Neil Gaiman legújabb mesekönyve kapcsán kérdések öntötték el az agyamat.
- Lesz- e annyira horror mese-, mint a Coraline, ami határozottan magában hordozta a hátborzongatóan frenetikus meseelemeket?
- Ha már egyszer nagyon sokba kerül, akkor a rajzok lesznek- e annyira hangsúlyosak, hogy mindent visznek, és igenis, örömmel elveszik bennük az ember?
- Vajon tényleg szuper történet lesz- e, vagy csak beleesünk abba a hibába, hogy ha már Neil Gaiman nevével fémjelzik, akkor gondolkodás nélkül kijelentjük, hogy ez egy szuper könyv.
- És amúgy is, elsöprő lesz- e annyira, mint ahogy azt elvárjuk, és megszokhattuk.
És, akkor megérkezett a könyv. Nagyon vékony, nagyon könnyű, és ha fizetnem kellett volna érte, akkor valószínűleg, most súlyos depresszióval küzdenék.
Mielőtt szánt szándékkal véleményeznék 1-1 könyvet, kerülöm, hogy a többiek mit is mondanak róla. Ez most is így lett volna, csakhogy némi információ, így is átjutott a falon. Főleg olyanok, hogy felnőtt mese, hogy ijesztő, meg hogy gyerekek kezébe, még véletlenül sem való.
Szerintem, ez mind nem igaz.
Mikor ijesztene meg egy gyereket egy olyan történet, amiben a farkasok a falban vannak? Főleg, ha az ember gyereke Piroska és a farkason nő fel, és amúgy is tudja, hogy a mostoháknál az a minimum, hogy megmérgezik a nevelt lányukat, vagy éppen rabszolgasorban tartják őket. És akkor még nem is jöttem a mézeskalácsos szituációval.
Szóval ez a mese, egy cseppet sem rendkívüli, ám igényes, érdekes, és mindenekfelett korhatár nélkül olvasható.
Mert melyik gyerek ne élvezné, hogy izgatottak lehetünk, hogy tényleg v
an-e a falban farkas, hogy apát és anyát mi érdekli, ha egyszer jönnek a farkasok, hogy kinek mi jut eszébe, ha költözésen jár az agya? És melyik felnőtt nem értékeli azt, hogy a megszokott 3 szereplő közbekotyogásán kívül egyszer csak felbukkan egy boszorkányé is? :)
"-Micsoda? -mondta apa. -Micsoda? -mondta anya.-Micsoda? -mondta öcsike.
-Micsoda? -mondta Melanézia királynője, aki beugrott, hogy segítsen kertészkedni."
A képek meg, nem megszokottak. Aláírom, hogy eléggé művésziek, de mostanság nem ez az egyetlen ilyen könyv.
Meg amúgy is. Mi van, ha tényleg vannak farkasok a falban. Egy biztos, a lekvárokra vigyázok.
Még pár szót az illusztrátorról Dave McKeanről. Nem ez az első munkájuk együtt Gaimnannel. Sőt, még a Playboyos (J ) időből ismerik egymást. Mindenestre lenyűgöző a képi világ, amit megteremt. Ízelítőül egy-kettő, ami nem ezzel a könyvvel kapcsolatos, ám lélegzetelállító. szerintem. itt
A könyvet ezúton is köszönöm Lobonak és az Agave könyvkiadónak. Köszönöm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése