Valamikor hét elején- foggalmam sincs-, de befészkelte magát a határozott elképzelés az agyamba, hogy igenis kellene már egy piercing- a fülbe-, vagy a fülembe a 2.-és a 3. lyuk.
És el is kezdtem nézelődni, szervezni, szóltam az Emberemnek, hogy ez van, ezt kell szeretni… jó nincs ezzel gond, sőt, de hát miért? Na, ez a kérdés, amit mindenki feltett az elmúlt 3 napban. (Ja, és nincs rá mentségem…)
Fel és készítettek, hogy itt nem lesz megállás, ugye tudod, mert ez nem annyira durva dolog, csak aztán keresem az újabb helyeket, hová lehetne némi testidegen dolgot beleaggatni a bőrömbe…mindegy is.
Erre tegnap összeengedtem, 1 órácskára piercing és tetkó mentorom (legjobb Gabi barátnőm) és Emberem, erre az lett, hogy akkor, ha már ott vagyok a tetováló szalonban, akkor már az orromba is tetethetnék egy kis izébizét…
Gyakorlatilag észre sem vették, hogy helyettem remekül eldöntötték- még azt is, hogy ne tüske legyen (kis visszafogott gúla), hanem kicsi kő… ami abszolút Fruzsis…
Tanulság, ha túlélem ezt a napot kis kővel és újabb lyukakkal a fülemben, ezt a két embert távol tartom egymástól, mert még a végén tényleg tűpárna leszek egy szempillantás alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése