Anita Blake újra formában. Azaz nem. Mégsem. Vagy csak én nem voltam ráhangolódva. Eszméletlenül lassan lendültem bele, és ha benne is voltam, idegesített, aztán alig bírtam, vártam, hogy vége legyen, aztán jól ki is akadtam…
Mert történetünk szerint, Anita olyan megbízást kap, hogy egy tömegsírszerű domboldalon kell a hullákat megkérdezni, hogy tulajdonképpen valaha kik is voltak ők. De hát ez túl egyszerű lenne. Ez nem is annyira érdekes. Hiszen történik néhány gyanús gyerekgyilkosság, meg furcsaság, aztán jönnek a szupererős vámpírok, a mágiás tündérek, meg valami ős öreg koboldszerű leprikón- ahogy én képzelem őt. Szóval semmi sem lehet már bonyolultabb.
Nem nyert meg. Majdnem behódolt a J. C.-nek, meg eléggé kis perverz halottas játékokkal volt teli a könyv egy része. Nekem nem erre van szükségem. Tulajdonképpen eléggé unalmas is volt, a vége, meg a nagy összecsapás kifejezetten idegesítő volt… szóval ez a könyv vetekszik az első- eddigi legbénább résszel, de ez nem vette el a kedvem a soron következő darabtól… csak egyszerűen nem fogok vele sietni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése