Történt egy szép kis molytali alkalmával, hogy mindegyikünk 2 könyvvel hozzájárult az olvasmánylistához, melyekből kisdolgozatot írunk szeptemberben- vagy mikor. Ebben a kis összeesküvésben az egyik könyv Márai Gyertyái voltak, merthogy Zoltán Moly Anna Kareninája mellett ez a kis rövid lélegzetű történet igazán jól mutat.
Szóval kutakodtam a Nagymamám könyvespolcán, mert Gavaldát kiolvastam, és a hazaúton is kell valamit olvasni (2,5- 3 óra). Először Szabó Magdát választottam, de aztán megtaláltam a Márait, és amúgy is ki kell olvasnom- gondoltam én, hát, elkezdtem.
Szóval Márai: A gyertyák csonkig égnek.
A könyv hátulján lévő ismertető, nem keltette fel az érdeklődésem. Talán épp csak annyi, hogy „az áldozatból lesz a vádlott…”. De a maga 123 oldalával igazán nem nagy olvasmány, így azt hittem, könnyen, pár óra alatt kivégzem, aztán olvashatok mást.
1 hetembe telt. Nemcsak azért, mert közben dolgoztam, meg mást olvastam, hanem mert annyira unalmasan van megírva, hogy, csak, na. El vagyok szokva az olyan történetektől, ahol nincsenek bekezdések, így tudom magam spannolni, hogy milyen gyorsan haladok,- na meg azokat a bekezdéseket könnyű is olvasni. Na de ahol 3 oldal egy bekezdés????
Aztán amikor eldöntöttem, hogy 90 oldalon keresztül olyan „hűdenagy” szembesítés nem történt, bűncselekmény sem történt, lélekfejlődés sem igen, akkor megtörtént a csoda. Vagyis a kezdeti sejtés kezdett beigazolódni, megfogalmazódni, átalakulni, és kíváncsivá tett. Mert, ahogy a két öregúr beszélget, fényre kerülnek a 41 évvel azelőtti történések- igen részletesen, az igencsak unalmas. Mert hallunk a történetről, hangulatról, gondolatokról- igen hosszan és RÉSZLETESEN, majd egyszer csak vége a könyvnek. Olyan lassan, és semmitmondóan, mint ahogy elkezdődött.
És, hogy tetszett- e?
"El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban.
El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük."
Egyszerű kérdés,- de nehéz a válasz. Mert értem én az irodalmi értékét, értem én, hogy a történet aztán tényleg érdekes, és fondorlatos is (akár), csak hát olyan magyar nyelven íródott, amit én már alig-alig értékelek (mi lesz velem, ha Jókait fogok olvasni agyba-főbe?)
Szóval: tetszett, a vége nem ez lett volna nálam, vagy valami jó kis akciójelenet még lezajlhatott volna a két öreg, meg a még öregebb dajka között, vagy némi szellemidézés… de így is jó volt.
Szóval a könyv egy kellemes meglepetés!
FMK közül egy újabb kipipálva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése