2011. január 2., vasárnap

Azurro- Finy Petrától, ahogy én látom

Adott: a könyv. Amit azért vettem a kezembe, mert az írónő némely versének címe annyira megkapó: Gréta Garbója és Márkó Pólója, hogy gondoltam, ez is csak jó lehet.Aztán elolvastam... Nem mindennapi brazil szappanopera- fogalmam sincs, hogy vajon gyereknek- e vagy felnőttnek, annyi biztos, hogy nekem annyira nem tetszett.


Történet: valami kaotikus meseszál a gonosz koboldról, aki egy virágnyelvűbe volt szerelmes, aztán drágakövek közé esett a bányában, melynek következménye, a kobold lelkének elgonoszodása és világuralmi tervek kieszelése, valamint egy egész mesevilágot érintő kavarodás lett.

Szereplők: olyanok, akikről már sokat hallottam: Vasorrú banya, Kurta farkú malac, Lidércek és Ledércek <:) >
És olyanok, akik itt kerültek először elém: Légbőlkapottak, felhőkarmolók, Szívkirály (aki a kártyavárban lakik- lehet, valami Alice csodaországos vonal , fáklyásboszorkák, világlátók, madáremberek, meg minden légbőlkapott szerzemény.

Hasonlóság egyéb művekkel: Gyűrűk ura- van egy kürt, ami hatalmába keríti a szerencsétlen párát, aki a kürt parancsára teljesít egy-két dolgot, pl.: felébreszti a holtatakat és az élőket, és mindenkit odavonz maga köré.
Alice- talán a szívkirályos dolog...

Csattanó az amúgy nem nagy történetben: a háttérben bújik meg az igazi sz*rkeverő, és egyébként meg mindenki boldogan él, míg meg nem hal...

Nem tetszett, mert: minden új mondatban minimum 3 új eddig nem ismert információt szolgáltat, ami csak jobban bonyolítja az amúgy sem egyszerű történetet. Ami egyébként sem egyszerű, mert: azt, szappanoperára hajazó csodamegoldásokkal bonyolítja, jellemrajzok nélkül, mindenki a lehető legnagyobb pálfordulásokat hajtja végre, és nem is tudom, hogy mire ment ki az egész...Gyenge poénocskák repkednek néha- viszonylag jól eldugva, és amúgy lapos a történet.
Mert bár történik sok minden- hadba állnak, elrabolnak lényeket, nagy felszabadítás, kiszabadítás, egybekelés, elválás, egymásratalálás, halálból visszatérés, és még miegymás. Mindez kitalált környezetben, kitalált idegrendszerrel és testfelépítéssel rendelkező érdekes fajok között...

De aki szeretne különös lények világmegváltó napjairól olvasni, azt én nem óhajtom meggátolni.
Az biztos, hogy én örültem az alagút- felegút végének, és maradok inkább Grétánál és Márkónál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése