Van, amikor egy könyv nyelvezete, aranyköpések sorozata, és hogy ennyire nagy marhaság a történet már nem is zavaró.
Bár úgy vélem, hogy közel sem hozza meg a kedvet a könyvhöz a fülszöveg, íme:
"Vannak szerelmesek, akik azért születnek, hogy átöleljék egymást. Jody és Tommy azért született, hogy megharapják egymást. Azért születtek újra. Merthogy már vámpírok. Óriási szerencse, hogy a szerelmük így halhatatlan, mi
vel kegyencük, Abby bronzszoborba öntötte őket a Totál szívás végén. Abby továbbra is vérszívó démon szeretne lenni, csak túl sok a dolga: kerülni a sulit, betörni az új Dög Martens csizmáját és lesmárolni imádott pasiját. Csakhogy ott van Chet, a borotvált macska, aki újdonsült vámpírmacskaként egyre nagyobb és vérszomjasabb. Sőt, az őt követő vámpírmacskák falkája is egyre nagyobb és vérszomjasabb. Van, aki szív. És van, akit szívnak. C
hristopher Moore őrült vámpírtrilógiájának befejező darabjában senki sincs biztonságban."
Spoileres részek jönnek, hiszen el kell mesélni a dolgokat, ahogy vannak! (Tóth Szabolcs képregényrészlete)
Tipikus iskolapéldák erre Moore vámpíros könyvei. Mert olvastam Biff-et- Le a kalappal!
és a Mocskos Melót, ezen könyveknek történetük-szövegük egyaránt zseniális. És akkor jönnek a vámpíros marhulások, melynek története, hát hogy is mondjam… lapos. igen, azok. Egy lányt akarata ellenére vámpírizálna, aztán csinál egyet és mást, szerelem ide vagy oda-, na, jó. ez volt az első rész. Mi is lenne a második, ha nem az, hogy a szerelem vámpírmódban teljesedik be, újabb kulcs szerepek bevezetése mellett. A harmadik rész, na, mi is legyen? – Vámpírmacskákkal való leszámolás? Komolyan? Ez teljesen komoly- nem ez vicc. És mekkora poén már! :):):)
"– Clint éppen a törülközős részt keresi a Jelenések könyvében.
– Remélem, hogy Mad Max – féle apokalipszis – mondta Jeff- , és nem „zombik eszik az agyadat” apokalipszis.– Szerintem a „várost felzabálják a vámpírmacskák” apokalipszis- vélte Barry. – Már az alapján, amit tudunk."
Szóval a vámpírmacskák mellett, még megannyi szösszenet, s ami miatt ez az ORBITÁLIS ökörség remekbeszabott mű, pusztán a nyelvezet.
Ugyanis olyan eszement hülyeségeket mondanak, a továbbra sem 100-as szereplők, hogy az ember már akaratlanul is elrejteni óhajtja a mosolyát, hogy nem lehet, hogy ilyen hülyeség ennyire jól hangozzon.
Szeretem, hogy élezik a nyelvüket az emósokon, az apokalipszist feszegetik, és hogy már olyan sok helyről ismerjük a meleg nyomozót és társát, Betliről és Lázárról nem is beszélve.
Szeretem Tomyt is, na meg Jodyt is, de a végére tényleg kellett ez a nyálas rész? Tényleg?
Szeretem Abby mondanivalóját („Szerettem volna borongani és az ártatlanságomat gyászolni, de össze kellett szerelnünk a levélszívót, hogy beszívja a vámpírpatkányos ködöt, és vámpíros patkánydarabokat fújjon ki. Amíg Foo Dog tudományt csinált a porszívóval, nekem le kellett szednem Jaredet a konyhapultról, ahová felállt, és emelt szintű kiborulást rendezett, mert a dolog túllépte a patkányködtolerancia-szintjét.”), és bár én is tudnék hasraütés-szerűen egy olyan monológot lenyomni, amiben francia szavak, beborongás, és közben magam fényezése is szerepelne. Bár :):)
A Spoleres özönvíznek vége!
Nekem ez a könyv méltó lezárásának bizonyul az első 2nek. Bár el akarták
hitetni velem, hogy rosszabb, nem az igazi, mint a Totál szívás vagy a Vérszívó Démonok, de ez nem igaz! A színvonalat hozza és továbbra is fenntartom, hogy csak Moore (az általam ismertek közül) képes egy ennyire béna történetből lehengerlően frenetikus dolgot összehozni. Igen, Igen, abszolút.
(Várólista: 4/12)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése