SZJG

Ha valaki ezelőtt 1 hónappal megkérdezte volna, hogy ismerem-e a Szent Johanna Gimit, akkor azt válaszoltam volna, hogy hagyjon már a hülyeségeivel. Aztán a molyon, úgy 1 hónappal ezelőtt, minden frissem 95 %-át ez tette ki, hogy így, meg úgy a Szent Johanna…

Ezen felbuzdulva, adván az előítéleteimnek, miszerint, a divatdömping alatti könyveket évekre rá olvasok csak, elkezdtem.

Azt kell mondanom, hogy döbbenet…egy 14 éves szeméből nézve a gimnáziumot, még akár szórakoztató is lehet. Azaz életérzés uralkodott el rajtam, amit Meg Cabot tudott eddig csak elérni, hogy még, még a mindennapi gondokat, semmiségeket, szerelmeket, bulikat, mert ezek kapcsolnak ki, szórakoztatnak, és kötnek le.

Én, személy szerint annyira utáltam a középsulit, hogy átaludtam azt a 4 vagy 5 évet (technikusival együtt). És a könyvek szerint ezt lehet nem is utálni, hanem élvezni, várni, imádni…maradok a könyveknél J

SZJG sorozatból az első 3 könyvet fejeztem be, mert eluralkodott rajtam a betegség, mely abban nyilvánul meg, hogy inkább nem alszom eleget, csak még befejezem ezt a történést, bámulom órák hosszat a monitort, és újabb, és újabb oldalakat olvasok el, mert nem tudom abbahagyni…Ez egy új munkahelyen való megfelelés időszakában nem szerencsés. Úgyhogy a 4. részt, majd kicsit később, ám, mindenképpen.