Olvasásaimról a vallomások véget érnek- szervezett kereteken belül. Hiszen letelt a 7 hét, amikor is kötelező jelleggel publikáltunk sokadmagammal a gondolatokat, a lényeg csak épp annyi volt, hogy a Könyvekről értekezzünk. Mint minden jónak, ennek is vége szakad. Egyszer.
A közepibe bele csapván:
Tehát, hogy hogyan is változik az olvasási szokásom?
Amikor nem volt pasim, borzasztó sokat olvastam. Bele voltam buzulva a könyvekbe. Most meg, hogy találtam valakit, aki elvisel, és úgy tűnik egy ici-picit kedvel is, a barátaimat is, Apukámat is elviseli (igazán nagy szó), szóval mostanság valahogy hanyagolom a könyveket. Persze vannak kötelező olvasmányok. Azok a könyvek, amiket kölcsön kaptam, bevállaltam, és már igazán régóta vágytam elolvasni őket. De ezekkel is lassan haladok. Meg
persze most úgy tűnik, mintha muszájból olvasnék, pedig nem, csak valahogy erre már nemigen marad időm. Szóval intenzív olvasás csak akkor van, amikor nincs partner. Amikor van, akkor kevésbé intenzív.
És, hogy hol, mostanság lefekvés előtt az ágyban, a buszon, a munkahelyen cigi- és kajaszünetben. vagy amikor tényleg nincs más dolgom. Gyakorlatilag bárhol és bármikor képes vagyok olvasni. Megtörtént már az is, hogy a bankban, amíg nem szólították a számom, addig Gaiman Törékeny holmijait vagy épp az Amerikai Isteneket olvastam. Vagy olyan is volt, hogy lassan haladt a Spárban a pénztárnál a sor, és természetesen volt nálam könyv. És nem féltem használni.
Az évszakoktól nem függök, de ha olyat olvasok, akkor vágyom a könyv helyszíneire. Pl. a Highgate temető egy vágyálmom lett és Londonban is metróznék pár napocskát.
Remélem méltóképp történt a búcsú, és mindenkinek olyan kellemes perceket okozott a bejegyzések olvasása, mint nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése