A Cambridge-i vérvádat @Jane Eyre by Moly.hu adta nekem
kölcsön. Sokáig üdült a szobámban, mire végre a kezembe vettem- már-már
játszottam a gondolattal, hogy ezt sem idén olvasom el, és visszaadom szinte
érintetlenül, ám erőt vettem magamon, és mindent elhalasztva belekezdtem, és
bele is feledkeztem.
A történet ideje abszolút egybevághatna, ám nem teszi az
évszámok szerint a Katedrálissal, és annak folytatásával, és csak a Becket
Tamásos szituhoz tudom viszonyítani, hogy a Vérvád mennyivel később kellene,
hogy játszódjon, ám az akkori sötét századok éve úgy tűnik, egytől egyik
ugyanolyanok voltak.
Nem mindennapi maga a sztori sem, hiszen ez akkortájt
játszódó krimi szál a fő, és még a bimbódzó, majd beteljesülő szerelem sem
veszi el az irányítás jogát tőle. Ugyanis, Főhősünk Salernotól a ködös Angliáig
azért utazik el társaival, hogy a stettéjük (…) rabbijának és királyának kérése
szerint kiderítsék mi is folyik a kontinens másik végén. Azaz, ki is rabolja,
meg öldökli a szerencsétlen kiskorúakat ott Cambridge környékén. Főszereplőnk,-
aki egy halottkém/orvos nő- szövetségeket kötve, némi segítséggel, na meg saját
bőrön tapasztalással igenis megfejti a feladványt, és mindezt oly bravúrosan
teszi, hogy az ember észre sem veszi, hogy a vége feszült, mindent megoldott,
és túl rövid.
Tetszett a kor, a helyszín, a kibontakozó romantika, és az
eredeti bűncselekmény, ami megoldása nem volt egyszerű, ám távolra elnyúló
következményeket rejtett magában. Jól felépített, és az ember nem tudja 200
oldal után, hogy ki is a gyilkos, na meg, hogy miért is gyilkol. És a megoldás
sem mindennapi.
Nekem tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése