Hideg nyomon filmen 0,5/10

A tegnapi folyamán elolvastam (végre) a Hideg nyomont. Aztán megnéztem a filmet. Bár ne tettem volna. Talán azért sem, mert elvett 1:51 percet az életemből, mert eddig azt hittem, hogy egy Lehanne regényből nem lehet rossz filmet csinálni, meg, mert Ben Affleck rendezett már, nem is rosszat (Good Will Hunting), és akkor elém dobja EZT!

Most határozott összehasonlítás következik, mert rémesen zabos vagyok, hogy miért is kellett egy ilyen szuper Kenzie- Gennaro könyvből, egy ilyen jellegtelen, többnyire béna, és unalmas filmet összehozni. komolyan. Ha ez a végeredmény, inkább neki se álltak volna…

Ugyanis. Szubjektív vélemények! A Kenzie és Gennaro könyvek egyik meghatározó része az, ahogy egymáshoz viszonyulnak. Eleinte (sorozat eleje- 4 könyvvel ezelőtt, vagy 3) ugye még Angie találkozgatott a volt férjével, Patricknek is volt egy barátnője, minden remekül mendegélt, hiszen volt, valami régről izzó parázs, de épp csak amiatt, hogy sikeresen tudjanak együtt dolgozni. Mert ők zseniális nyomozócsapat. Hibáznak, de a történések sűrűjében vannak, és a végén vagy megtalálják az igazságot, vagy nem teljesen, de ketten jók együtt. Már a Megszentelt Életekben is egymásra találtak – az ágyban is, és itt is- a Hideg nyomonban, mégsem ment ez a történet rovására. Sőt, ha lehet mondani, még jobb is így- valahol a sorozat elején (3-4 könyvvel ezelőtt) így is-úgy is tudja az ember, hogy ők ketten, együtt érvényesülnek a legjobban- mindenhol.

Erre itt van ez a film, ahol Angie egy néma kísérő, nem pedig a nyomozás aktív részvevője (a könyvben még gipszben is rohangál). A filmben rendesen ledegradálják a csajt. Nyoma sincs a könyvek által felépített tulajdonságokban (külsőre stimmel), de nem tesz semmit az ügy érdekében, nem teljes értékű nyomozótárs, és amúgy is annyi lényeges történést, szereplőt és mozzanatot vágtak ki a filmből, írtak át a könnyebben követhetőség, vagy puszta nemtörődömség miatt, hogy Angie viszonylag hamar ki is lép a történetből- szellemileg amúgy sem volt eddig toppon, hát itt ténylegesen is kiírták. ( a könyvben ők egy ismert nyomozópáros akik kiiktatnak néhány nagy kaliberű kétes alakot, erre a filmben csak valami lényegtelen kis páros, azt az érzetet kelte, hogy nincsen is szakmai múltjuk, pusztán vannak…)

Aztán Patrick. az ő karaktere is csalódás. Oké hogy a könyven, egy viszonylag keveset beszélő- inkább csak a történet elmesélésében merül ki a szerepe,- na! jó, meg nyomoz, de nem egy tudálékos kisfiú. Kifejezetten idegesített ez a szereplőválasztás- nem ilyen Patrick Kenzie az én agyamban. Ő sármos, intelligens, következetes, és értelmes.  A filmben valahogy eme semmitmondó tulajdonságai nemigen kaptak helyet.

NA, és akkor a történet. Kiírták a szereplők egy részét, a történetet kábé a felére húzták, csakúgy, mint a bűntényt is. A könyvben nem így van! Már a Harry Potterekben is elkezdték ezt, hogy inkább mással csináltattak meg dolgokat, hogy ne kelljen hozzá +1 szereplőt animálni, vagy, hogy rövidebb legyen a film… De szerintem ez, a történet rovására megy. mindkét esetben.

Csakhogy én adtam az előítéleteimnek, hogy:

1.       Nem lehet Lehanne regényt rosszul filmre vinni- tévedtem

2.       Nem tud rosszat rendezni Affleck- csak ha nagyon akar

3.       Két ilyen remek szereplőt biztosan nem nyúznak le egy film kedvéért, hanem a maguk valóját adják ott is. – vagy csak én értékeltem őket túl a könyvek alapján

De tudok ám pozitívat is mondani. A képi megjelenítés határozottan jó volt.  Nem hagyta, hogy a könyvben olyan részletesen leírt borzalmas, ijesztő, kétségbeejtő helyeket, szagokat, látványt, embereket lássuk. Meghagyta ezt a képzeletnek. Ezt az egyet jól tette. De csak ezt. Szerintem.