2011. augusztus 13., szombat

Lakás- lakás, te mindenem




Július utolsó napjaiban, és augusztus első hetében szabadságon voltam. De nem ám azért, hogy valami messzi szép tájra elmenjek magamat kipihenni. Nem azért, hogy otthon süttessem a hasam, vagy, hogy megismerjem a szebbnél szebb magyar városokat és Balaton

-parti buli helyeit.

Hanem, hogy a lakásfelújítás utolsó, befejező részét igenis lezavarjam. Ehhez jó sok segítségre, pénzre és türelemre volt szükségem. Barátocskám, Milánom az egészet úgy lezavarta, hogy nekem nem maradt más dolgom, mint menni a boltba, rendelni a pizzát, vagy épp főzni, lelkesíteni a brigádot. Volt, amikor Eszter és Zoltán is mindketten külön-külön is, meg volt, hogy a testvérem is besegített. Vagyis, elvitték a hátukon a melót J

És, hogy 5 nap megfeszített munka eredménye milyen is lett, Na, arról nem mutatok képet. Még a rendrakás, villanykapcsoló visszahelyezés, és szőnyegkeresés, meg ágytalálás periódusa van, bár már dolgozom, sőt, már eljárogatunk ide-oda, és már elegünk van az

egészből. De ha végre vége lesz, rendszerezem a temérdek mennyiségű könyvet és mindennek meg lesz a helye, fel lesz fúrva a tükör és a pakoló-polcok, ha visszaviszem az ágyneműtartót az IKEÁba, majd akkor öröm és Bódottá lesz úrrá rajtam. De amíg jó idő van, addig piknik, buli és fanta hegyek. Semmi fúrás-faragás J

(a képeken a munka hevében némi hülyeség is nyomot hagyott (Eszter és Fruzsi nagy egyetértésben, bár Eszter nem adja hozzá a szemét, én meg takarítok). A szín felfestése után egy ideig még lehetett látni a kezemet, és látszik, hogy csak a Milán dolgozott kettőnk közül)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése