Angyali -marhaság- játszma

Zafón bácsi engem a szél árnyékával megvett, le, a lábamról. És úgy voltam vele, hogy nem hinném, hogy másodszorra nem csalódás lenne a lelkem, így nem, nem veszem meg, olvasom el az Angyali játszmát. Aztán Szabina megvette. Mondta, hogy ő bizony kölcsönadja, ha elveimet félreraknám egy könyv erejéig. Ám én tartottam magam. Aztán Ervinke kirakta a molyra, face-ra, hogy bizony ő elolvastam, és jobban tetszett neki a Szél árnyékánál, mert tisztább, jobb és amúgy is!

Tehát egye- fene, mindek nekem elvek, igények, magányos gondolatok, mégis megadom magam. És újra megtudtam, hogy nem hiába szab az ember magának játékszabályokat, hogy egyszer kétszer már megégettem magam, szóval oka volt annak, hogy úgy gondoltam, nem olvasok második könyvet…

De kiolvastam, és óóóóriásit csalódtam a kedvencemig ajnározott íróban. Komolyan!

Már ott gyanúsnak kellett volna lennie az egésznek, hogy Stephen King írta az ajánlót, és mivel én őt olyan hú de sokra nem tartom, bár nem is olvastam sose tőle semmi, de megalapozta a hírnevét nálam egy film- a Gonosz- , és az betette a kiskaput. Na, szóval ez sem tűnt fel, így nagy hévvel nekiálltam, és jajj…

A fülemüle:

„A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a Könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja.

Kezdődjön hát az ANGYALI JÁTSZMA…

Carlos Ruiz Zafón a világ egyik legismertebb írója. A szél árnyéka című első regénye hatalmas nemzetközi sikert aratott. Művei több mint negyven nyelven jelennek meg, páratlan hangulatú, szépséges, érzelmes és filmszerű regényeivel olvasók millióit hódította meg világszerte. Lenyűgöző új regénye valóságos labirintus, tele titkokkal, szenvedéllyel, és a könyvek iránti sosem múló szerelemmel. 

„Egy regény tele ragyogással és rejtélyes útvesztőkkel. Fantasztikus olvasmány.” 

– Stephen King”

Szóval.

Csalódtam a könyvben, mert béna a történet. Azaz. A történet szerint beteg író, álnéven ír, nem szereti a nő viszont, sőt, egyetlen barátja hátba támadja, egy másik barátja nem képes nézni gyötrődését. Majd egy angyalkitűzős könyvkiadó felajánlja a lehetőséget, hogy minden gondtól megszabaduljon, cserébe egy könyvért. Aminek a témáját, ő, a rendelő ad meg. A felkérés elfogadása után, pedig határozottan elindul a sületlenség, kergemarhulás, némi sejtelmességgel, homállyal, vérrel, és kísértetiességgel.

Nekem ez így nem tetszik.

Sajnálom, de 600 oldalnyi marhaság, aminek a végén az derül ki számomra,

1. elvesztegettem az időt valami olyanra, ami helyett annyi minden mást csinálhattam, ne adj Isten olvashattam volna

2. tömérdek törvénytelen, erénytelen, és borzalmas dolog megtörténte, véghezvitele után, csak úgy simán le lehet élni egy életet.

3. Tudtam én, hogy nem szabadna elolvasnom- nota bene!

      Kapott 3 csillagot az 5ből Miért? lövésem sincs. Talán mert Sempere, meg az elveszett könyvek temetője benne van, szimpatikusan van benne, és mert a nagy szerelem nem teljesedett be. (ez nem spoiler)