Kiderül, hogy mi is, az az „ofga. ”.
Amióta befejeztem eme sorozat 4 elemét, határozottan
hiányzik valami. Az utóbbi hetekben észre sem vettem, hogy mennyire a
mindennapok részévé váltak a szereplők, és a történetük. Szabályosan hiányzik.
A negyedik részben nem csupán a már elkezdett szálakat
varrjuk el, hanem rengeteg történés, bizonyosság, és összefüggés is van. Ki
kinek a kicsodája, kémje, szerelme és gyermekének az apja. Kitűnő űrbeli
szappanopera, ami cseppet sem idegesítő, nem úgy mit brazil és egyéb Dél-amerikai
elődei, mert itt nem ismétlik a mondatokat 47 milliárdszor, mert itt a hatalmas
pálfordulások értelmet nyernek, meg nem
sablonos a történet. Azért, mert az űrben játszódik, mert rengeteg évet ölel fel,
és mert bár eszméletlenül szélsőséges dolgok történnek, mégsem érezzük
túlzásnak.
Nagyon megszerettem ezt a sorozatot.
Ha a kihíváson részt
ennék, hogy ki is vagyok a Csodaidőkből- vagy valamilyen nap keretein belül, de
volt már ilyen, nem tudnék senki sem lenni. Szerettem mindenkit, na jó. a gyilkos
hadvezéreket kevésbé. Drukkoltam mindenkinek, és a kitűnő macska-egér játékot
egy percig sem untam.
Bár újraolvashatnám most azonnal (Dorian Grey), vagy bár
lenne még x része. (jobban kell keresnem és megtalálom őket..)
Nagyon köszönöm J
Enélkül kevesebb lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése