Szóval végre megvan. Sőt novemberben, és gyorsabban ment,
mint ahogy azt elképzelhettem volna. Villám Fru vagyok…
No de emlékezzünk meg eme klasszikusról, amelynek
elolvasásával sokat vártam, és amúgy sem ártott volna, ha még elébb megejtem,
na de mindegy is.
Szóval. Ez a könyv, inkább csak a történetében érdekes.
Miközben olvastam, gyakran azon kaptam magam, hogy baromi másfelé járnak a gondolataim,
mert nem érdekel, Mit is olvas a főhős, vagy éppen miről is beszélgetnek. Aztán
néha megdöbbentően felpörögnek az események, majd elcsitulnak. Így történt a
lányos esettel, utána 50 oldal lassú víz, aztán jött a festős dolog, partot is
mostunk közben, majd némi orvosos, vadászos fickó, majd ekkor már egyre
többször gondoltam arra, hogy valaki ölje már meg! de csak nem, csak nem, majd igazán stílusos
kis befejezésünk lett. olyan, hogy valahol mélyen reménykedtem benne, hogy ez
lesz, és lám JJ
Elégtétel, büszkeség és boldogság.
1-
mert mindenki stílusosan megkapja azt, amit
érdemel,
2-
mert amúgy is mindenkit utolér a legborzalmasabb,
3-
mert milyen unalmas lehet a felsőbb köröknek az
1800as évekig Angliában,
4-
és mert várólista teljesítve, és szeretnék
jövőre azt olvasni, amit akarok, amikor akarok, és nem kihívásokhoz kötni magam…
ui: mik lehettek azok a borzalmak, amiket a társaságban elkövetett főhősünk. Vagy ezen részeket is jól átgondolkodtam, vagy meg kell néznem a filmet, hogy biztosan tudjam őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése