Az történt, hogy nyertem egy könyvet. Pár hónapja a méltán
kedvenc íróm: Vámos Miklós (íróm és emberem), küldött egy levelet a molyoknak.
Ebben a levelében felajánl x+1 kötetet, ha elolvassuk az írásait, egy bizonyos
tematikát, kiírást követve.
Megtettem, megnyertem. Minimum tizenharmad magammal várhatom
a postát, aki hoz nekem egy könyvet, egy olyan embertől, közvetve, akit
tisztelek, kedvelek, és elismerek.
Amit elolvastam, hogy nyerjek: Félnóta (ez a fiatalos
Beat-nemzedékes sztori, néhol szórakoztatott, néhol kevésbé, jobb szeretem, ha
belemerülhetek egy mélyebb művébe), valamint a Márkez és én (ugyancsak kevésbé
tetszett, lehetett volna jobb is, de ha ével múltán újraolvasom, biztos lesz
benne olyan érdemes rész, amin most átsiklottam).
Vámos Miklós könyvei közül nagyon szeretem az Apák könyvét,
akárhányszor olvasom, mindig leköt, és találok benne újat. Meg a Zeng az éneket
megsiratom, és a Bárból a Gombócos sztorin mindig kiakadok…az anyósok olyan
prototípusát ábrázolja, amit érdemes lenne messzire elkerülni.
A lényeg, hogy eme tettétől, hogy felismeri a motiválható
molyok társaságát, egy ekkora író, nekem csak kedvesebb lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése