Kalocsa 2011.

Szóval eljutottam Kalocsára. Dús, pihentető és egyben fárasztó dolog volt ez a pár napos wellness szitu. Na meg a napi 3x étkezés. Meg a köpölyözés, amitől vártam a lila foltokat és véraláfutásokat, de gyakorlatilag a gyantázástól nagyobb sérüléseim vannak.

Ha a Hotelről: Hotel Kalocsa Wellnessről kellene dicshimnuszt zengeni, azt is csak azért tudnám megtenni, mert ezért az árért, bőven túlteljesítették magukat. Rég nem ettem ilyen felséges reggeliket- mint itt 2x- a májjal még mindig le lehet kenyerezni…-. Na meg a szauna, gőzfürdő, meg persze a csendes kisvárosi idill- a Harangozással együtt. Nekem ez a pihenés. Imádom, ha tájházba mehetek, ha múzeumot kereshetek, vagy csak simán kávézhatok egy téren, és tudom, hogy most száz kilométerekkel vagyok az otthontól, a gondtól, és a hétköznapoktól.  Eddig pihenés szempontjából abszolút a kisvárosok viszik a prímet: legyen szó Gyuláról, Szilvásváradról vagy most, Kalocsáról.

Magyarország mindent felvonultat, amire nekem ilyenkor szükségen van. (pihenésre minden készen áll, de az élet valahogy nehezen akar itt belendülni

Vendégülő

A Vendégkönyv, egy roppant szórakoztató olvasmány.

Nem csak a vendégtípusok, hanem a történetek, helyzetek, és maguk az ennivalók is teljesen beleeszik magukat az emberek agyába. oly annyira, hogy meg is nézem, mennyiért jutok hozzá egy saját példányhoz, hiszen holnap akár dedikáltathatom is. JJ ez most egy könyvtári darab volt.

Szóval jó pár receptúra figyelemre méltó. Csorgott a nyálam a birkapörköltnél is, (pedig Isten ments!), na meg a halas kencénél, de kedvem támadt igazi sóletet enni. a sors fintora- ám jórékony, hogy ma a facebook-on egy másik kence jött velem szembe (http://chef-sisters.blogspot.com/2011/09/hazi-majpastetom-tenyleg-majbol.html)…ideje lenne már kitapasztalni az igazi finomságokat.

És, hogy melyik vendégtípus vagyok, és annyira ritkán vagyok vendég, hogy az eddig feltérképezetlen (vendégülés )területen, maga vagyok a megtestesülés.

a bringa és az élet vele...

Székesfehérvár, nem egy nagy város. Vagyis nagy, sok benne az ember, az infrastruktúra majdhogynem tökéletes, a szolgáltatások teljes körűek, legyen ez az egyik véglet avagy a másik, szó ami szó , mindenből van választék.

na, de hogy ne térjek el a témától, tegnap olyan 17:00 körül- egész pontosan a városon végighajtani  kerékpáron a járdán!! l, igencsak problémás, és nyögve nyelős volt. De ha esetleg az autóúttal próbálkoztam volna, ott sem jártam volna több sikerrel. És ma megint próbálkoztam, jelentem, senki sem dolgozik ebben a városban 11 és 13 óra között. mindenki a vendéglátó ipari egységekben, a boltokban, és legfőképp az utcán lébecolt. A Skálánál alig találtam a bicajnak parkolót. Kérdem én, más is ilyen -korra vette ki a szabadságát, és nem jutott el a desztinációba?

Adjátok vissza a hegyeimet!

Wass Albertnek eddig még csak a neve volt ismerős. Aki eddig olvasta, mindenki mondta, hogy jó könyvek, igazán odaképzeli magát az ember, és annyira könnyen és jól ír, hogy halad az ember, észre sem veszi, hogy mindjárt végez a történettel.

Elsősorban mindenki A funtineli boszorkányra adja a voksát. Aztán idén már mondták, hogy az Adjátok vissza a hegyeimet!, meg az Elvásik a veres csillag, meg a Kard és Kasza még azok a könyvek, amik történelmileg hűek, meg érdemes amúgy is őket elolvasni.

És még a 26 évem alatt nem olvastam Wass Albertet, most ezt bevégeztem- egyelőre.

Nem a történelem miatt, hanem a történet, a leírásmód és a hangulat miatt olvastam most is. A magyarság érzetem nem abban bontakozik ki, hogy mennyire sztárolom eme írót, hogy mennyire vagyok odáig a könyveiért, és nem habzik a szám, ha Erdélyről van szó ilyen,- vagy olyan aspektusban.

Én azért olvastam el egy könyvét, az Adjátok vissza-t, mert ajánlották, és eme ajánlásokban eddig nemigen csalódtam.

Most is így volt ez, mert a történet eléggé szívbemarkoló, érdekes és mindeközben nem hagy semmi „happy end” utánérzést. A keserűséget és a szomorú történéseket, a horrort, a háborút úgy írta meg, hogy legszívesebben nem is olvastam volna tovább. Nem a vér, vagy a hullák ábrázolása, hanem az igazságtalanság, az emberi gyarlóság és butaság, na meg a brutalitás vették el a kedvem.

(Hogy mennyire tetszett- ez a lényeg ugyebár. Nagyon tetszett, de nem vagyok hajlandó egyelőre többet belelátni, mint egy szomorú történetet, amit, talán ha tovább írtak volna, egy kicsivel boldogabb véget kapott volna. )

filmek- de hosszúak...

Tegnap este végre sikerült végignézni a Harcosok klubját. És ezen alkalomból eszembe jutott, sőt- határozottan foglakoztat a gondolat, hogy igenis, hosszú filmeket csinálnak- csináltak, és vajon csak nekem tűnik fel, hogy ennyi történést bele lehetne sűríteni kevesebb időbe is?

Nem csak a Harcosok klubjáról van szó, hanem a Tehetséges Mr. Ripley, Az időutazó felesége vagy a Gladiátor is ilyen. Vannak filmek, amiknek a 1,5 óra is sok- pl.: Forráskód, vagy Sorsügynökség…

Szabi-nem szabi

Valamikor júniusban az unokatesóm felhívott, hogy lenne-e kedvem wellness-leni egy utolsót, mert ő október végén szül, és utána ki tudja meddig nem… szóval mondtam, hogy van.

Egy kalocsai hotelt nézett ki, 3 éjszakáért 30.000 Ft-ot kértek kettőnktől, és ebben van reggeli is. Meg amúgy pofás a szálloda. Ki is kértem a szabimat, hogy tutira legyen idő rá, és aztán kicsit elfelejtettük a dolgot. Hétfőn jutott eszébe a Juditnak, hogy egyikünk sem foglalt szállást. Így egy gyors intézkedés folyamán sikerült 1 héttel későbbre foglalni, ami úgy néz ki, hogy vasárnap dolgozom, hétfőn utazom, szerdán jövök haza, hogy megint dolgozhassak, J de valamit valamiért. ugye?

És, így hogy rám zúdult 7 nap szabadság, ami holnap veszi kezdetés- éjjel 1 órától szombat éjszaka már szabihegyek, szóval az olcsó és költségmentes pihenésé lesz a főszerep.

Kezdésként némi hőlégballon figyelés, majd rengeteg könyv. Némi kerékpár, filmek, sorozatok és zabálás… talán becsúszik 1-2 kocsmás este is… ki tudja.

Szóval az Afrikai fiúról (Ishmael Beah: Gyerekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok) szóló könyvet lehet, hogy megpróbálom továbbolvasni, de könnyen elképzelhető, hogy lerakom, visszaadom és alszok rá 2-3 évet.

 

Aztán ott van a kölcsön Vérvád (Ariana Franklin: A cambridge-i vérvád), meg az FMK-s szél árnyéka, na meg a Galaxis (Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak). Meg legalább egy Dorian Grey vagy a Csodaidők kellenének. 7 nap alatt? 

Minden vilángolt

Úgy kezdődött az egész, hogy a Peti_bácsi könyvét kézről kézre adták a molyok Fehérváron. Ez a Rém hangosan és irtó… volt. (Talán, még máig jár körbe.) Sztárolták nagyon, hogy így jó, úgy szuper, de én nem akartam behódolni. Ám sikerült. Aztán elolvastam nem is olyan rég, a Minden Vilángolt. Ez a könyv (sokkal jobban tetszett, sokkal szuperebb volt, és) Asher Lev óta a legjobb zsidós könyv volt, ami a kezembe került (az Apák könyvét még azelőtt olvastam).

Szóval Minden vilángol

 

Hogy miért is tetszett annyira? Összetett az egész, mert tetszik, hogy nem csak egyszerűen ugrál az időben, hogy egy borzalmas időszakot mutat be emberek sorsán keresztül, hogy egyes leggyönyörűségesebb jeleneteit úgy tiporja agyon a nyersességével, hogy abba belesajdul az ember szíve.

Tetszik a humora, a történet egyedisége, és a fordulatok. Tetszik, hogy nem csak 1-2 ember sorát olvasom, hanem egy egész faluét is (stetl), és aztán a háború előttet és utánt, meg szerettem a neveket, a naplórészleteket, meg mindent.

Szeretem a vilángol szót, a jelentését, és igazán tetszik a dolog mibenléte, hogy mikor, mennyire, mennyien, milyen messziről, és szerettem a magyarázatokat (mű, tő, műtő. műtárgy, az állatok).

Szerettem a szereplőket, mindegyiket, egyenként és együtt, és imádtam, hogy olyan lett a vége a könyvnek, hogy (ahogy már a másik könyvben is volt) igenis boldogság, de csak a külső”kérgen”, mert ha jobban megkapargatjuk, ezt a burkot ott van a keserű boldogtalanság.

És a konklúzió: a múltat nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Ezek után még kérdés, hogy tetszett-e? Annyi biztos, hogy nekem egy kicsit jobban, mint a Rém hangosan. Egy kicsit. 

Homok a konyhában- miért?

Történetem kezdete majdnem 1 hónappal ezelőttre nyúlik vissza.

Amikor a Királyi Napok alkalmával a Néptánc fesztiválon dolgoztam, reggel 6-kor kellett kelnem. Egy napon, amikor éjjel 1ig a mekiben zártam, aztán haza, aludni pár órát, hogy kelhessek 6kor, na szóval ezen a tsodás reggelen, feltettem a kávét lefőni (J ), aztán fürdőbe vonulás. Kávé le, én ki, konyhába be. Egy viszonylag hatalmas, mintegy 10 cm-es kődarabra tévedt a tekintetem, ami a konyhapulton pihent. Még nézegettem is, hogy vajon miért rakta ezt ide apukám, mi lehet ebben a semmiféle kőben akármi is, ami miatt ennek pont itt kell lennie… (igen, apukám vicces figura tud lenni, ha akar)

Kávé le, szenya be, cipőhúzás előtt megnézni az ablakban kovászolódó uborka helyzetét, amikor is látom, hogy az ubi üvege, a párkány kívül- belül, és az ablak olyan homokos, hogy öröm nézni- ergó, valaki vicces kedvében negyed 7kor, hétköznap dobálózott az ubira. Na de ki lehet ez a barom? így mentem a Táncházba, hogy ott mindenkinek, aki megkérdezte, hogy mi is történt velem tegnap óta ezt elmeséltem. Értetlenkedve álltak a történet, meg a felháborodásom előtt- szerintem azt hitték, hogy tényleg elkezdtem fáradni az alváshiány következtében.

Történtetem folytatódik múlt hét hétfőn, amikor ugyebár, még nem volt iskola, még az emberek rohangáltak, hogy minden készen ,és szépen legyen szeptember 1.-ére.  A konyhában ügyködve arra figyeltem fel, hogy egy nő óbégat irgalmatlanul hangosan, hogy: Ha még1x ilyet csináltok a rendőröket hívom, meg hogy mit képzeltek magatokról, meg ilyenek…A szobámba érve szóltam Milánnak, hogy ő is hallja –e és szerinte, ki és miért …erre ő kijött a konyhába, kihajolt az ablakon, és figyelt. Csak pár percet kellett várnia, és jött is a két kis haramia, akik dobálóztak befelé a szomszéd iskola szúnyoghálós ablakain, erre Milán : (alföldi fiú lévén)Pusztuljatok innen!

Meg valami ördögfattyás beszólás is volt (én meg a háttérben: Ez az! Mondd meg nekik! Ügyes vagy!)

Ezek után Milán ablakon ki, néni ablakon ki - megbeszélték, hogy ezek a kis bitangok dobálóznak, és nem igaz, mert így meg úgy. Aztán a Milán megjegyezte viccesen, hogy ezek a gyerekek is érzik a stresszt az iskolakezdés miatt JJ és azt is mondta, hogy ezek a kis kergemarhák célozhatták be az uborkát…erre én: reggel negyed 7kor? n

Nem hiszem…

És hogy ezt mindet miért is írtam én ide le: mert ma délelőtt 10 kor újabb adag homok várt a párkányon, földön és a konyhapult előtt… vajon megérett már a konyhaablak egy alapos tisztításra?

És vajon ki lehet ennyire vicces, hogy a földszinti ablakot célozza meg ilyen rendszerességgel? És egyáltalán miért?  És miért pont én? szerintetek?