Előélet:
Ewan idegesítő. Nagy alakításait nem is láttam, csak mindig a bamba vigyort mutató amerikai borzalmakat egy vörös vagy egy szőke hajú színésznő mellett. Szóval a pasinak jó a hangja- de kit érdekel, ha egy bugyuta vigyora van csak, és ráadásul arra tudok csak figyelni, hogy vajon mikor esik ki a felső fogsora.
Szánalmas Moulin Rouge már kapott egy bejegyzést az előbbiekben...(ott is majdnem kiesik a fogsora!!! komolyan)
Szellemíró: itt felfedeztem, hogy hmm. van valami ebben a pacákban- izgultam érte, sőt, még kiabáltam is a laptoppal- melyben ő futott, hogy gyorsabban.... jajj, ne...és ne halj meg!!!
A novemberi molytalin Jane Eyre felhívta a figyelmem a sorozatra, melyben egy barátjával motorozik először széltében, majd hosszában a földgolyón.
Long Way Down
döbbenet, de odavagyok a sorozatért. Odavagyok Afrikáért, Ewanért- mert olyan nagyképű, érzékeny és mégis baromi jó fej! :) Odavagyok Charlie-ért és a valóságsó-k ilyen megnyilvánulásáért.
Hogyan is viselkedik 8 férfi, melyből 4-nél mindig kamera van, hogyan viselik el a hosszú motorutat, melynek megtervezésekor is valamint a megvalósítás során is állandóan szembetalálják magukat a problémákkal. Legyen az összekülönbözés a csoport tagjaival, egy rakás homok vagy esővíz, büdös motoros bakancs vagy szimplán az emberi- férfias természet.
http://www.nlcafe.hu/szorakozzunk/20080620/ewan_mcgregor_a_szexi_motoros/
a baj, csak annyi, hogy miért kellett nekem ez a kedvcsinálónak. Mert ezek a brittek tudják, hogy hogyan kell nagy népszerűségnek örvendő muli-kulti utazó-műsort csinálni. Az első és legfontosabb valószínűleg az, hogy végy egy már jól ismert, sármos, nagyon szeretetreméltó férfiszínészt- és szakítsd el a feleségétől jó sok időre- jó messzire...
Az első részek egyikében együtt motorozott az édesapjával és a bátyjával- döbbenetes hasonlóság...Aztán elindultak dél irányába, és csak kedves emberekkel találkoztak. Sőt sokakkal, akik ezt az utat már megjárták, járják vagy fogják járni- csak nem ekkora díszkísérettel.
Látván az állatokat- nem egy helyen elérzékenyültem---igen, a sok sok majom ilyen hatással van rám.
És nem utolsósorban kedvet kaptam a motorozáshoz is. ..bár ez a nagyon távoli jövő zenéje :)
U.I.: Még Angliában elmennek a Vörösbegy házba, amely egy Hospice ház gyermekeknek. Az a pár perc igazán megrendítő volt. Néhány emlék és érzés is a hatalmába kerített, és igazán jó volt látni, hogy megrendül egy ilyen téma miatt- a férfinem is.
És ezzel kapcsolatban írnám itt le, hogy egy ismerős házaspár egyetlen gyermeke cukorbeteg. És nem is olyan rég tértek haza a Bátor táborból, ami azért alakult, hogy a gyerekeket a szülőkkel együtt kirángassák- legalább egyszer az életben a mindennapi gyötrelemből, és hogy ezek a családok se érezzék úgy, hogy valami kimarad, csak mert van egy beteg a családban. Jó tudni, hogy van egy hely- amely erre készült fel, hogy ne csak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is megnyugvást és a terhük levételét- ha csak pár napra is, de megtegyék- legyen szó az utolsó útról, vagy épp csak egy kitérőről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése