Kedd volt, és azóta: 9767 nap telt el. Ezt a Facebookon mondta
meg a computer.
Arról nem beszél, hogy napos volt-e az idő- ha nagyon
akarnék utánanézhetnék, hogy milyen bel, esetleg külpolitikai dolgok történtek,
de ha nagyon akarnék, elmehetnék a megyei könyvtárba, aztán jól megnézhetném. A
lényeg az, hogy egy olyan adatra bukkantam, amivel nem tudok mit kezdeni.
Ha elmennék jósnőhöz/csillagászhoz/akárkihez-
boszorkányosdit játszani, kellene az óra: perc. Már 10 éve tudom, hogy meg
kellett volna kérdezni. Anyukám mindig valami reggeli 6:30-ról beszélt, hogy a régi szomszédasszonyunk vitte be, aki, miután
kijött a vizsgáltról megkérdezte, hogy na, milyen volt? Mert az orvos- aki megszültetett,
állítólag szép volt. De anyukámat akkor ez nemigen érdekelte, ő csak leöntötte
a torkán azt a gusztustalan szmötyit, amit a csap felett kellett magába dönteni,
mert ha visszajön a nővér nem örült volna … szóval legalább szép orvos segített
a világra.
Aztán anyukámmal kapcsolatban azt is tudom még, hogy mielőtt
megszülettem volna- 2 héttel korábban jöttem- az anyai nagyszüleim vendégeskedtek
egy hétvégét nálunk, és az édesanya ugrott minden szóra, mozdulatra, és ritka
hisztis, és házsártos volt. Ekkor anyai nagyanyám kijelentette: Na, meg fog
születni ez a gyerek! Előbb, mint gondolnánk! Persze azt nem vette figyelembe,
hogy életem 17 évében, amíg ismertem őt,- Nagyanyámat- mindig puskaporos volt a levegő körülötte…
Na, meg még azt is tudom, hogy apukám melyik telefonfülkéből
hívta a mentőket. És, hogy a kisebbik bátyámmal sétált haza Édesanya az oviból,
és engem toltak a babakocsiban, és ekkor a tesóm megkérdezte, hogy Ugye Édesanya
nekünk van a legszebb kisbabánk a világon? És a tesómat- őt- hívtam TAI-nak…
Na, mindegy, szóval amikor apukámat kérdeztem, hogy pontosan
mikor születtem, határozottan kijelentette, hogy ő most ezt honnan- hiszen nem
volt ott? J
Hát ez az. És ez csak egy dolog, amit innentől kezdve, hiába
is állok neki akárkit is megkérdezni. Mert ha csak azt veszem, baromi sok
mindent nem tudok- és már nincs is kitől. Többségük nélkül marha jól el lehet
lenni, mert nem kellenek az életvitelhez. Legyen szó: családi pletykákról,
kapcsolatrendszerekről, informatikai dolgokról, vagy a router jelszaváról!!! Nem
tudom a router jelszavát- és már nagyjából mindennel próbálkoztam, amivel a
magamfajta laikus próbálkozhat- pár napon belül, egy újabb drasztikus dolog fog
ez ügyben intéződni, de a lényeg az, hogy amúgy ez is homály- a ködben
információ.
És ez az oka többek között, ami miatt sajnos Grecsó
Krisztián fiatalúr Elférsz mellettem könyvét hanyagolom. Mert, hogy lehet az,
hogy állandóan sírnom kell, Dunát fakasztok az egyes történettöredékektől
vezérelve. Hát úgy. Máshogy, és mást éltünk át, de sajnos, ezek olyan dolgok,
amiket már úgysem kérdezhettem meg. És már nem is tudom őket megkérdezni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése