dec 24.

Az utóbbi hetek- tulajdonképp 2 hónap határozottan nem a felemelő, karácsonyra és ünnepekre készülődés jegyében telt. Nem óhajtok baromira belefolyni a magán ügyeimbe de a lényeg, hogy most változások szelei fújnak, és engem kellemetlenül érintenek.

Így a karácsony manapság nálam személy szerint felejtős. De ezt a környezetemmel nem tehettem meg. Úgy kezdtük, hogy ki kellett okumálni, hogy Milán barátainak milyen ajándékot adunk. Akkor már némi emlék az én barátaimnak is, és így fejet hajtottam az elvárásoknak.

mézes sütés, melynek díszítését hál’Istennek Milán magára vállalta, a tök egyedül való felszeletelése (nem fogadok el segítséget, mert ha ezzel sem boldogulok, életképtelen vagyok), gesztenye sütése.

NA meg, hogy ne menjek a családhoz üres kézzel: süteménykészítés. nincs kedvem neki állni.

de meglesz. 

3. A Molyszülinap és egy szombat

A költői kérdés a tegnapi molytalálkozó után, a következő: Hogyan tegyünk úgy magunkévá minimális töményt, valamint 4 üveg cidert, hogy mindeközben emlékezzünk az este nagyjából-i történéseire?

A válasz? Nem tudom. Genetika, chip(sz), vagy némi cukros istenien jó torta, ami talán vaníliás-mandulás volt, vagy mindegy minimum 60 moly állandó közelsége?

Ugyanis. A történet a következő. 

Nap eleje. Reggel fél 9kor vendég állt a házhoz: Eszter moly és Zoltán moly. Viszonylag bőséges reggeli és eszméletlenül  finom tea állt rendelkezésünkre, ahogy 10 óráig elfogyasszuk, majd ment mindenki a dolgára. Aztán újbóli ütközés délután 4 órakkor (kb.), hiszen mentünk az Instantba.

Az Instant, egy ijesztő hely. Hagyján, hogy olyan funér lemezeken, kellett áthaladni az antréban amiken nyuszik rohantak, majd egy vágóhídi műanyag szalagfüggöny keresztezte az utat (az ember várta- mm. én, a fertőtlenítő zuhanyt, meg baromi nehéz volt) …és odabenn terek…gangok beépítve, bebútorozott VIP részlegek, levegőtlen borospince, ijesztően rohanó nyulak, repkedő baglyok és egy szökőkút a pub részen…szóval megelevenedtek az ember szürrealista álmai.

Szóval karszalag, cider, kártyahúzás cider és a feladta, keressem meg Dumas-t. Bár nekem könnyű dolgom volt, mert pl. Szuszinak a Halálpite írója volt a párja (J).

Szóval Cider és hajtóvadászat az írók és művek után. 

Majd miután a saját páromon kívül összehoztam még vagy 2-t, a pincében összefutottam Máté Angival, a fenn megismerkedtem a tatabányai 

Molyokkal, dedikáltattam könyvjelzőt, és folytam a társalgásba ide-oda. Rengeteg molynak bemutatkoztam- állítom, hogy azt hiszik, hogy nyughatatlan, komolytalan kiállású renitens és mindig hülyeségeket és bunkóságokat reagáló zizi vagyok. 

Pedig az csak a cider. És amúgy vétek lett volna nem jól éreznem magam.  És amúgy tényleg sokszor bunkó vagyok.

De eme számomra első, bár úgy- amúgy 3. molyszületésnap, jó, sőt, abszolút jó volt J

És elértük az utolsó buszt is. 1kor már aludni készültem, a párom is jött fél 3kor, és buliból ő is, így sikerült mindkettőnknek alkoholmámoros gyorsan-elalvást produkálnunk.

És most vissza a kétségbeejtő valóságba.  

A leghülyébb angyal

Határozott a véleményem abban, hogy ez az eddigi legrosszabb Moore könyv, amit olvastam. Eddig még nem fértem hozzá az Ördögöd van!-hoz, és lehet, hogy még halogatom a dolgot, de mindenestre most ez a könyv, annyira nem jött be.

De!

Mindennek ellenére olyan szóvirágok, abszurd történések, eszméletlen dialógusok, és jellemek szerepelnek, hogy még így is azt kell mondanom, hogy telibe talált, idétlen és kellemesen szórakoztató. Már ha nem aggók sokat a zombikon, mókus szexen, és a káromkodó denevéreken.

Úgy reklámozzák, sőt, a címében is benne van, hogy találkozunk Raziellel. Sajnos Razielnek kevés szereplése - bár azok határozottan emlékezetesek- van a könyvben, inkább a többi szereplő- egy egész kisváros- pár napjára koncentrálunk.

Szerintem jó. De a Mocskos meló és a Biff egy kicsit jobb. 

Biz' a vágy oszlopai összeomlanak a hülyeség súlya alatt.

Fagyos Érintés

Az Agave kiadó és @Lobo jóvoltából a kezeim közé kaparintottam egy non-Anita Blake-es könyvet. Hamilton, földöntúli szépség, mendemondák élővilága kipipálva.

L.K. Hamilton: Fagyos érintés

„Az, hogy az apja inkább megerőszakolta az anyját, ahelyett, hogy megette volna, meglehetősen szokatlan tény volt”.

Na, de kezdjük az  elejénél.

Merry hiába próbált az emberek között érvényesülni, polgári munkával, polgári, sivár hétköznapokban, utolérte a tündérvilág minden élőlénye és viszontagsága, és ahogy az a tündérmesékben szokott történni, kitudódik, hogy nem menekülhet senki a sorsa elől, miszerint ő egy trón várományosa, vagy éppen kettőé. És nem ő Erzsébet királynő unokája (hiába emleget vele egy napon, és kerül szóba már az első lapokon), hanem valamelyik udvartartásban bizony így, vagy úgy, de megvan minden esélye, hogy uralkodó legyen.

Ebben a könyvben már nemcsak az a kérdés, hogy vajon a szexuálisan aberrált, mindenkit agyonsanyargató nagynéni adja-e át neki a trónt, hanem a mindenre képes, manipulatív és szavahihetetlen nagybácsi is. 

Ebben a részben bár központi kérdés, hogy mikor és kitől fog gyermeket szülni- biztosítva a trónhoz vezető utat magának, nem a szexé a fő szerep, nem hanyagoljuk el, csak épp más lesz a fontos.

Pár nap történései zsúfolódnak bele egy könyvbe. Szerepet kapnak a régi életek, a kompromisszumok és a mágia.

Történetünk kezdetén épp egy tárgyaláson ücsörgünk, ahol, ha épp nem az  kérdés, hogy mennyire bűbáj amit látnak az emberek Merry-éket nézve, akkor épp az, hogy, vajon tényleg megerőszakolták-e Merry testőrei/szeretői az egyik udvari felséget.

Természetesen nem. Ám ekkor elkezdődik a történet, amely addig- addig fokozódik, rabolja az olvasót, rohanva végig a cselekményen, míg véget ér a könyv. Amíg olvastam, mindig meg kellett nézni, hogy ennyi maradék oldalba még vajon mit zsúfol bele az írónő.

Persze a könyv végén hiába állunk meg, veszünk mély levegőt, körmünket rágva várhatjuk az újabb részt, hiszen túl sok a nyitott kérdés, túl sok az elvarratlan szál.

Nem kell aggódni, van szex épp elég, van elég bűntény jellegű történet, és van elég elérzékenyülésre lehetőség.(nem mellesleg a cím utal a nagy kitárulkozásra: Fagy történetére)

Szerintem érdemes. 5/5.

• Olvassa az. akinek elege volt a vámpírokból és Anitából,
• Olvassa az, aki szívesen olvas mondákról, legendákról és szereti a fantasykat,
• És olvassa az, akit örömmel tölt el némi szerelmi vagy épp erotikus szál egy fantasy könyvben. Végül is egészen nem mindennapi, ha az ember félistenekkel szexelhet.