Klétka

Bächer Iván könyvet roppant érdemes venni a postán. Ugyanis rettentő kedvezményes áron kínálják őket. Így esett, hogy bár ajánlott levelet akartam csak feladni, azért biztos, ami biztos, vettem egy könyvet. A Klétkát, aminek a címe, már mondhatom, évek óta érdekelt.

A könyv, egy férfiról szól. Aki elkezdi mesélni életét pályája kezdetén, majd 1-2  évtizedig követjük is élete alakulását. Munkát, családot, szerelmet, mindennapokat.

Találkozik élete szerelmével- többször is, más-más nő formájában. Az egyikkel összeköti magát, majd egy életre szóló kálváriát kezdenek el végigjárni. A nő beteg, de reménykednek. Évekig, lassan a fél család elhullik, a férfi nem adja fel a természetét, talál mást, és két tűzhelyes férfi lesz. Ha már apa nem.

Azért nem ennyire egyszerű a történet. Eleve, nagyon igaz- szaga van az egésznek. A szerelem, a betegség, a párbeszédek, és a vége. Hogy ki hogy viselkedik, ha közeleg a vég. Hogy ki hogy él meg mindenfélét. Hogy milyen, amikor alakul a szerelem, milyen, amikor kiderül, hogy közeleg a vég.

Bächer Iván életéről csak mendemondákat ismerek. Hogy milyen nőügyei vannak , gyermeknevelései, írói jelenései, mindent a könyveiből sejtek. És tetszik, ahogy megosztja az életét. Ha csak a fele igaz, akkor is. És bár nem akarom megtapasztalni nőben, amit ő művel férfiban, mégis ahogy elém tárja a történeteit- maga mellé állít. Szimpatizánssá tesz. Ha nem teszik, akkor is.

És hál Istennek- a végén a csak kiderül mi is az a klétka- kábé onnantól kezdve nem bírtam abbahagyni a bőgést.