Szóval eljutottam Kalocsára. Dús, pihentető és egyben
fárasztó dolog volt ez a pár napos wellness szitu. Na meg a napi 3x étkezés.
Meg a köpölyözés, amitől vártam a lila foltokat és véraláfutásokat, de
gyakorlatilag a gyantázástól nagyobb sérüléseim vannak.
Ha a Hotelről: Hotel Kalocsa Wellnessről kellene
dicshimnuszt zengeni, azt is csak azért tudnám megtenni, mert ezért az árért,
bőven túlteljesítették magukat. Rég nem ettem ilyen felséges reggeliket- mint
itt 2x- a májjal még mindig le lehet kenyerezni…-. Na meg a szauna, gőzfürdő,
meg persze a csendes kisvárosi idill- a Harangozással együtt. Nekem ez a
pihenés. Imádom, ha tájházba mehetek, ha múzeumot kereshetek, vagy csak simán
kávézhatok egy téren, és tudom, hogy most száz kilométerekkel vagyok az otthontól,
a gondtól, és a hétköznapoktól. Eddig
pihenés szempontjából abszolút a kisvárosok viszik a prímet: legyen szó
Gyuláról, Szilvásváradról vagy most, Kalocsáról. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése