6.hét- közel a vég

Az utolsó előtti héten olyan témákról kellene értekezni, amiről nehéz, vagy épp nem kihívás ezért inkább elnapolnám- jó sokáig. Ezért is halasztgattam egész péntekig a publikálást. Aztán tegnap este épp ecseteltem a Milánomnak, hogy ezek a kérdések pont úgy lettek összeszerkesztve, hogy csak nyögve nyelősen tudnék róluk beszélni, erre mit ad Isten? Kb. 10 percig folyamatosan dumáltam arról, hogy de a mai fiatalok csak ezt olvassák, ezért és ezért, a többiek ezt nem olvassák, mert, és amúgy is az iskolában… szóval most leírom nagyjából JJ

Tehát, a mai fiatalok igenis olvasnak! Hiszen hogyan is virágozgatna a vámpírpiac, ha nem épp őmiattuk lettek volna teremtve a csillámpírok, vérfarkasok és a misztikus lények netovábbja. Persze, hiszen 30- 50 évvel ezelőtt is éltek már ők a filmeken, meg könyvekben, de AMIT az utóbbi 4-6 évben megélünk velük, ha mondhatom, a Harry Potter óta nem volt.

Hiszen a mai tinédzser lányok szívét dobogtatják meg a kigyúrt vérfarkasok, a csodaszépségű vámpírfiúkák, és ki ne akarna magának egy olyan csajt, mint Elena a Vámpírnaplókból.

Miattuk lett kiadva annyi Vörös pöttyös könyv, miattuk lett Anita Blake 15 (vagy mennyi) kötetes, és akkor még a különböző földöntúli teremtmények szerelmi életéről nem is beszéltem (Shadowland, Hourglass).

Tehát igenis olvasnak ezek a kis cuki tizenévesek, csak épp nem a klasszikus szépirodalmat.

De hát, ki is vetné a szemükre, hogy inkább a véres vámpírharcosokról álmodoznak, mint a házasságszédelgő Tímár Mihályról, vagy épp Julan Sorel-ről…

A lényeg, a lényeg, hogy nem tarjuk olyan értékes könyveknek a mai preferált irodalmat, de legalább olvasnak a gyerekeink. Mert lehetne, hogy csak a napi Garfield-ot, Kázmér és Hubát vagy csak a rövid viccet olvassák el a napilapokból, de nem, ezek mellé még olvasnak némi vámpírirodalmat. És, ha már olvassák a Twilight szériákat, Ne adj’ isten az angol klasszikusok csak egy lépésnyire vannak, hiszen Bella is ezeket olvasta.

És ha már a klasszikusokat ennyiszer említettem, vannak olyanok, amiket igenis érdemes elolvasni. Csakhogy ezek azért klasszikusok, mert elég régen írták meg őket ahhoz, hogy az ember a mai rohanó világban igenis unalmasnak találja. (Na, jó, ez így teljesen nem igaz) Mert honnan tudnám, hogy milyen volt az orosz világ a világháborúk előtt, ha nem olvastam volna Anna Karenina esetét (mert róla viszonylag kevés az infó azon a sok oldalon), vagy honnan is tudhatnám, hogy milyen kicsinyesek az angol vénkisasszonyok és mennyire fontos, hogy az ember jó férjet válasszon, ha Austen regényeit nem olvastam volna annyiszor.

Mindezektől függetlenül és olvasom klasszikust is és kevésbé azt is – végülis a gyerekeimnek majd az én ponyváim lesznek a klasszikusaik.

És ennyi klasszikus írása után: már csak 1 hét van vissza :)!