Engedtem a csábításnak, és végigolvastam egy Szerb Antal könyvet.
A Pendragon-legenda

A könyvben nemigen találtam elsőre humoros elemeket, csak
akkor, mikor Zoltán barátom rávilágított a kedves kis párbeszédekre. De ezek is
csak a könyv elején voltak.
Szóval, ahogy végigolvastam a könyvet, valami orbitálisan
nagy katyvasznak tűnik, néhol erőltetetten humoros, ijesztő akar lenni, vagy
épp a misztikálással van elfoglalva a detektív vonal és a szerelmi szál mellett…
nekem ez egyszerre sok volt, és felfoghatatlan.
A történet egyébként egy kutatóról szól, aki Budapestről
érkezik Londonba, ahol is legfőképp egy Titkos társaság életét próbálja
felderíteni. Majd meghívást kap egy igazi Earl-től a vidéki kastélyába, ahol
furcsábbnál furcsább dolgok történnek, és aztán kibogozhatatlan történetszál
indul útjára.
Nekem sajnos annyira nem, de másnak lehet. Még az Utas és
holdvilág az a könyv, amit mindenképp el kell, hogy olvassak, hiszen ha lehet,
azt a könyvet még többen dicsérik, ám ha az sem jön be, akkor ki kell
jelentenem, hogy egyáltalán nem tudom értékelni Szerb Antal könyveit. Ám addig
még vár rám egy olvasás.
– Rózsakeresztesek? Hm. Hallott már a szabadkőművesekről?
– Igen. Azok olyan alakok, akik titokban jöttek össze, és nem tudom mit csináltak.
– Ez az. A rózsakeresztesek abban különböztek a szabadkőművesektől, hogy még nagyobb titokban jöttek össze, és még kevesebbé lehetett tudni, hogy mit csinálnak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése