2011. október 9., vasárnap

Cambridge-i gyilkosság a setétben


A Cambridge-i vérvádat @Jane Eyre by Moly.hu adta nekem kölcsön. Sokáig üdült a szobámban, mire végre a kezembe vettem- már-már játszottam a gondolattal, hogy ezt sem idén olvasom el, és visszaadom szinte érintetlenül, ám erőt vettem magamon, és mindent elhalasztva belekezdtem, és bele is feledkeztem.
A történet ideje abszolút egybevághatna, ám nem teszi az évszámok szerint a Katedrálissal, és annak folytatásával, és csak a Becket Tamásos szituhoz tudom viszonyítani, hogy a Vérvád mennyivel később kellene, hogy játszódjon, ám az akkori sötét századok éve úgy tűnik, egytől egyik ugyanolyanok voltak.
Nem mindennapi maga a sztori sem, hiszen ez akkortájt játszódó krimi szál a fő, és még a bimbódzó, majd beteljesülő szerelem sem veszi el az irányítás jogát tőle. Ugyanis, Főhősünk Salernotól a ködös Angliáig azért utazik el társaival, hogy a stettéjük (…) rabbijának és királyának kérése szerint kiderítsék mi is folyik a kontinens másik végén. Azaz, ki is rabolja, meg öldökli a szerencsétlen kiskorúakat ott Cambridge környékén. Főszereplőnk,- aki egy halottkém/orvos nő- szövetségeket kötve, némi segítséggel, na meg saját bőrön tapasztalással igenis megfejti a feladványt, és mindezt oly bravúrosan teszi, hogy az ember észre sem veszi, hogy a vége feszült, mindent megoldott, és túl rövid.   
Tetszett a kor, a helyszín, a kibontakozó romantika, és az eredeti bűncselekmény, ami megoldása nem volt egyszerű, ám távolra elnyúló következményeket rejtett magában. Jól felépített, és az ember nem tudja 200 oldal után, hogy ki is a gyilkos, na meg, hogy miért is gyilkol. És a megoldás sem mindennapi.
Nekem tetszett. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése