A tegnapi napom a szombattal és a péntekkel együtt- szabadnap volt. Haladtam a könyvvel is, haladtam a Vámpírnaplókkal is, és nem utolsó sorban- urrá lettem viszolygásomon, és befejeztem a Fringe 2. évadját.
Hogy is mondjam.
Nagyon nehéz nekem nézni ezt a sorozatot- na jó annyira nem is...csak az történt az utóbbi időben, hogy rámutattak egyesek, hogy sajnos...- korántsem kitaláció a sorozat néhány történése. Mert létezik az, hogy génmanipulált termékeket az emberek gyógyítására használnak, hogy a hanghullámok igenis ERŐS dolgok- mert könnyen lehet, hogy el sem tudom képelni mivel is bombázzák az agyam- anélkül, hogy sejteném...
Tehát, erőt kellett vennem magamon, hogy meg is nézzem, mi az aminek sok ismerősöm a rabja- legyen szó időutazásról, deja vü-ről, alakváltókról, párhuzamos dimenziókról. stb stb....
Tehát, az évad végére- Hál Istennek- tényleg átjutottunk a párhuzamos dimenzióba, és hogy legyen min élvezkedni, csak a főszereplő élte meg sérülések nélkül az áthaladást...ott aztán megakadályozván a vélt világvégét, a néző előtt, némi boldog - szerelmi szálas- befejezést csillantanak fel az alkotók, csakhogy...a csavar: ott van az utolsó rész 3. harmadában. És az ember harcoljon a kételyeivel- hogy most vajon jó- e ez így, vagy mi lesz most akkor a hasonmással, vagy egyáltalán és általában. Olyan még nem volt, hogy nem lett volna sehogysem.
Épp ezért, hihetetlenül gyorsan, meg is néztem a 3. évad első részét, melyben, kételyeim csak fokozódni látszanak...De hát ez az élet rendje.
Mert ha nem lenne ennyire bonyolult, és nem kattognék ennyit az eész felépítésén és történésé a sorozatnak, nem is találnám méltónak arra, hogy neki szenteljem az időmet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése