Törékenyek...mint egyébként

A Tükör és Füst után egy újabb novellás kötet. Nem mindennapi- olyannyira, hogy, olvasása részemről jócskán elhúzódott. Mert emészteni kellett. És újra, és újra felvetült bennem a kérdés, hogy, hogy lehet valaki erre képes, hogy ilyen történetek, szereplők és gondolatok pattannak ki a fejéből.

A Törékeny holmikat elemzem, mint rendesen

Versek, novellák, regény alapok, visszatérő szereplők, érdekes gondolatok, fantasztikus események, világvége, napmadár evészet, és egy ember aki imádja a "friss húst".
Ezekben a történetekben nem a megszokott fantasztikus lények, hanem azoknak is egy sötétebb fajtája elevenedik meg...vagy pedig a másik véglet, amikor a gyermeki ártatlanság, semmi természet felettivel sem találkozik. És olyan is van, amikor egy történeten belül, mindkettő megtörténik.

"Ha akarod. Vers vagyok, vagy egy minta, vagy egy emberfaj, aminek a

világát elnyelte a tenger.

– Nem nehéz egyszerre három dolognak lenni?

– Téged hogy hívnak?

– Enn.

– Szóval Enn vagy – szögezte le. – És férfi. És kétlábú. Nem nehéz egyszerre

három dolognak lenni?

– De ezek nem különböző dolgok. Úgy értem, nem ellentmondásosak. – Ezt a

szót gyakran olvastam, de még sosem mondtam ki hangosan azon este előtt, és

rossz helyen hangsúlyoztam. ELlentMONDÁSOSAK."

A továbbiakban a számomra emlékezetes művekről ejtenék egy-két szót:

• Keserű zacc: Döbbenet a történet vége- csak leledzettem a semmit tudás jótékony köd felhőjében, és döbbenten vettem tudomásul, hogy lehet meglepő befejezése ennek a történetnek is...tehát kávé árus ijesztő kislányok igenis léteznek.
  
  
• Gondtalan boldogság derék fiúknak adatik: Annyira kis helyes ez a történet. Egy kisfiú aki még magát is meglepve kitör a megszokott szerepéből, ezzel bizonyítva, hogy igenis lehet a nem megszokott is elismerésre méltó. Két dolgot említenék, ha ezt nem Gaiman írta volna, akkor is odáig lennék az ártatlanságától. A második pedig, az örök igazság: A jó bőgősök pocsék férjek. (bár még bőgős férjem sosem volt...)
  
  
• Október a székben: Már a turumputtyon is írtam erről egy bejegyzést. Hogy találhat ki valaki olyat, hogy a hónapoknak személyiség jegyeket adván, azokat cselekvésre, és mesélésre késztesse őket?! És amennyiben ez még nem lenne annyira megdöbbentő, hát a történet a kisfiúról- főleg annak újdonsült barátocskájáról, na az már szíven ütött (mikorra leesett, hogy miért is nem tudja elolvasni a nevét...jajj...olvasása után határozottan hosszú percekig csak nyeltem a könnyeimet és próbáltam úrrá lenni a döbbeneten, hogy ennyire szomorú legyen egy mese)
  
  
• Harlekin szeret: véres, borzasztó és döbbenetes. Milyenek is a férfiak?! Azt hiszik, hogy ők csak úgy játszadozhatnak, ijesztgethetnek, aztán behódolunk. Erre jön a nő, aki aztán nem fél tőle, és jól ellátja a baját a kis szellemünknek! Igazán feldobódtam tőle :):)
  
  
• Falatok és falatozók: Nem mindennapi vámpíros- vagy inkább élőhalottas,- húsevős, írtózatos sztori.
  
  
• Hogyan beszélgessünk bulin csajokkal: Eszméletlen, hogy egy szinte mindennapi kis történetből hogyan lehet kihozni valami borzongató, földöntúli , már már ijesztő dolgot.
  

Egy szó, mint száz, ez egy olyan gyűjtemény lett, aminek egyes történeteit nem, másokat viszont annál inkább szeretnék újraolvasni. (Még annyit, hogy nem egy történetben a fantasztikumon kívül a nyílt erotikát- is úgy emlegeti, hogy nem lehet rajta megbotránkozni. )

"A végzet szelét érzem – fészkelődött Augustus IndiánToll McCoy nem

sokkal később az ágyban, amiről széltében-hosszában lelógott. – És ha jól

sejtem, a végzet holnap köszönt ránk, grillszósz képében"

"