3. hét/2

Az előző olvasások 7 hetés bejegyzésben korántsem írtam annyit, mint akartam. Sőt, ki is hagytam az adaptációkat. Hogyan is történhetett?

Pótolom:

Szóval. Volt egy időszakom, amikor azt csináltam, hogy ha elolvastam valamit könyvben, hirtelen meg is néz

tem, és ez fordítva is működött.

Nem is tudom láttam-e brutálisan rossz adaptációt. Na jó. Ha nagyon akarom, akkor a Keira K.-s Büszkeség és balítélet, egy hatalmas melléfogás. Ebben a műben az abszolút nyertes, igenis a BBC-s Firth-es megvalósulás, és a Király beszédében a logopédus felesége az ottani Elisabeth … na de mindegy is. Hát mert Fritzwilliam Darcy igencsak Colin Firth-es. És ha már Darcy, akkor igenis, Bridget Jones. A film és a könyv

is fergeteges. Bár a második könyv, nem sokban hasonlít a filmhez, de még a mai napig is tudom, hogy a fürdőkádban olvastam a Colin Firthes interjút, és hogy visszhangzott a fürdő, mert annyira nevettem, hogy mennyire bugyuta, és egyben, baromi jó… na de ezt is hagyjuk.

Aztán ott van a Gaiman fanatizmusom, ahol kissé megcseréltem a dolgokat. a Csillagpor című film jóval előbb vált kedvencemmé, mint hogy tudtam volna, hogy van ez könyvben is. Persze, szinte semmi köze a könyvhöz a filmnek, mert az egy olyan Hollywood-iasodás, hogy öröm nézni. Hatalmas happy end, hatásvadász látvány, fergeteges párbeszédek, aranyköpések és a többi („Úgy nézek én ki mint az anyád?”) . A könyv, meg tipikus Gaiman-os. a vége nyers, kissé életszerű- az anyóssal való kapcsolat, nincs benne homokos Kapitány, és kevésbé humoros, de mégis szórakoztató. De persze a Coraline-t előbb olvastam, majd végigborzongtam a filmet is, de ha jól emlékszem a film végét, itt is emészthetőbbé kreálták.

Aztán ott van a Hornby imádatomból táplálkozó Egy lányról, amikor nem is adoptálták a cikket- könyvet, hanem csak az életrajz egy momentumát vitték filmre. A film is

jó, és Barber élete is zseniális.

Egy szó mint száz, egy olyan beteg ember vagyok, aki imádja a párhuzamot vonni a film és a könyv között. A Harry Potter filmeket már csak a látvány és a hangulat miatt nézem, mert a könyvek sokkal jobbak. Vagy a True BLood 1-et pl. elolvastam, de a sorozathoz képest annyira vérszegény, hogy inkább hódolok a telekommunikációs példának. Így jártak a Vámpírnaplók is.