Tegnap este olyan jól esett volna egy kicsit kornyikálni. Ezért be is izzítottam a telefonomat, ahol mind a 3 Harcsa Vera album fenn van, és aztán jól énekelgettem némelyiket. az örök kedvenceket :) Azért nem mindennapi, ahogy a bőgős elkezdi a számokat...eszméletlen.
Ma reggel is egy kicsit Harcsa Veráztam, de aztán örjöngős lettem volna szívem szerint- így előkapartam a tavaly nyáron megírt zenés össz-cd-t, és Kozma Orsi szól azóta is.
A hangja eszméletlen, a szövegek,nem is figyelek rá- tudom őket, egy néhány jó nagy marhaság, de jólesik az éneklésük. A nő: döbbenet, kicsi mint a bors, olyan hangja van, ami egyedülálló- legalábbis szerintem, csakhogy a depi úgy süt róla- bízom benne, hogy rólam nem ennyire:)
De azért itt van egy olyan szöveg, aminek hallatán összeszorul a szívem...
Csend és fény
A mindenség
A testem hó
A szívem jég
Lámpát olt
A szűk magány
De a fénye megmarad
Talán
Nem érezlek már jónak
Ha elalszom
Nem lesz holnap
Ne várj
Indulni kell
Ha nincsen hang sem már
Ami szólhat
Ma elalszom
És nem lesz holnap
Ne kérj
Ne ébressz fel
Légy bátor
Úgy menj el
Kell még tűz
Ami félve ég
Az út vége
Messze még
Álmot sző
A pirkadat
Pedig éppen
Ébredezik a Nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése