Egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy a 2011-es célkitűzéseimet
felváltotta a
Nagy Könyv kihívás, hiszen ez a könyv is abban a
felsorolásban szerepel, nem pedig az én akármelyik listámban (legfeljebb az
egyszer elkezdtem, de félbehagytam, majd máskor folytatomban…)
Szóval elolvastam a Leghosszabb trilógia (?) első részét az
ötből…a többit majd később.
Jelentősen könnyítette a helyzetem, hogy ezt a könyvet
kölcsönbe kaptam, egy 180 oldalas kiadványban (általam olvasott könyvek 2/3-a
biztos, hogy ebbe a lapszámba tartozik….)
és láttam is a a hollywood-i szuperprodukciót, így elég nagy
kedvet kaptam a tényszerű közlés tovakövetéséhez.
Szóval tekintélyes mennyiségű Vogon költészet, galaktikus
gégepukkasztó, és Marvin leszármazottai által generált depressziótól kezelve
eljutottam odáig, hogy végre megosszam az internettel (2 hét nem sok), hogy
elolvastam, és tetszett. Bár, aggályaim a következők:
- hogy lehet az, hogy a filmet annyira
kifacsarják, hogy kevesebb poénnal, de mégis egy szórakoztató 2 órás mivoltot
hozzana létre?
- valamint a film alapján vártam volna némi
szerelmi lángolást Trilli és Artur szempontjából…
- a filmen is határozottan szórakoztató Marvin, de
ő a könyvben inkább kiteljesedik: a végén, amikor öngyilkos lesz az űrhajó…, és
a Mindenek válasza- olvasás közben láttam magam körül a jelenetet, és hogy
leminimalizálták a film kedvéért…
Szóval úgy, amúgy tetszett a film is, meg a könyv is. A könyv semmivel sem jobban,
mint a film. –nekem a kettő határozottan kiegészíti egymást- vajon mit fogok
csinálni a következő részeknél, amikor már nem lesz filmtámogatottságom???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése