktak lenni a zsíros kenyerek, hát, leültem oda. Ott már nem voltak zsíros kenyerek, ám volt egy Milán (aki még véletlenül sem Kundera), akivel már előtte a mosdóban összefutottam, és azt hitte író ,vagy orvos vagyok- pedig csak egy gyereket osztottam, hogy miért akar engem arról meggyőzni, hogy ő író..na mind1. Egyébként ebben a mosdóban alig 3 héttel később együtt pisiltem Grecsó Krisztiánnal.

Szóval Milán is odáig volt Wass Albertért, bár még nem olvasott tőle, és csak azért istenítette, mert a radikális magyarságérzetét ez simogatja. Na, szóval ez volt május, és még mindig nem olvastam Wass Albertet. De Funtineli helyett már Adjátok vissza a hegyeimet!-ben gondolkoztam. Aztán lakásfelújítás- augusztus- környékén már igenis rávettem magam az első Wass Albertre.

Wass Albert jól ír. Szépek a leírásai, szenvedek én is főhőssel, olyan világot vetít elém, ami irigyelni való, mégsem cserélnék vele. Na meg aztán nem óhajtok háborút megélni, és ez az ember megélt egyet kettőt. Próbáltam úgy olvasni az Adjátok visszát ..!, hogy  nacionalista érzelmek ne befolyásoljanak, és így egy szomorkás, életszagú történet hiteles leírását olvashattam. Aztán elragadtak a kihívások, és csak január- 2012- adott lehetőséget, hogy elcsípjem.

Három kötet, kínálta magát- nem a retró babék-, hogy együtt olvassunk. Így én elolvastam az első kötetet, alig két este alatt.  Milán akkor kapta kezébe, mikor én a másodiknak ültem neki. Amíg ő elolvasta az első kötet 130 oldalát, addig én a kicsivel több, mint 300-at.  És én minden nap előbb feküdtem 1-2 órával. de nagyon kis viccesek lehettünk, ahogy olvastunk- és olvasunk is.  Bár én nem sokára, mondjuk, pár óra múlva bizony befejezem, ő pedig még a 2.kötet közepénél jár valahol (mert neki 2 óra =50 oldal- hiába mondom, hogy olvasni kell nem kívülről megtanulni)…szóval 1 szó, mint 100 ezzel a Funtineli meséjével valami más a helyzet. Ez egy fenomenális történet, egy tipikus lányregény, csak épp a havasiak stílusában.

Egyik nap már rákerestünk bizonyos szavak pontos jelentésére, mert hát az, hogy állandóan csak tapogatózunk a jelentések között. A Plájász-pajbász szókapcsolat napokig elhagyta a számat, mindenre mondtam, arra is amire nem kellett volna- csak hát olyan jó a csengésük. Na meg hogy Han!-nal kérdezünk vissza. Azt hiszem ez a pár nap a Funtinelen, örök emlék marad mindkettőnknek. Bár ahogy hallom, ezzel mindenki így van.

Nem is sokára, majd írok eme remekműről. Jaj olyan izé lenne, ha aztán a Katedrális, meg Holt költők társasága mellé bekerülne, mint kedvenc… na, de majd. még van 100 oldal vissza…

Angyali -marhaság- játszma

Zafón bácsi engem a szél árnyékával megvett, le, a lábamról. És úgy voltam vele, hogy nem hinném, hogy másodszorra nem csalódás lenne a lelkem, így nem, nem veszem meg, olvasom el az Angyali játszmát. Aztán Szabina megvette. Mondta, hogy ő bizony kölcsönadja, ha elveimet félreraknám egy könyv erejéig. Ám én tartottam magam. Aztán Ervinke kirakta a molyra, face-ra, hogy bizony ő elolvastam, és jobban tetszett neki a Szél árnyékánál, mert tisztább, jobb és amúgy is!

Tehát egye- fene, mindek nekem elvek, igények, magányos gondolatok, mégis megadom magam. És újra megtudtam, hogy nem hiába szab az ember magának játékszabályokat, hogy egyszer kétszer már megégettem magam, szóval oka volt annak, hogy úgy gondoltam, nem olvasok második könyvet…

De kiolvastam, és óóóóriásit csalódtam a kedvencemig ajnározott íróban. Komolyan!

Már ott gyanúsnak kellett volna lennie az egésznek, hogy Stephen King írta az ajánlót, és mivel én őt olyan hú de sokra nem tartom, bár nem is olvastam sose tőle semmi, de megalapozta a hírnevét nálam egy film- a Gonosz- , és az betette a kiskaput. Na, szóval ez sem tűnt fel, így nagy hévvel nekiálltam, és jajj…

A fülemüle:

„A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a Könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja.

Kezdődjön hát az ANGYALI JÁTSZMA…

Carlos Ruiz Zafón a világ egyik legismertebb írója. A szél árnyéka című első regénye hatalmas nemzetközi sikert aratott. Művei több mint negyven nyelven jelennek meg, páratlan hangulatú, szépséges, érzelmes és filmszerű regényeivel olvasók millióit hódította meg világszerte. Lenyűgöző új regénye valóságos labirintus, tele titkokkal, szenvedéllyel, és a könyvek iránti sosem múló szerelemmel. 

„Egy regény tele ragyogással és rejtélyes útvesztőkkel. Fantasztikus olvasmány.” 

– Stephen King”

Szóval.

Csalódtam a könyvben, mert béna a történet. Azaz. A történet szerint beteg író, álnéven ír, nem szereti a nő viszont, sőt, egyetlen barátja hátba támadja, egy másik barátja nem képes nézni gyötrődését. Majd egy angyalkitűzős könyvkiadó felajánlja a lehetőséget, hogy minden gondtól megszabaduljon, cserébe egy könyvért. Aminek a témáját, ő, a rendelő ad meg. A felkérés elfogadása után, pedig határozottan elindul a sületlenség, kergemarhulás, némi sejtelmességgel, homállyal, vérrel, és kísértetiességgel.

Nekem ez így nem tetszik.

Sajnálom, de 600 oldalnyi marhaság, aminek a végén az derül ki számomra,

1. elvesztegettem az időt valami olyanra, ami helyett annyi minden mást csinálhattam, ne adj Isten olvashattam volna

2. tömérdek törvénytelen, erénytelen, és borzalmas dolog megtörténte, véghezvitele után, csak úgy simán le lehet élni egy életet.

3. Tudtam én, hogy nem szabadna elolvasnom- nota bene!

      Kapott 3 csillagot az 5ből Miért? lövésem sincs. Talán mert Sempere, meg az elveszett könyvek temetője benne van, szimpatikusan van benne, és mert a nagy szerelem nem teljesedett be. (ez nem spoiler)

  

2011-ben történt egy és más.

Először is, nem váltottam munkahelyet. Megrögzött szingliből kapcsolatos ember lettem, és végleg, és visszavonhatatlanul árva is. Volt rengeteg pici jó dolog, mert barátok mindenütt, lakásfelújítás, ami együtt sokkal könnyebb, rengeteg program, meg némi pihenés is becsúszott.

Aztán novemberben, már nem láttam a dolgok végét. Édesapám bekerült a kórházba, és nem meghalni indult. De aztán december 21.-én inkább elment egy másik helyre. Szerencsére vele tölthettem időm túlnyomó részét. Majd, mikor fel kellett volna dolgoznom a történteket, gyorsabban kellett a törvénynél lépnem, így felgyorsultak az események. Januártól már a család csak nagy üggyel-bajjal viheti akárhová is a hamvakat, de az biztos, hogy folyóba, tóba, tengerbe nem szórhatja. Így december 30.-án szűk körben elbúcsúztam tőle. És fel sem ocsúdtam, már 2012 volt. Amit átaludtam. most is betegen vagyok itthon, kellene egy csomó dolgot csinálni, csak hát zúg a fejem. de az élet megy tovább.  

2011- a könyvek szempontjából

Eltelt egy év. Jelenleg pont az évi első betegséget kezdem kiheverni, nem adok neki kiteljesedésre lehetőséget.

Nézzük könyvek szempontjából az elmúlt évet.

Tehát. Kihívásokat vállaltam, teljesítettem, és olvastam.

Először is, jól, megszenvedtem a 12 könyvvel 12 hónap alatt. Valahol az 5. környékén határozottan elakadtam, majd novemberre bedaráltam mindet. Idén már nem is jelentkeztem rá.

Aztán meg az FMK is adott feladatot, na, azzal jelentősen lemaradtam, de majd, ha végre megírjuk a felmérőt, akkor majd megtudom, mégis mennyire J

 Egyébként a moly.hu szerint 79 könyvet olvastam, el, amiben benne van a Biblia is, amit nem, nem olvastam el. Azzal határozottan lassan haladok. Csak 4 könyv van, amit elkezdtem, majd nem fejeztem be, és nincs benne az, amit ma fogok kiolvasni.

Találtam új kedvenceket: Satrapi, Foer és Zafon személyében.

Vettem rengeteg könyvet. Határozottan szerencsém volt  májusban, mikor is a Vasúti könyvtárban mintegy 13 könyvet- klasszikusokat egytől egyig, 100 Forintos darabáron vettem. Ezen kívül, kaptam néhányat ajándékba, némi reciért cserébe az Agave-től, kaptam mindenki mástól is ajándékba, na meg magamtól vadi újat, dedikáltat, és hiánycikket is.

Volt, amit befejezése után azonnal újrakezdetem: Pixel, és amit idő hiányában nem: Csodaidők .

Sorozatból csak Anita Blake ment idén- elég hamar be is fejeztem, még nem jött el az idő a folytatásra, néhány klasszikus, ponyva, és képregény is elolvasásra került.

Szóval, idénre tanultam a múltból. Magamnak kreáltam 1 kihívást, hogy nem befejezett könyveket, és amit már ideje lenne elolvasni - olvasódjanak ki. És van még egy tucat, aminek a határideje még javában tart. Azokat is van némi esélyem bevégezni.

 Jó volt, tömény volt, ennyi volt. 2012 vár rám. és a könyveimre J