1. Mennyire nevetséges zenekar név...valakinek a bandája ( a jazz világában nem meglepő-de nekem már olyan nevethetnékem van ettől- mindenkinek van bandája- akár szükség van rá, akár nem...)
2. Nem takarja a zene fogalmát eme elnevezés. Meglepően jó, összetett, eszmélet vesztő szövegek, olyan zenei alapon, mely manapság akár még unalmas is lehetne , de nem az.
A mai világunkban, amikor olyan nagy dolog a Magyarságot vállalni, nagydobra erni, és a Székelyek himnuszát kívülről fújni- ebben nem szívesen veszek részt. De a magyar népzenét sztárolni és túlontúl népszerűsíteni is szokás mostanság. Mondjuk a Most múlik pontosan sem lett volna ekkora zene, ha nem kapják fel a Csík zenekarék- hiába a kultikus eredeti előadó. Vagy mondjuk Petőfi Sándor versei sem annyira ütések, kivéve, ha Ferenczy Gyuri kitalálja, hogy a birka lekvárral kell színre lépni, Erdélybe utazni, utifilmet forgatni, és pattogós ütemre elkántálni a kevésbé ismertebb darabokat.
3. Én egyébként nem szeretem ezt a helyzetet. AMiben most vayunk. Hogy a nem mindennapi népzenénkből egy elcsépelt, mindennapos dolgot hoznak látre egyesek.
Ám! Szabó Balázs bandája úgy tálálja a zene efféle magaslatait, hogy elámulok, bambulok, és rácsodálkozom az érzésre, miszerint még, még és ebből ennyi nem elég.
Szabó Balázs- állítólag nem ismeretlen a magyar zenei életben. Mostani formációjával nem mindennapit hoztak létre, promóciójuk is megfelelő, és ki tudja, hogy 1-2 év múlva nem lesznek- e kultikusak. (de persze az is lehet, hogy inkább kútba esnek)
http://www.szabobalazsband.hu/site
Mindenestre nem zavar a hegedű nyenyeréje, az erős basszus, és a kellemes, pattogós dobszóló. Örömmel hallgatom némelyik számukat egymás után többször is, szeretem a szövegeket, és jól esik rágódni a jelentésükön...
nekem ma ők a nyerők!
Végezetül ízelítő a szövegeikből:
Én csak utazom, felhevült hazátlan utakon, mutatom magam az unalom, lassan magamban kutatom, hogy hol van van a nyugalom, hol melyik vonalon szalad el, az a kicsike gőzös a folyamon, ami elszállítja a hátamon, a látszatot, hogy megvagyok, elvagyok, átkarol a szánalom, gyere már! hízik a szervem, eszik ki veszik ki hülyül az elme, szeretkezik a nyelvem édeset beszél a léptem, hazudva kérdez ez csupa sár, még ez is a vérem, elhasad, elszakad, reped a térdem, viszem a léptem maradnak négyen, a verselő, szenvedő, szerető, kereső lélek. Én csak utazom keresztül át a szavakon, egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon. Nyugalom én csak utazom keresztül át a szavakon, egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon. Nyugalom én csak utazom keresztül át a szavakon, egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon. Nyugalom én csak utazom keresztül át a szavakon, egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon. Nyugalom.
2. Nem takarja a zene fogalmát eme elnevezés. Meglepően jó, összetett, eszmélet vesztő szövegek, olyan zenei alapon, mely manapság akár még unalmas is lehetne , de nem az.
A mai világunkban, amikor olyan nagy dolog a Magyarságot vállalni, nagydobra erni, és a Székelyek himnuszát kívülről fújni- ebben nem szívesen veszek részt. De a magyar népzenét sztárolni és túlontúl népszerűsíteni is szokás mostanság. Mondjuk a Most múlik pontosan sem lett volna ekkora zene, ha nem kapják fel a Csík zenekarék- hiába a kultikus eredeti előadó. Vagy mondjuk Petőfi Sándor versei sem annyira ütések, kivéve, ha Ferenczy Gyuri kitalálja, hogy a birka lekvárral kell színre lépni, Erdélybe utazni, utifilmet forgatni, és pattogós ütemre elkántálni a kevésbé ismertebb darabokat.
3. Én egyébként nem szeretem ezt a helyzetet. AMiben most vayunk. Hogy a nem mindennapi népzenénkből egy elcsépelt, mindennapos dolgot hoznak látre egyesek.
Ám! Szabó Balázs bandája úgy tálálja a zene efféle magaslatait, hogy elámulok, bambulok, és rácsodálkozom az érzésre, miszerint még, még és ebből ennyi nem elég.
Szabó Balázs- állítólag nem ismeretlen a magyar zenei életben. Mostani formációjával nem mindennapit hoztak létre, promóciójuk is megfelelő, és ki tudja, hogy 1-2 év múlva nem lesznek- e kultikusak. (de persze az is lehet, hogy inkább kútba esnek)
http://www.szabobalazsband.hu/site
Mindenestre nem zavar a hegedű nyenyeréje, az erős basszus, és a kellemes, pattogós dobszóló. Örömmel hallgatom némelyik számukat egymás után többször is, szeretem a szövegeket, és jól esik rágódni a jelentésükön...
nekem ma ők a nyerők!
Végezetül ízelítő a szövegeikből:
Én csak utazom, felhevült hazátlan utakon, mutatom magam az unalom, lassan magamban kutatom, hogy hol van van a nyugalom, hol melyik vonalon szalad el, az a kicsike gőzös a folyamon, ami elszállítja a hátamon, a látszatot, hogy megvagyok, elvagyok, átkarol a szánalom, gyere már! hízik a szervem, eszik ki veszik ki hülyül az elme, szeretkezik a nyelvem édeset beszél a léptem, hazudva kérdez ez csupa sár, még ez is a vérem, elhasad, elszakad, reped a térdem, viszem a léptem maradnak négyen, a verselő, szenvedő, szerető, kereső lélek. Én csak utazom keresztül át a szavakon, egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon. Nyugalom én csak utazom keresztül át a szavakon, egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon. Nyugalom én csak utazom keresztül át a szavakon, egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon. Nyugalom én csak utazom keresztül át a szavakon, egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon. Nyugalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése