
A könyvtárban voltam Dóri barátnőmmel, amikor mindketten nyúltunk Lynn Barber könyvéért. Aztán én csaphattam le rá, mint előjegyzés, és csütörtökön a kezembe is vehettem. Természetesen előtte megnéztem a filmet.
Amiről csak annyit tudtam először, hogy a zseniális Nick Hornby írta a forgatókönyvét, hogy Carry M. Bafta - díjat kapott a főszerepért cserébe, és hogy egy olyan lányról szól, aki egy jóval idősebb férfi oldalán köt ki- egy kis időre.
A film megnézése után rájöttem, hogy előzetes elképzeléseim baromira nem álltak jót magukért. Mert a filmben kiderül, hogy a túlkoros pasi már nős, szélhálmos, és hogy csaknem romba dől a lány élete emiatt a félrelépés miatt. Ám a végkifejlet rettentően boldogító- nekem főleg: aki az ömegvalósításban látja az élet értelmét.
Könyv:


Nemcsak újságcikkekkel büszkélkedhet, hanem könyveket is írt, és interjúalanyai a mai napig hálásak lehetnek neki- állítólag annyira agresszív az interjúk stílusa, hogy az olvasók emiatt érezhetik azt, hogy érdemes többet tudni egy adott művészről. A könyv kellemes volt, érdekes is, egyáltalán nem száraz, hanem szórakztató tények és történetek rövidke sora. A könyv végén sokat ír a férje állapotáról, és hogy ezt az írónő hogyan is élte meg- a házasságát, és a férje betegségét. Mindig elszomorít, ha ilyen történetekkel találom szemben magam- és rá kell újra és újra döbbennem, hogy lehet valakinek sokkal rosszabb és fájdalmasabb élete mint nekem- én is átéltem egyet és mást- attól még hogy nem beszél róla- megtörténnek a dolgok. Írja, hogy a férje inkább titkolózó típus- aki aztán paranoiás lesz- titkolta volna mindenki előtt a végzetes betegséget. És Lynn inkább elmondta mindenkinek. Nemtudom melyik a jobb- de én is inkább titkolózom.

Végezetül egy kép: ami az írónő első szexkönyvének borítóján kaphatott helyet. Arra buzdította a nőket eme irományban, hogy hogyan is szerezzenek maguknak örömet a férfi által...nem mondom, hogy most is olvasnia kellene egyeseknek, de attól még lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése