Lizzie Nichols (véletlenül sem Liz, mint ahogy az Angliában használatos), az újdonsült diplomanélküli (mert olyan főszakja volt az egyetemen, hogy Divattörténet, és ingyen tanulta ezt, egyéni tanrenddel), életében először készül külföldre, meglátogatni Andrew-et, az angol barátját, akivel már három hónapja járnak, de még csak egy napot töltöttek együtt(mert Andrew volt a diákfelelős a koleszben, ahol tűz ütött ki miközben főhősnőnk zuhanyozott…és a lenge öltözet vezetett ama sajnálatos ismeretséghez, amelynek most szemtanúi lehettünk..sok sok nyafogással körítve).
Lizzie minden pénzét a csodálatos európai utazásra költötte, ám valamennyi ábrándja szertefoszlik, amikor az álom pasi Andrew egy közönséges Andynek bizonyul. (röviden: hazudós, hamiskártyás, naplopó senkiházi, akinek egyetlen jó tulajdonsága az akcentusa, és még az ágyban sem remekel) Mielőtt még meggondolhatná magát, Lizzie vonatra száll, és Franciaországba utazik barátnőjéhez, Sharihoz (aki barátja jóban-, rosszban, hamis diploma buliban, családi énekversenyeken, koleszben, mindenütt), aki egy középkori kastélyban tölti a nyarat a barátjával. Lizzie megismerkedik Luke-kal (akinek eszméletlenül jó a feneke, és kimerítő dolgokra képes egy boroshordó segítségével…), a házigazdával, aki minden szempontból tökéletes, kivéve azt az egyet, hogy barátnője van (akinek Manolo B. papucsa van… állítólag ez mindent megmagyaráz).
Márpedig Lizzie sosem kezdene foglalt pasival. A szájára viszont képtelen lakatot tenni. A sorozatos baklövések után azonban kiderül, hogy a fecsegés néha csodákra képes (nevezhetjük csodának a rozsdás menyasszonyi ruhát, menyasszony öccsének barátnőkerítését, és megvétózását egy plasztikai pihenőkastélynak?).
Azért választottam ezt a könyvet, mert kikapcsolódni támadt kedvem. Ám az első 50-60 oldal nagyon nehezen akart beindulni. A történetben, mondanivalóban és mondatszerkezetben fellendülés volt érzékelhető ott, amikor a Job Centerben megtörténik az izgalmas lavinaszerű történet.
Azért választottam ezt a könyvet, mert kikapcsolódni támadt kedvem. Ám az első 50-60 oldal nagyon nehezen akart beindulni. A történetben, mondanivalóban és mondatszerkezetben fellendülés volt érzékelhető ott, amikor a Job Centerben megtörténik az izgalmas lavinaszerű történet.
Egyébként érdekes idézetek olvashatóak a fejezetek elején, bár kissé érdekesek az ezeket megelőző divattörténeti megjegyzések, de kétségkívül szórakoztatóak…
Néhány a frappáns idézetből:
„ A pletyka az elnyomottak kábítószere.”- Erica Jang
„A pletyka elragadó! A történelem csupa pletykából áll. De a botrány a pletyka unalmas, nevelő célzatú változata.” – Oscar Wilde
„ Egy szerető indiszkréció nélkül nem is igazi szerető. Az óvatosság és a rajongás két egymásnak ellentmondó fogalom. ”- Thomas Hardy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése