A Frolix-8 küldötte P.K.D szerint máshogy néz ki

Nagyon nehezen ültem neki ennek a házi feladatnak. Ugyanis kiolvastam a Philip K. Dick könyvet, amit a kiadótól kaptam azért, hogy értékeljem.

Ez egy olyan könyv volt, amilyet vártam P.K.D-től, a sci -fi írótól, aki idő előtt szörnyű jövőt festett le könyveiben, melyeket jócskán átjárnak az üldözési mániás megjegyzések, szereplők, az összeesküvést a háttérben sejtő emberek, vagy emberszerűek.

Nem feltétlenül erről van szó A Frolix-8 küldöttében, de valami hasonló.

Hogy miért is olyan nehéz véleményezni, hát, mert, hogy tisztában legyek az író munkájának jelentőségével - amivel eddigi 1 könyve során nem voltam (Timoty Archer lélekvándorlása)- , megnéztem nem is olyan régen a Különvéleményt, előtte a Sorsügynökséget filmen. Kell az embernek némi ráhangolódás, és ez kellőképpen megtörtént.

Nos, a könyv történetéről annyit, hogy a fülszöveg egy kissé félrevezetett, de aztán olvasás során a vártnál jobb történet kerekedett belőle. Tehát, a könyvben egy olyan Földön vagyunk, amit nem simán csak emberek irányítanak, hanem az Újak, és a Szokatlanok. Ők, nem olvadnak bele a Régiek alkotta társadalomba, ha csak a hatalmas fejüket is nézzük, amit úgy kell kitámasztani, és ezzel is kissé érdekesen utalunk arra a különbségre, hogy csak az „agyas” emberek lehetnek vezető szerepben.

Szóval olyan a világ, hogy figyelnek bennünket, meg kell felelni minden elvárásnak, és szerencsések lehetünk, ha csak annyira nyomnak el bennünket, hogy a gyerekeink már ebből semmit se éreznek. Merthogy, van lehetőség a Régiek közül kijutni, csakhogy ahhoz részt kell venni egy „felvételin”, ami, hát, mint szokott lenni, kissé hibás. De a lényeg, hogy miközben élik mindennapjaikat a kor emberei, addig van egy kis csoport, az ellenállók, akik a mélyben igenis röplapoznak, térítenek, és utat mutatnak a kételkedőknek. Ők várják a felmentő sereget, ami érkezik is a Frolixi - 8 bolygóról.

Mindeközben, hogy lássuk, hogy nem csak a hatalmi berendezkedés a fő téma, megcsillan egy szerelem- első látásra- önmegvalósító kapuzárási pánikoskodás- 2 férfi között. Az egyik a Fő- Szokatlan, a másik pedig csak egy Régi (ám ő annál fontosabb, hogy „csak” –ként emlegessem, hiszen ő az egyik fő szereplő).

És, hogy mi is lesz a szerelem- valamint a Föld népének a vége? Ez kiderül a könyv 222 oldalán.

Betekintést nyerhetünk abba, hogy P.K.D.  hogyan is képzelte immáron 40 éve, hogy milyen  is, amikor egy földönkívüli megszállja a Földet. Sőt, azt is megtudhatjuk, hogy vajon miért jelent vonzerőt a világunk. Vagy, hogy létezik-e önzetlen segítség? Vagy, ha a segítséget kérjük, jól járunk-e végső soron.  

Rágódtam bizonyos dolgain, például, ahogy az Isten - kérdést boncolgatja, majd megoldás nélkül engedi, hogy eldöntsem, a magyarázat szimpatikus-e.  Vagy megnevettetett, hogy micsoda kategorikus kijelentési vannak, egy ilyen fiatal lánynak a költészetről, amihez ugye- nem is ért, de magabiztosan adja elő.

 „Hadd meséljek egy legendát Istenről- mondta Morgo. - Kezdetben teremtett egy tojást, egy hatalmas tojást, amelyben volt egy lény. Isten fel akarta törni a tojást, hogy kiengedje a lényt, az eredeti élő teremtményt, de nem tudta. De a lénynek, amit ő teremtett, éles csőre volt, ami éppen efféle feladatra szolgált, így a lény, kicsipkedte magát. És azóta,minden élőlény szabad akarattal bír ”

Szóval összességében, hogy arról is írjak, hogy is tetszett ez a remekmű, azt kell, hogy mondjam, hogy sajnálatos tény, de rajongó lettem. Abban az értelemben, hogy meghajolok a döbbenetes utópián, elegáns történet megoldáson, amit ez az ember, ennyi évvel megelőzve korát produkált. Sajnos ez a könyv, határozottan felkeltette az egyéb művei iránti keresletemet, és határozottan állíthatom, hogy egy-két P.K. Dick könyvet minden évben elóhajtok olvasni. Mert úgy gondolom, hogy ilyen könnyed módon leírni a ránk váró esetleges borzalmakat, csak a Dick általi rózsaszín napszemüvegen keresztül tudom élvezni. Ez a naivság nem elkeserít, hanem felkelti a figyelmemet, majd csodálatot szül.