Spoiler nélkül persze.
Ugyanis immáron 2 esemény hálózatban, de a végére értem a
vérszívó legendájának. Az első valamikor 1. félévben volt- a filmváltozat
regénye- olvasható
itt.
Aztán most a majd 400 oldalas regényecske, mely sokban
hasonlított, ám szerencséjére klasszisokkal jobb volt, mint az előző.
Szóval emitt megismerhetjük mindenki szemszögéből- vagy hát
sok emberéből a történetet. Mert ír Harker meg a felesége, Lucy, meg a doktor,
épp csak Drakula nem nyilatkozik közvetlenül.
Lehet, hogy lassú a cselekmény, de a filmhez képest
határozottan kidolgozottabb, nincs is benne ennyi misztérium- lélekvándorlás
ősi szerelemből, meg ilyenek, na meg nincs benne annyi, sőt, szinte semennyi
erotika, mámor és romance.
Minden estre, figyelemre méltó, hogy jó száz éve ezt a
rémregényt megírta Stoker bácsi, és rémisztő, a maga nemében. Speciel volt,
amikor úgy éreztem, hogy valóban aggódom a szerencsétlen lovakért, az
amerikaiért, na meg a szerencsétlen bolondért. Kinek jut eszébe egy csapat
embert elszállásolni a Sárga házban?
Hozzá tartozik, hogy egész szórakoztató tud lenni, ha az
ember munkatársa Nagy Natáliás modorossággal olvassa fel Mina Harker levelét
drága Lucy-nkhoz.
Szóval ez is megvolt, még sincs, este- ám halottak napja van…
húúú kissé stílszerű csak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése