A könyvet a 2011-ben olvassuk ! ( Fehérvári Moly Klub)- keretein belül vettem a kezembe. És alig 1 óra múltán le is tettem.
Békés Pál- sajnos a tavalyi év közepén elhunyt. De örökül hagyta többek között eme kis szösszenetét a romlatlan világok egyikéről, ahol még félnek a rémekről, és náluk rémesebbet el sem tudnak képzelni a kis lakók.
A mai világban van ilyen?...
(Egyébként csak szerintem hasonlít az író a Fringe széria Walterjére?! )
Szóval a Történet:
Egy kicsi erdőben lakik mindenféle lényecske. Ott lakik a takarító Rakonc, a csupaszoló Csupánc és a vakond Porhany (a Többiek fajtájára nemigen jöttem rá ). Aztán elzárkózva a külvilágtól ott él a Félőlény is. Otthonukat körülvették a rémek, és már csak egyedüli bástyaként tartják a frontot a veszélyek között. Legalábbis úgy hírlik, hogy a rémek, már a közelben vannak, csak még nem látják őket. (akik nem látnak rémeket...)
Aztán felbukkan Csatang- a szél toló világ járó, aki kicsalogatja a félős könyvmolyunkat a faodvából, elküldi az erdőből, hogy reformokat hajtson végre papír -és utca nevek területén, és lám, már nincsenek is olyan messze azok a rém-es alakok.
Miután félőlényünk önként elvonul egy irodába, hogy bejegyeztesse magát a rémek sorába, kiállván 3próbát megvilágosodik, és lesz nemulass!
A könyv eredeti- a történetét tekintve. Kitalált szereplők, hatalmas tanulság, és az örökérvényű igazság, miszerint nem minden arany ami fénylik- a legjobb barát, néha sokkal rém- esebb annál, mint amit elképzelnénk, vagy az, hogy a legegyszerűbb út nem mindig a legjobb- egyszerűbb lenne a többieket követvén szörnnyé válni...
Nekem tetszett: 5/5. Kedves kis szereplők, igazán kis ártatlanok, és amolyan kedveskedős történet. Szívet melengető párbeszédek, és a tény, hogy a szörnyeket tényleg le lehet győzni. Csupán a félelmeinket kell hátrahagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése