És újra fel kellett fedeznem, országunk egyik legzseniálisabb zenekarának ugyancsak zseniális zeneszövegeit. Nem elhanyagolható ugyan, hogy a hangszerelés is nagyszerű, na de a szövegért egyenesen odavagyok. MEg Varga Líviusz sem tudja magát megutáltatni velem.
Részlet:
"Talán elvesztem, vagy csak eltévedtem,
Egy félmosollyal a hátizsákban bolygót tévesztettem.
Kunkori farkú gyíkok között repdes most a fény,
A tegnap lebírt szörnyecskéket terelgeti felém"
micsoda leírás már! nem érzem magam másnaposnak- de simán elképzelem, hgy ő igen! és ezt nem vulgáris kifejezéssel adja tudtomra, hanem ezekkel a szóviágokkal.
vagy:
"Egy ösztövér figura még a wurlitzerrel harcol,
Molett nője koktéljába, átlőtt szíveket rajzol,
Karmol majd a rum arcukra melaszromantikát...
Boldogok, ha nem éreznek semmit. Át- és
Átjár engem a nincs még vége bűnös hangulat.
Ez a mese nem az enyém, jöhetne még egy bűvös fordulat
Valami nem hagy békén, valami jár a parton...
Lefogadom, hogy a szerelem, na, ezt a fogadást tartom.
Kihámozom magam a bambuszszék-ölelésből,
A föveny felé kúszom, most meglátom, most eldől...
A távolban egy trombita táncoltat egy öreg zongorát,
A cukornád felém küldi édes illatát."
elképzelem, hogy egy tengerparti nádtetős kunyhóbárban ott ül a nő, mellette a pasija- isznak és szerelmesen néznek egymásra. Majd , hgy megmaradjon az idill- bekerül az alkohol is a képbe- újra: A cukornád illata. De innék most egy kis rumot. a tengerparton. és nézném a szerelmeket.
Az egyik legjobb Quimby szám!
VálaszTörlés