Piros

Már egy ideje nézegetem olvasás közben a lapszámokat. "már csak 400 oldal, a felénél vagyok, mindjárt vége már csak 300, 250..."
Mert rájöttem, hogy érdemes elolvasni. Bár a könyv olvasása közben felmerült gondolataimat nem érdemes másokkal megosztani próbálnom- élőszóban.
Történt ugyanis, amikor ott jártam, hogy a Sógor látja, hogy ő ma bizony itt meg fog halni. Ezt a részt, a munkaheyemen olvastam. És természetesen egy mondat- gondolat jól be is fészkelte magát a tudatomba. Ezen gondolat az volt: " hogy a halál az egyetlen, ami egyetlen embert sem kerülhet el".
És igaza van. Ez egy olyan evidens dolog, amivel az ember úgy egyébként- jobbesetben- nem foglalkozik, mert ez így van! mindenki meg fog halni egyszer. Legalábbis ez addig lesz így, amíg ki nem találják, hogy lehet nem meghalni...bár ki tudja, hogy ez jó lenne- e...
mindeesetre a könyv olvasása közben- ami igencsak felületesen zajlik- még mindig észreveszem azt, ha éppen a Sógor beszél- adott esetben a halála utáni eseményekről- fura egy nézőpont de érdekes.
És így, 200 oladallal a megváltó vég előtt már úgy gondolom, hogy emiatt érdemes volt elolvasni. Egy olyan dologra mutatott rá, amit mindig is tudtam- csak soha nem mondta ki így -ennyire egyszerűen senki.