válság

Néha megesik az emberrel, hogy válságba kerül. Többfélét ismerek. Lelki, anyagi, munkahelyi, olvasási, beszéd- és vagy akár koncentráció képességgel összefüggő képtelen cselekvési szituációk.

NA, velem valami hasonló vagyon mostanság. Lelki, azért, mert nem tudok önnön elvárásaimnak megfelelni. Az a fajta vagyok, aki eltervez, és meg van lőve, ha nem azonnal jön be. Vagy, ha kiderül, hogy nem is olyan könnyű a végrehajtás. a legutálatosabb, ha én eltervezem, és valaki máson, valami egyében múlik a megvalósulás, és emiatt késedelem, feszültség és negatív dolgok, gondolatok, események jönnek, mennek.

Aztán van munkahelyi válság. Nálam van. Nem csináltam márciusban olyan hű, de szuper váltást, és ennek most iszom a levét, többek között, nem vagyok elégedett magammal, az életemmel, és a párom hozzáállásával. Mindez, pusztán a munkahely miatt. Válság… (egyébként rájöttem arra, hogy amíg nem tudom egész pontosan, hogy mit is szeretnék dolgozni, addig nem is akarok…)

Aztán vannak ugye egyebek, és amikor a koncentráció összefügg mindennel, akkor jön nálam el, hogy hiába mindennemű kitűnő olvasmány elkezdése, ha egyszer nem megy.  Ugyanis, befejeztem idén már megint- újra a Csodaidők Tetralógiát, és nem bírok betelni vele. Az hagyján, de mást nemigen bírok elviselni sem.

Jelenleg mindent utálok, ami nem niesi, nincs köze a jövő CSU -beli kémkedéséhez és a Világ pozitív irányba terelődéséhez a Raas család segedelmével. Egyszerűen: nem megy és kész.

Sokkal egyszerűbb lenne megint elkezdeni, és végig olvasni, mert amíg azzal vagyok elfoglalva, a többi sz*r dologra fel sem figyelek. Csakhogy az élet túl rövid ahhoz, hogy mindig csak ugyanazt olvassam.

Épp ezért, most nekiállok a munkahelyi kötelezettségemhez.