Elveszett próféciák

Gyerekek! Az Armageddon előidézése nagyon veszélyes NE próbáljátok ki otthon.

Amikor a kezembe vettem és elolvastam a hátsó borítót, megfonant bennem a kétely. Szemet szúrtak a "világvége nem sokkal uzsonnaidő után", "aktív angyal és passzív antikvárius", "boszorkányvadász hadsereg (létszám 2 fő)" és még sorolhatnám...szóval olyan ismerősnek csengett ez nekem. Mármint a stílus és az abszurdum. Forgattam a könyvet, hogy milyen kis vicces a borítója- ezzel a krétarajzzal...és eszembe jutott: Christopher Moore. (Hogy neki vannak ilyen agyament kitalációi.) És akkor kinyitván a könyvet, ott van tőle az ajánlás. Mindettől függeltenül, bár nem teljesen figyelmen kívül hagyva az első gondolatomat elkezdtem olvasni... és nem bántam meg.

ELveszett Próféciák: Terry P. és Neil G. tollából

Ki gondolta volna, hogy lehet ilyen világvége történetet is írni?!
Mert én nem az biztos. Hogy ennyire humorosan is fel lehet fogni a végső összecsapást, és, hogy egy kisfiú kezébe lehet adni a döntés jogát? Mert itt erről olvashattam. Bár kicsit szövevényes, és megmosolyogtató, hogy a két ELEMI erő: a Mennyek és a Pokol, hogy próbálja a maga malmára hajtani a vizet. Nem csak az apokalipszis közeledtével, hanem mindvégig az idők során.
Ahhoz, hogy egy 11 éves fiú lehessen a döntéshozó, kellett jó pár dolog. Események sorozata, ami némi bonyodalmat okoz- mindkét ELEMI résznek, és ezzel jókora mosolyt csalnak olvasó arcára. És a események, félreértésekenen és a szereplők szerencsétlenségén múlnak...
Örömmel olvastam a kis közbeékeléseket Anatéma Apparát családjáról, az Apokalipszis lovasairól, Eb személyes kedvencemmé vált, na és az ŐK...talán minden kis városban van egy ilyen kis csapat- akik annyira különcök, hogy már furcsák- pedig csak a maguk módján próbálják túlélni a gyerekkorukat. Bár valószínűleg az is igaz, hogy nem minden gyerekcsoportosulás akar "Spanyol inkvizíciót "alakítván boszorkányokat üdözni, és nem minden banda vezetője maga az Antikrisztus (ADAM)- bár ezt senki sem tudja róla.

Szerettem ezt a könvet. Nemcsak azért, mert ingyen kaptam és nagyon hamar, és így egyre teljesebbé válik a Gaiman gyűjteményem, hanem azért is mert a humora mögött némi életigazságot véltem felfedezni, amire nem árt ha emlékeztetem magam.
Gondolok itt arra,
- hogy például a Sátány kutyája- Nome est Omen- elnevezésével kapja meg az alapvető tulajdonságait is. Vagy gondolok arra,
- hogy nem minden csak fekete vagy fehér- mert Adam sem, feltétlenül gonosz, hiába a Sátán gyermeke.
- Vagy a hős Démon és az Angyal esete, akik hogy fenntartsák az egyenúlyt, nem közvetlenül okoznak rosszat- vagy jót az embereknek.
- és végül,hogy (a telefonmarketingesek 1 napra való kiiktatásával) egy csomó embernek szereztek örömet, és senkinek sem esett bántódása, csupán meggátolták a sötét erők, hogy egy ideig rendesen végezhessék a dolgozók a munkájukat. (kinek jut ilyen az eszébe?!?!?!)

"Sötét erők dolgoznak. Közülük kettő lopakodik...mindketten a lopakodás olimpiai bajnokai. Ha Bruce Springsteen írt volna valaha is dalt "Lopakodónak születtem" címmel, hát ők lettek volna a lemezborítón. "

Szóval volt humor és tanulság, a végén hatalmas Happy End, mindenki a párjára lel a nagyvilágban a legnagyobb káosz közepette (ez az amit úgy egyébként nagyon nem csípek a könyvekben), de itt nem zavart. Mert valószínűleg ez az élet rendje.

És végül a két szerzőről: egyikük személyes kedvencem- és ezzel sokan vagyunk így, másikuk pedig még ismeretlen volt eddig- számomra- de ez nem marad így. Ígérem.