Szent Johanna Gimi és ami vele jár- nálam

Szent Johannával a kapcsolatom 5 hónapja kezdődött. Mindenki ezt olvasta a molyon. És áradozott róla. Aztán egye-fene, digitálisan jól elkezdtem én is. És meg sem álltam.

A 6. részt könyvben vettem meg, mert nem volt elektronikus elérhető (így lehet csak növelni az eladásokat- beetetés után így-is úgyis megveszik a könyvet). Szóval megvettem. És most meg előrendeltem a 7.-et. És újra olyan napokat élhettünk, amikor nem vagyok elég fáradt, hogy olvassak, nem alszom, nem eszek, csak olvasok. Falom az oldalakat, nevetek, vagy épp totális depresszióba esek, hogy mennyire kitol a kis újgazdag tinikkel ez a büdös élet.

Hogy mit is kedvelek ebben a sorozatban? Megnevettet, izgalmas, holott csak hétköznapokat ír le, oly annyira szirupos, hogy már ez egyáltalán nem is zavaró, és nem kifelejtve azt, hogy bár irodalmi értéke nincs, az élvezeti érték olyan magas, hogy az ember már- már nem az elhülyülést veszi észre magán, hanem valami otromba fanatizmust, amit senki más nem érthet, csak aki olvassa a sorozatot.

Vannak olyan jövőbeli terveim, hogy bizonyos könyveket magamnak és az utókornak bizony be kell szereznem. Amikor a polcok teherbírásával szembesültem, és az ezzel szorosan együtt járó helyhiánnyal is, akkor megfogant a fejemben az ötlet, hogy e-book olvasót kellene vennem. Ám ami könyveket szeretnék mindenképp magamnak, őket mindenképp könyv formában szeretném, így nem járnék jobban.  A lényeg, ami lényeg, hogy bár irodalmi érték nulla vagy valami minimális, ez az a sorozat, ami határozottan boldoggá tesz, így mindenképp meg kell, hogy vegyem magamnak minden egyes részét. És amikor egy-egy részt befejezek, rájövök, hogy ez véges, legszívesebben újraolvasnám. Azonnal. de hát akkor mikor olvasnám az olyanokat, amiket még nem- azaz, mikor tudnám meg, hogy miről maradtam eddig le.

szóval lényeg, ami lényeg, Szent Johannát én nem tudok úgy jellemezni, hogy ne szuperlatívuszokban beszéljek róla. Miért baj ez? Azért, mert lassan 28 évesen olyan tinikről olvasok, akiknek az a legnagyobb bajuk, ha nem szeretik viszont őket, vagy ha a padtársuk bukásra áll.

Mondhatnám, hogy visszahozza a kedvem, hogy sulis- gimis legyek, de én annyira utáltam a középiskolát, hogy ugyan nem vágyok oda vissza. Arra vágyom, hogy végeérhetetlenül Reniékről olvassak. És hogy soha ne legyen vége a történetnek. De mint tudjuk, egyszer minden jónak vége lesz.