2010. június 25., péntek

Kín


Megnézzük, sikerült-e a képbeillesztés.

Szóval: a könyv elején kínlódtam. Kb. a 65.oldalnál megtörténik a már fülszövegben is jelzett balszerencsés esemény, amely utáni kínlódás mintegy 300 oldalnál is tovább húzódik.
a nevek, kiborítóak. Ki voltam akadva attól, hogy most akkor vajon hogyan is ejtjük a japánok nevét- vezeték + kereszt, vagy fordítva. Bevallom, néha úgy éreztem, így is és úgy is.
Szereplők: Szerencsétlen Kunikót mindenki egy dagadt nőnek látja. Ha egy külső szemlélő nyilatkozik róla, mindig benne van a leírásban, a testalkata.- minha ez már eleve jelentene valamit...
Maszako- vagány az öreglány(holott 40-hez közeli, szóval egyáltalán nem is öreg). Milyen mélyen rejtőzhetett benne az állat- ami így élete bizonyos idejének leélése után a felszínre bukott? És hogy a végén ennyire negédesen egymásra találnak, vagy mégsem?
Nem vagyok kibékülve az olyan könyvekkel, amik kétségeket hagynak maguk után. (ilyen volt a Viharsziget is.)
A könyv elolvasása után nem hinném, hogy annyira borzalmas lett volna- na de az ember szétdarabolása - bár nem ettől voltak fura álmaim- kriminek végülis bejött, csak a vége túl gyorsan és túl homályosan, na-meg egyszerűen befejezetlen maradt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése