2011. február 5., szombat

Döfés a Sötétben- Scudder módra nyomozunk

Lawrence Block már kezd egyre kevesebbet nyújtani ezekben a könyvekben, de még így sem éri el a „jajj de unom már,” vagy a „dehogy olvasom tovább ,inkább alszom,” esetleg a „na, akkor most egy jó időre leteszem, és nem is kezdem újra olvasni az unokáim születéséig”állapotot.

"- Azt hitte, hogy a halottak szeme megőrzi az utolsó képet, amit a haláluk előtt látnak. … - A tizenkilencedik században több kriminológus is emellett érvelt. úgy gondolták, hogy csak idő kérdése, és feltalálják azt a berendezést, amivel ezt az utolsó képet elő lehet hívni a retináról. . És ki tudja, hogy nem nekik lesz- e igazuk egy szép napon. Egy orvos legalább száz indokot tud felsorolni, hogy ez miért lehetetlen, de nézd meg azokat a dolgokat, amikre ugyanezt mondták száz éve. Vagy akár csak húsz éve."


Ugyanis Matt Scudder még mindig kap munkát, azaz szívességet kérnek tőle. Megint egy gyilkosság, megint egy- két jó nő, és megint egy olyan elkövető, akire nem voksoltam volna amúgy sem.

A titok nyitja az, már ha lehet erről beszélni, hogy ezekben a könyvekben (Scudder esetek), nincs új a nap alatt. Már-már állandó egy telefon a volt feleségnek, egy aggódó apa, kényes hátterű befolyásos emberek, vagy legyen egy- két csinos nő, aki pénzzel vesztegetné meg főhősünk, egy két jó numera, egy homályos éjszakai késes támadó leszerelése, perselybe pénzdobálás, és egy két ital felhajtása.

Jelen esetünkben, szám szerint a 4. könyv, Scuddert arra kéri fel Mr. London, hogy a kilenc évvel azelőtt brutálisan meggyilkolt lányának valódi gyilkosát kerítse elő a föld alól is. Nyomozásunk során jó pár ember életébe bepillantunk, megfektetjük az egyik gyanúsítottat, akiről természetesen kiderül, hogy akár egy bimbózó új kapcsolat is lehetne, ha már nem ismernénk hősünket eléggé. Hisz mindig megbújik alattomosan a háttérben az alkohol, majd a könyv végén az AA is végre elénk kerül.

Nekem egy ilyen könyv kell, ha 180 oldalnyi remek krimit óhajtok olvasni. Ahol minden hibájával együtt szeretem a szereplőt, ahol a banálisnak tűnő bűntény nem elborzaszt, hanem érdekes, és ahol nem kell agyondolgoztatni az agyamat, hogy megtudjam ki is a tettes.

Én így szeretem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése