A hétfő, amikor szerethető lehet

Viszonylag könnyen elő lehet állítani a békét hozó hétfőt, bár kell némi nehezen szerezhető összetevő, de az elegy, akármilyen kemény munka után hosszú, maradandó, és sokág erőt adó elixír lehet.

Végy egy jó embert,- munkatársat, aki önzetlenül felajánlja kétkerekű hátaslovát, hogy szeljed vele a város, és bekötőutak aszfaltját, és csak sokadik nap délelőttjén kérje vissza. Valamint, bárminemű homályos okfejtést hajlandó benyalni, a miért is kell neked a bringa okfejtésről- bár az információkat tévesen továbbadnia is tudnia kell.

Végy egy másik jó embert, aki ha meghallja, hogy van bringa, megkérdezi, hogy milyen a lábam… (no comment- erre 40 év múlva boldogan fogok visszaemlékezni) :D:D:D

Szóval a hétfő kissé feszült még mindig, de hogy a megvásárolt könyvekért járgányon tudok menni- itt most 13 könyvről beszélek- abszolút (1200 Ft-ért összesen NANANANa) old az alaphangulaton.

Szóval könyvek, idegeskedés (hogy, hol is van a Gaiman könyv? Miért nem jött már meg a Gaiman könyv? Már mindenki olvasta rajtam kívül a Gaiman könyvet?) után, bicajra fel, és irány Pentele erdős része.

Útközben igenis láthatóak a pénzbeli különbségek, hogy ki költözik ki a

város leges-leg peremére, és milyen kacsalábon forgó palotába, hobbitelekre, vagy csak egyszerűen, ki eteti ott a lovait.

Szóval az erdő: csak itt érzem, hogy mennyire rutintalan vagyok- a belsőfülem is rendben, amíg göröngyös, emelkedőre nem tévedek, és a lábam, igenis rendben van…

Aztán az ember-, aki ennek az egésznek a kivitelezésre sarkallt, tüzet

gyújt, főz-süt (alufólia jelenlétében, krumpli, hagyma, alma, fokhagyma és szalonna. na meg tejföl), majd egy plédet a fűbe leterít, és elmélkedés az élet igazán fontos, amik egyébként baromira nem fontosak, szóval dolgokról röpke 2 órán át.

Visszaérvén a civilizációba némi barátnőzés egy játszótéren, ahol vega-

giroszt eszünk, Korfu szelet, mert megérdemlem, és amúgy is, még nálam a kerékpár- szóval a hazaút egy sétagalopp.

Leltár: hazaérvén, nem találtam kullancsot, szúnyogcsípés is csak 2 lett. És a fájdalom, nem izomláz, hanem a fájdalom, amit az ülés okoz, na, az felbecsülhetetlen, bár megszokható…

A Gaiman könyv megérkezett, még csak belelapoztam, és olvasnám is, ha nem kellene visszazökkeni a valóságba, miszerint, Bringa vissza, munka indul, és számomra gusztustalan munkahelyi szituációk elviselése, minimum 12 órán át.

Hétfő, én, így szeretlek!