2011. január 9., vasárnap

Leány gyöngy fülbevalóval

Kicsit zsongok ettől a könyvtől, ezért némi zavar mutatkozhat a mondanivalómban. Ezúton kérnék elnézést...

Még jó pár éve, szám szerint 6 vagy legyen 5, szóval angol órákon néha csináltunk, olyat, hogy angolul néztünk filmet. Ilyen alkalomból kettőre emlékszem tisztán: Ice age and The girl with perl earrings.

Jelentem elolvastam a film alapjául szolgáló könyvet, és tetszett.

Tracy Chevalier írónő elvégzett 1994-ben egy kreatív írói kurzust. Na ez nem valami remek kezdet, de ám legyen. Mert akinek írói tanfolyamokat kell végeznie- nem túl jó ajánlólevél nekem.

És megnyert magának a nő.

A törtnélemi hitelesség csak azért kérdőjelezendő meg, mert nem tudunk annyit, mint kellene. Erről az emberről nincs annyi információ mint mondjuk Rembrandt-ról volt, és Vermeer képei egyébként is néhányszor vita tárgyát képezik...de mindegy is, mert egy igazán remek, torok szorító és elgondolkodtató történetet sikerült kerekíteni a lány köré- akiről nem sokat tudunk. Talán csak a legfontosabbat: ő lett a Holland Mona Lisa- okkal.

Annyi minden kering bennem a könyv kapcsán.
Griet nagy hatással van a festőre de a festőt tényleg csak addig érdekli, míg megkapja a
képet róla. Csodás dolog olyat szeretni, akinek lenyűgöző művészete ámulatba ejti a többi embert is, nemcsak bennünket.

Borzasztó lehetett akkoriban, amikor a nőknek nemigen lehetett saját akaratuk, amikor nem gondolkodhattak, ítélkezhettek volna, nem ők döntik el, hogy akarnak - e férjhez menni- a véreskezű kéjenchez, vagy hogy kilóghatnak e a sorból csak azért mert meg merik mutatni az értelmüket a homályban (neaggyisten ismerik a színeket és a formákat).


A történet nem is tudom megmondani miről is szól:
- rosszindulat tönkreteszi nem egy, két vagy három ember életét.
- titkolózás, csak azért, mert félnek a 3. féltől
- szegénység, ahol igenis meg kell becsülnie minden embernek minden ismerősét mert ki tudja mikor lesz rá újra szükség
- szerelem, vagy hogy mennyire felülírja egy és más az érzését

Szóval ez egy lehengerlő sztori volt, nemcsak 1 képről, hanem minimum 3-ról, nem egy emberről, hanem minimum 5-ről, de csak 1 városról, 1 korszakról, viszont több szerelemről.

U.I.:
1. Nem tudom mikor volt utoljára ilyen, hogy ennyire megkedveltem volna a főszereplőt. És a könyv vége, több volt mint felemelő.
2. erősen gondolkodom azon, hogy megint megnézzem filmen...vagy rögtön újrakezdjem az olvasást.

2 megjegyzés:

  1. Imádtam benne a színek leírását. A zöldségpakolós jelenet valami fenséges a regényben. Filmben még nem volt szerencsém hozzá, de valahogy nem is szeretném elrontani a regény olvasása után benenm maradt álomképet és a színeket a padlásszobából. Inkább újraolvasom én is majd valamikor :)

    VálaszTörlés
  2. Én egyre inkább úgy gondolom, hogy először megveszem hirtelen a könyvet, majd elolvasom megint és aztán megnézem a filmet- Colin Firth elég nagy vonzerő.
    De tényleg remek ahogy leírja a festményeket, színeket, fényt, piszkot...az egész könyv egyedülálló volt a maga nemében.

    VálaszTörlés