Eddigi olvasói pályafutásom alatt, nem tudnék még egy olyan
könyvet (sorozatot) mondani, amely ilyen hatással lett volna rám. Nem, nem
azért, hiszen vannak kedvenceim, vannak olyanok, amiket feltétel nélkül,
állandóan, és harciasan védek és ajánlok, de aztán jött a Csodaidők sorozat.
A Csodaidők elvarázsol. Íme egy történettel. Én, nemigen
vagyok kádban olvasós típus, ám ha mégis erre vetemedek, akkor is pontosan
tudom, hogy a Bridget Jones-t olvastam- e , vagy valamelyik Kenzie és Gennaro-s
könyvet, és most a Csodaidőket. Szóval elmélyülten járkálok az ismeretlen
bolygók egyikén, ismerkedem a 3D-s sakkal, az ilyen- olyan bolygóközi bajnokságon
éppen készül ránk szakadni a ház, alig kapok már levegőt az izgalomtól, hiszen
Judy és Maryn összefutnak és… és… berreg a mosógép. Azaz nem a mosógép, hanem
rajta a telefon… megnézem, ki ez a meggondolatlan, akit nem is ismer a
telefonom, bemutatkozik, hogy a Milánt
keresi és én épp az űrből száguldok vissza, hebegek az időkről, majd kiderül 2
perc beszéd után, hogy annyira nem voltam képben, hogy a Marcit Axelnek értettem…Sem
Marci, sem Axel nincs a könyvben… Lerakom a telefont, visszasüppedés a kádba, a
romos épületbe, épp szívnám befelé a falport, és az izgalmakat, amikor újra
berreg a mosógép…ekkor már abszolút értettem, hogy ki és miért keres… Állítom,
hogy a második csak azért volt kevésbé zavaros beszélgetés, mert itt még nem
költöztem vissza az űrbe.
Szóval épp csak annyira gajdulok meg a könyvektől, hogy a
valóságérzetemet kellemesen befolyásolják. És, még azt sem érzem ki belőle,
hogy túl sokat törődnénk a vallás kérdésével. Engem, aki hatalmas csodálója
vagyok a vallásoknak, ez közel sem zavar, és az igazat megvallva, amíg nem
hívta fel egy újságcikk a figyelmemet, addig ez eszembe sem jutott.
Meg amúgy is, elég magyarázat szerintem, hogy határozottan
motivációs jelleget kapott a 4. rész, ugyanis, hogy ezt elkezdhessem, el
kellett olvasni a Parfümöt, és ennek kiolvasása után már muszáj lesz nekiállni
a Dorian Grey-nek. Mert a Várólista 2011, az Várólista 2011. És, mint ez, szent
és sérthetetlen. Nem ám…csak éppen tartozom ennyivel magamnak. Ha már a
Drakulát is elolvastam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése